Pikkelyvirág

Pikkelyvirág  (Vriesea)

Ennek a broméliának a virágai tűzvörösek, csúcsai sárgák, maguk a virágok hosszúak, kard formájúak. A több hónapig tartó virágzás után a növény lassan elhal, de eközben számtalan sarjat nevel.

Rövid életű, de szép bromélia
A pikkelyvirág családja a legtöbb fajt számláló bromélia nemzetség. Összesen 150 különböző természetes változata ismert. Legtöbbjük őshazája Brazília. Ma már a világ minden részén üvegházakban nevelik. Ennek következtében a számos faj mellett számtalan fajta és hibrid is létezik.

Életszakaszonként eltérő gondozás.
A gondos helykiválasztásnál azt is figyelembe kell vennünk, milyen idős növényt szeretPikkelyvirágnénk elhelyezni. A fiatal növények ugyanis, mivel még levélrozettát és virágot kelt nevelniük, a hely szempontjából támasztanak bizonyos igényeket. Mindenekelőtt nagyon magas páratartalmat igényelnek, és világos, ám nem közvetlenül napos helyre van szükségük. Ha viszont a pikkelyvirág már virágot hozott, bárhol elhelyezhetjük, ahol elegendő fényt kap. Ilyenkor már nem támaszt különösebb igényeket, ugyanis a növény élete vége felé közeledik. Minél hűvösebb helyre tesszük, annál tovább nyílik a virága. Mielőtt a broméliák elpusztulnának, gondoskodnak az utánpótlásról.
A tő körül fiatal növényeket nevelnek. Mintegy hat hónap elteltével ezek a növények már elég erősek ahhoz, hogy az anyanövényről leválasszuk, és külön elültessük őket.

Zöld és színes
A pikkelyvirágok esetében két csoportot különböztetünk meg: a zöld levelűeket és a tarka levelűeket. Az első csoportba tartozik a sárga virágú, zöld csúcsú ormáslevelű pikkelyvirág (V carinata), és az apró termetű, széles, ovális virágú papagájvirágú pikkelyvirág (V. psittacina). A legismertebb a széles levelein rozsdabarna csíkokkal büszkélkedő sötétsávos pikkelyvirág (V splendens). E fajnak különösen sok hibridje létezik, Az írásjeles pikkelyvirág (V hyerogliphica) fekete keresztcsíkjai a hieroglifákhoz hasonlóan rendeződtek. Szobanövényként nem annyira érdekes, mert csak nagyon ritkán virágzik.

Virágot és sarjhajtást hoz
A saját nevelésű pikkelyvirág leghamarabb egy-, de legkésőbb három év elteltével virágzik. Az is előfordulhat azonban, hogy hiába várunk a virág megjelenésére. Ha kizárható, hogy a növény nem a fény hiánya miatt nem hoz Virágot, próbálkozzunk a következő trükkel. Tegyünk néhány almát a növény földjére, majd húzzunk fóliát a cserépre. Az alma olyan gázt (etilént) fejleszt, amely a növényt virágzásra készteti. Nemrégiben Hollandiában kifejlesztettek egy olyan szert is, amely a broméliákat virágzásra bírja.

Sarjnevelés
Ha úgy gondoljuk, hogy a virág elhervadása és a sarjnövények kész növénnyé fejlődése közötti idő túl hosszú, Van megoldás ennek az időszaknak a lerövidítésére is. A virágszárat már akkor távolítsuk el a növényről, amikor a virág hervadni kezd, vagyis amikor szépsége már úgysem a régi. A virágszárat a lehető legmélyebb ponton vágjuk le. Ily módon ugyanis a növény a megmaradt növényrészeket, nem padig a már félig hervadt virágot látja el tápanyagokkal. Ezen túlmenően a pikkelyvirág magról is szaporítható, de a magról való vetés nagyon időigényes művelet.

NÖVÉNYDOKTOR
Ha a levélvégek bebarnulnak, és zsugorodni kezdenek, a növény nem kap elég vizet. Nyáron a víz akár a rozetta tölcséreiben is állhat.
A csigák elsősorban a melegházakban nevelt broméliákat károsíthatják. Mivel éjjel előjönnek rejtekhelyükről, összeszedhetjük őket.
Ha a növény nem hoz virágot, valószínűleg túl sötét helyet választottunk számára.

TANÁCSOK
 
Méret és növekedés
A pikkelyvirág jellegzetes, nagy, tölcsér formájú levélrozettájú bromélia, Levelei akár a 4 cm szélességet a 40 cm-es hosszúságot is elérhetik. A levelek általában nagyon szép kereszt-csíkokkal díszítettek.

Virág és illat
Csak egyszer virágzik. Az általában sárga színű virágok piros fedőlevelekkel borítottak. Illatuk nincs.

Fény és hőmérséklet
A fiatal növények világos, ugyanakkor közvetlen napfénytől védett helyet, magas páratartalmat, és 20 C körüli hőmérsékletet igényelnek. A virágzó példányok az elhelyezést illetően már nem támasztanak igényeket.

Öntözés és trágyázás
Tavasszal és nyáron a földje legyen mindig mérsékelten nyirkos, télen viszont inkább tartsuk szárazon. Nyáron havonta egyszer kapjon tápoldatot. Fontos, hogy a növényt lágyított vízzel öntözzük.

Föld es átültetés
A broméliák a laza földet és a jó vízelvezetésű cserepet szeretik.

Nyesés, visszavágás
Nem kell nyesni.

Szaporítás
Sarjnövényeket nevel, ezeket vegyük le az anyanövényről, és ültessük külön-külön cserepekbe.

Környezet
A pikkelyvirág jól mutat epifita növények tartására használt fadarabokon. Virágzó
példányai kiemelt helyet érdemelnek.

Óriás sünkaktusz

Az óriás sünkaktusz átmérője elérheti akár a 80 cm-t is, de ehhez sok évnek kell eltelnie. A sötétzöld kaktusznak gyönyörű kontrasztot adnak a hosszú, sárga tövisek.

Olyan, mint a sündisznó
Az óriás sünkaktusz olyan kaktuszcsalád tagja, melynek fajaira nagyon is találóan illik a kissé tréfásan hangzó sünkaktusz elnevezés. Rengeteg tövisük miatt valóban sünre emlékeztetnek.
Ez a kaktusz Mexikó és az USA száraz vidékein őshonos, de a nálunk is pompásan érzi magát.

Sűrűn borítják a sárga tövisek
Az óriás sünkaktusz csaknem tökéletes gömb alakú. Hosszanti bordáit sűrűn borítják a hosszú, sárga tövisek. A gömb tetejét sárga, gyapjas csomó takarja, amiből az idősebbeknél (kb. 15 év után) szalmasárga virágok fejlődnek ki. A lakásban nevelt kaktuszok sajnos csak nagyon ritkán virágoznak.
Akárcsak a többi kaktusz, az óriás sünkaktusz is érzékeny a pangó vízre, ezért még nyáron, a növekedési időszakban se öntözzük túl gyakran.

Az óriás sünkaktusz egy éve

Az óriás sünkaktusz hazájában, Mexikó és az USA kősivatagaiban, az esős időszakban sok vízhez jut, amit hatalmas testében tartalékol a szárazabb időszakokra.

Decembertől februárig pihen
Ekkor állítsuk hűvös, de világos helyre, a hőmérséklet ne haladja meg a 10-12 °C-ot. A nyugalmi időszakban leáll a kaktuszok fejlődése, ami egyben azt is jelenti, hogy a növénynek nincs szüksége vízre, elegendő tartalékkal rendelkezik az előző hónapokból. Csak akkor kell néha öntöznünk, ha melegebb helyen áll, mert ilyenkor összezsugorodhat.


Március-május között ismét növekedni kezd
Március közepétől állítsuk újra kissé melegebb helyre. Amikor már a nappalok hosszabbodnak, és magasabb a napsütéses órák száma, ritkán megöntözhetjük. Tápanyag-utánpótlásra ekkor még nincs szükség. Ha a tavaszi nap már erősebbeóriás sünkaktusz n süt, nyugodtan tehetjük déli fekvésű ablakba is, a napsugarak nem ártanak neki.

Júniustól augusztusig adjunk neki több vizet és tápanyagot
Ekkor van a kaktusz fő növekedési időszaka, ezért rendszeres öntözést igényel. Öntözéskor ne csak a föld felszínét nedvesítsük be, jusson víz a gyökerekhez is. A cserép alján alakítsunk ki megfelelő vízelvezető réteget, és figyeljünk arra is, hogy az alátétben ne álljon víz. Júniusban és júliusban kéthetente tegyünk kevés tápoldatot az öntözővízbe.

Ősszel újra vigyük be a lakásba
Nyárra nyugodtan kitehetjük a kaktuszt a szabadba, a napfényes teraszra vagy az erkélyre, de szeptember végén, október elején vigyük vissza a lakásba. Ha kinőtte a cserepét, ültessük át. Állítsuk fejre a cserepet és kopogtassuk meg, hogy a földlabda fellazuljon. Az új cserépbe is ugyanolyan mélyre ültessük, mint előzőleg volt. Ehhez használjunk kaktuszföldet, amit a növény körül alaposan megnyomkodunk. Átültetés után öntözzük meg, tartsuk melegebb helyen, és óvjuk a közvetlen napfénytől. Ősszel öntözzük egyre ritkábban, majd november közepén, amikor hűvös helyre állítjuk, hagyjuk abba az öntözést.

NÖVÉNYDOKTOR

□ A kaktusz feketedni és rothadni kezd, ha túl sokat öntöztük, vagy megfeledkeztünk arról, hogy vízelvezető réteget alakítsunk ki a cserép alján. Az is lehet, hogy az összegyűlt víz sokáig állt az alátétben. Ha már a gyökerek is rothadásnak indultak, nem menthetjük meg a kaktuszt.
□ A kaktusz zsugorodik, ráncossá és puhává válik. Ezek a kiszáradás jelei. A rendszeres öntözés többnyire segít ilyenkor.
□ Ha a növényt túl sötét helyen tartjuk, leáll a növekedés. Állítsuk a lakás legnaposabb ablakába.
□ Gyapjas tetvek megjelenésekor a tövisek között kis, fehér, gyapjas csomók figyelhetők meg. Használjunk rovarirtó szert. A kezelést több alkalommal ismételjük meg.

Kaktusznevelés

Kaktusznevelés

Egyedülálló növényvilág
A kaktuszok a pozsgások nagy családjába tartoznak. Ezek közös jellemzője, hogy a hosszabb szárazságot is jól tűrik, mivel húsos szöveteikben képesek vizet raktározni.
Levele csak a fakaktusznak (Pereskia) van, a többieken ún. levélpárnák képződnek. A kiemelkedéseken szőrök, szőrpamacsok vagy tövisek találhatók. A kaktuszok változatos formáikkal, csodálatos virágaikkal és színpompás töviseikkel kápráztatják el a világot. Összefoglalónkban a kaktuszok általános életfeltételeivel foglalkozunk. Az egyes fajok gondozásáról külön kártyák nyújtanak részletes útmutatást.

Kiterjedt családfa
A kaktuszoknak ma több mint 200 faja ismeretes. Ezek némelyikéhez száznál is több fajta tartozik. Valamennyi kaktusz őshazája Amerika, északtól dél felé haladva Kanadától egészen Argentínáig találkozhatunk vele. Kolumbusz volt az, aki az első példányokat Európába hozta.

Hegyek, szavannák és sivatagok lakója
Számos kaktuszfaj él olyan hegyvidéken, szavannákon és kősivatagokban, ahol rendszeresen eső, köd vagy hó van. Az epifita kaktusz a dél-amerikai esőerdőkben honos. Jellemzője, hogy más növényeken, többnyire fákon él, de nem élősködő. Napjainkra már nálunk is meghonosodott szobanövényként.

A természet játéka
A kaktusz nem csupán azért kedvelt szobanövény, mert jól tűri a magas hőmérsékletet és a tűző napsugarakat, hanem a természet végtelen fantáziája miatt is, amelynek a növény rendkívüli formagazdagsága köszönhető.

Tetszetős virágok
A kaktusz virágai élénk színekben pompáznak, sőt akad közöttük illatos is. A legtöbb faj májustól augusztus végéig virágzik. Aki szeretne gyönyörködni a virágnyílásban, az mindennap alaposan vegye szemügyre a duzzadó rügyeket. A virágok többsége késő este vagy éjszaka bontja szirmait, és a következő nap teljes pompájában áll, de némelyikük még aznap el is virágzik. A levélkaktuszok virágzása ezzel szemben (november és május között) több napig is eltart.

Egy kis gondozás
A kaktusz szerény igényű, gondozása egyszerű. Ez azonban nem jelenti azt, hogy rá sem kell néznünk, hiszen biztosítanunk kell számára azokat a növekedési feltételeket, amelyek eredeti életkörülményeire hasonlítanak.

Kaktuszföld
Sivatagi kaktuszok számára: A kaktuszok többsége kősivatagból származik. Ezért fontos, hogy földje nagyon jó vízáteresztő képességgel rendelkezzen. Kaktuszföldet készen is lehet kapni, de magunk is előállíthatjuk egyenlő rész komposzt, homok és kavics vagy apró tégladarabok keverékéből.

Levélkaktuszok számára: A trópusi esőerdőkből származó levélkaktuszokat korhadt fenyőtűvel kevert nagy mennyiségű komposztban neveljük. A meszet nem tűrik. A tövises és szőrös kaktuszoknak ezzel szemben sok mészre van szükségük. Esetenként meszes héjakat is keverhetünk a földjükbe (p1. tojáshéjat). A pontos adagolást azért nehéz meghatározni, mert maga az öntözővíz is tartalmaz meszet. Ha azonban a kaktusz természetellenesen sápadttá válik, biztosak lehetünk benne, hogy túl sok meszet kap.

Átültetés
A kisebb kaktuszokat két-, a nagyobbakat három-évente ültessük át. Húzzunk kesztyűt, és a kaktuszt óvatosan emeljük ki a cserépből, ügyelve, hogy a gyökerek ne sérüljenek. Az új, 3 cm-rel nagyobb átmérőjű cserépben ugyanolyan mélyen üljön a növény, mint a régiben. Az átültetett kaktuszt alaposan locsoljuk meg, tegyük a megszokottnál valamivel melegebb helyre, és néhány napig óvjuk az erős napfénytől.

Öntözés
Egész nyáron rendszeresen öntözzük, földje soha ne száradjon ki. Ügyeljünk arra, hogy a cserép alatti tálkában ne álljon víz, mert a kaktusz elrothadhat. Ősszel ritkábban, télen pedig egyáltalán ne öntözzük. Ilyenkor a növény a nyáron elraktározott vízből él.

Trágyázás
A kaktuszt nem szabad túl gyakran trágyázni. Rendszerint elegendő, ha júniusban és júliusban kéthetente megöntözzük nitrogéntartalmú tápoldattal.

Fény és hőmérséklet
Általános szabály, hogy minél több szőre vagy tövise van egy kaktusznak, annál több napfényt visel el. A kaktuszok többsége szobahőmérsékleten telel át. Ahhoz azonban, hogy virágozzanak, ezekben a hónapokban hűvös, 10—12 °C közötti hőmérsékletre van szükségük. Ez azt jelenti, hogy a szobában tartott kaktuszok csak ritkán vagy véletlenszerűen hoznak virágot. Márciustól ismét melegebb helyre tehetjük a növényeket, májustól szeptemberig pedig a teraszon vagy az erkélyen is tarthatjuk őket.

Húsvéti kaktusz

A húsvéti kaktusz nagyon hasonlít a karácsonyikaktuszra. Virágrügyei a téli hideg hatására képződnek, a virágok azonban csak a nappalok hosszabbodásakor jelennek meg.

A tavaszi virágok előhírnöke
E húsvéti kaktusz Brazília őserdeiből származik, ahol a fák elágazásaiban fejlődik: epifita faj saját anyagcserével, gyökerei a mohában, fakéregben és levélmaradványok közt találnak megfelelő életfeltételeket.

Az igazi és a hamis húsvéti kaktusz
A húsvéti kaktusz sima, lapos szárú növény. Virágai az érett hajtások végén ülnek, egyforma méretűek, színük élénk vörös, némi sárgás árnyalattal.
Sokszor ugyanezen a néven kínálnak egy másik növényt, amelynek hajtásai serteszőrösek, az igazinál gazdagabban nyílik, virágai ugyanolyan színűek. Az utóbbi években egyre több hibriddel találkozhatunk, ilyen például az Anneke' fajta.

Gyenge gyökérzet
A húsvéti kaktuszok jól alkalmazkodtak a szobai környezethez, ápolásuk alig jelent gondot. A gyenge, vékony gyökérzet miatt könnyű, laza szerkezetű talajba ültessük. A kaktuszokat a virágzás eléréséhez bizonyos ideig 10 °C körüli hőmérsékleten kell tartani, ekkor különösen sok virágrügy képződik rajtuk.

Természetes formák
Idősebb korára a húsvéti kaktusz ágrendszere csüngővé változik. Ez teljesen természetes, ha lehet, ne is változtassunk rajta. Épp ellenkezőleg: használjuk ki ezt, és tartsuk a növényt ámpolnanövényként. Idővel csodálatos, virágos növényünk lesz.

A húsvéti kaktusz nevelése
Ahhoz, hogy élvezhessük növényünk szépségét, ismernünk kell annak életritmusát, mely a következő: a húsvéti virágzás után új hajtások nőnek, ezeken fejlődnek a következő év virágai. Ez tehát nem nyugalmi időszak, ellenkezőleg, az év világos hónapjai nélkülözhetetlenek a virágok kifejlődéséhez. Rendszeresen öntözzük, és adjunk neki tápoldatot. Ilyenkor a kaktusz sok fényt igényel.

Csak az érett csúcshajtások virágoznak
Ősszel leáll a hajtásnövekedés, ilyenkor kevesebbet kell öntöznünk. Ekkor érnek be a szélső hajtások. A puha, egyszerűen letörhető hajtáscsúcsokat októberben leszedhetjük, ezzel elősegíthetjük a következő évi virágzást. A pihenési időszakban (október-január) tartsuk a növényt hűvös (12 °C) helyen. Ezután már csak hetente egyszer kell öntöznünk.


Virágrügy-képződés
Amennyiben megfelelő hőmérséklet mellett a hajtások beértek, érdekes megfigyelni a virágrügyek kifejlődését, melyek vörös színűek és folyamatosan növekednek. Február-márciusra a rügyek kb. 2 cm-es nagyságot érnek el, ekkor tegyük a növényt világosabb, melegebb helyre. A virágzási időszak egy hónapig, szerencsés esetben akár tovább is tart.

Szaporítás
A húsvéti kaktusz „egyszerű" szaporítása sem jelent gondot. Nyáron törjünk le hajtáscsúcsokat, és hármasával ültessük őket cserépbe. Mintegy 3 hét múlva új kaktusz fejlődik.

A húsvéti kaktusz mint fa
A húsvéti kaktusz, mint azt már említettük, gyenge gyökérzetű, azonban ráolthatjuk erősebb gyökérzetű fajra, pl. Eriocereusra. Ehhez 15-25 cm hosszú hajtások szükségesek. Az Eriocereus törzset a kívánt magasságban elvágjuk, a vágási felület széleit kb. 2 cm mélyen bemetsszük. Törjük le a húsvéti kaktusz néhány egészséges, vastag „levelét", és dugjuk a bevágásba. Azért, hogy megakadályozzuk az elmozdulást, célszerű a leveleket tűkkel a törzshöz rögzíteni, különben könnyen kicsúszhatnak. A két hajtásdarab kb. 3 hét alatt nő össze, ezalatt tartsuk a növényt északi fekvésű ablakban. Az új kaktusz erősebb gyökérzetével biztosabban áll nehezebb edényben, illetve földben.

NÖVÉNYDOKTOR
□ A gyökér- és szárrothadás a húsvétikaktusz pusztulását jelenti. Ha szerencsénk van, és a szélső szártagokat még nem érinti a betegség, azokat dugványként felhasználhatjuk.
□ A gyapjastetvek, a pajzstetvek és a levéltetvek könnyen felismerhetők a gyapjas, fehér csomókról, a barna pajzsokról, illetve a zöldszínű tervekről (a hajtáscsúcsokon). Óvatosan távolítsuk el a kártevőket. Ezután a beteg helyeket töröljük át alkoholos vattával, és tusoljuk le a növényt. Amennyiben ez nem segít, alkalmazzunk rovarirtó szereket.
□ A rügyhullás oka a magas hőmérséklet vagy a hőmérséklet ingadozása. Gondoskodjunk hűvösebb helyről. Ügyeljünk rá, hogy a fény beesési szöge a virágrügyek kialakulása után ne változzék.

Karácsonyi kaktusz

A hibrid karácsonyi kaktusz neve is elárulja, hogy nem mindennapi növényről van szó. Abban az évszakban bontja szirmait, amikor virágokat még csak elvétve látunk.

Számtalan hibrid
A hibrid karácsonyi kaktusz, a többi Schlumbergera fajhoz hasonlóan Dél-Amerika trópusi esőerdeiből származik, ahol a fák elágazásaiban epifitaként fejlődik, anélkül, hogy tápanyagait a gazdanövényétől szerezné be. Nem parazita, hanem a fa elágazásában felhalmozódott kevés humuszból él. A kertészeknek már régen sikerült a mi szobai körülményeinkhez hozzászoktatni ezt a növényt. A keresztezések révén sok új színnel is gazdagodott a kínálat: fehér, rózsaszín, lila, aranysárga és narancssárga virágú fajták is léteznek.

Szártagról szártagra fejlődik
A levelekre hasonlító fogazott szártagok csúcsán helyezkednek el az areolák (tövisek). Ezeken a pontokon újabb és újabb szártagok és virágrügyek képződnek. A megfelelő gondozást számtalan csodálatos, több hétig nyíló virággal hálálja meg.
Ősszel, attól kezdve, hogy megjelennek a virágrügyek, ne tartsuk olyan helyiségben, ahol tartós megvilágítás éri, mert a virágzáshoz rövid nappalok szükségesek. Fekete fóliával le is takarhatjuk a kaktuszt, mielőtt felkapcsoljuk a villanyt.

A hibrid karácsonyi kaktusz egy éve
Decembertől februárig - első nyugalmi időszak
Elvirágzás után kezdetét veszi a két hónapig, december végétől február végéig tartó nyugalmi időszak. Ekkor keveset öntözzük, és ne adjunk neki tápoldatot se.

Márciustól májusig
Tavasszal a növény  fejlődésnek indul, amit a hajtáscsúcsokon megjelenő új szártagok jelezek. Nagyon fontos, hogy korán meginduljon a növekedés, mert csak a kifejlett csúcshajtások hoznak virág-rügyeket. Ettől kezdve többet öntözzük, és néha keverjünk az öntözővízhez kaktusz-tápoldatot is. Ha a cserép túl kicsinek bizonyul, márciusban célszerű átültetnünk a növényt.

Júniustól júliusig - második nyugalmi időszak
Júniusban kezdődik az ugyancsak két hónapig tartó második nyugalmi időszak. Csökkentsük az öntözések számát - de a földlabda ne száradjon ki -, és ne adjunk neki tápoldatot.

Augusztustól novemberig
Amint újra öntözni kezdjük a növényt, megindul a virágrügyek képződése. Ebben az időszakban ne mozgassuk a cserepet, és a kaktuszt ne érje huzat sem. A nagyméretű példányok ilyenkor tápoldatot is igényelnek. A gyenge hajtásokat augusztus-szeptemberben csípjük le.

Növénydoktor
□ Ha a szártagok fonnyadnak az első nyugalmi időszak alatt, a növény túl kevés vizet kap. Öntözzük többet, de a felesleges vizet azonnal öntsük ki az alátétedényből - különben gyökérrothadás léphet fel.
□ Rothadási foltok a törzs alapi részén a gyökérrothadás jelei. Okozója az általában hűvös és nyirkos helyen végzett túlzott öntözés. A növényt ilyenkor sajnos már nem lehet megmenteni.
□ A virágrügyek lehullanak. Túl gyakran helyeztük át a növényt, huzatot kapott vagy túl sokat, illetve túl keveset öntöztük.

Csíkolt lándzsarózsa

Csíkolt lándzsarózsa (Aechmea fasciata)

A csíkolt lándzsarózsa kissé mereven felálló növekedése ellenére is kimondottan szép. Különösen a virágszár és a levelek szokatlan szín- árnyalatai miatt nagyon Vonzó és romantikus hangulatú dísznövény.

 Színpompás növény
A csíkolt lándzsarózsát általában akkor vásároljuk meg és ajándékozzuk szeretteinknek, amikor virágzik. Ez érthető is, hiszen a pompás virágszár tekintélyt, erőt, ugyanakkor kecsességet és gyengédséget sugároz. Pedig a növény nem is annyira gyengéd. A hosszú, merev, szürkésfehér levelek szélén található rövid fogak ugyanis olyan élesek, hogy könnyen megsérthetik a bőrünket.

Tartós virágszár
A valódi virágok világoskék vagy lila színűek és meglehetősen kicsik. A bimbók és az új virágok gyorsan kifejlődnek. Az igazán feltűnő rózsaszín fellevelek hónapokig szépek maradnak.

Csak egyszer virágzik
A csíkolt lándzsarózsa sajnos csak egyetlen egyszer virágzik. Szerencsére azonban olyan sokáig tart a virágzási időszak, hogy ez idő alatt a növény oldalhajtásokat nevelhet. Ezeket az anyanövényről leválasztva és külön cserépbe ültetve új növényeket nevelhetünk.

Epita növény
A csíkolt lándzsarózsa az ananászfélék családjába tartozik. Nem pozsgás, mégis nagyon ellenálló növény. Tulajdonképpen a dél- és közép-amerikai esőerdők fáinak ágvilláiban nő. Az epifita növények nagyon igénytelenek. Talajként beérik egy maroknyi lehullott falevéllel. A szükséges vizet és táp- anyagokat a levegőből veszik fel, amelyek a növény tölcsérében (ciszternáiban) gyűlnek össze.

A csíkolt lándzsarózsa gondozása
A csíkolt lándzsarózsa a lakásban az év bármely időszakában jól fejlődik. Ellentétben más, szobában tartott növénnyel, nyáron nem vágyik a szabad levegőre. Tartsuk inkább mindig a lakásban. A többi ananászféléhez hasonlóan az ellenálló szobanövények közé sorolható.

Nyár
A növényt nyáron rendszeresen kell öntöznünk. A lágyított, szobahőmérsékletű vizet mindig a növény tölcséreibe öntsük. Gyakran ellenőrizzük, hogy a növény gyökérlabdája is mindig egyenletesen nyirkos legyen, földje pedig laza. Tavasszal és nyáron a növény csak alacsony koncentrációjú tápoldatot kapjon. A tápoldatot szintén a levelek tövénél kialakuló tölcsérekbe öntsük.

Tél
A csíkolt lándzsarózsát 15—16 Celsius fokos hőmérsékletű helyen teleltessük. Ilyenkor tápanyag-utánpótlásra nincs szüksége. Ha a levegő páratartalma megfelelő, a növénynek elegendő a levegőből felvett nedvesség. A növény földjét tartsuk nyirkosan, Ugyanúgy, mint nyáron.
Évente legalább háromszor öntsük ki a növény tölcséreiben felgyülemlett vizet, tisztítsuk meg a növény közepét, és öntsünk bele újra tiszta, lágyított vizet. Ez a következők miatt szükséges: az állott víz egyrészt nagyon gyorsan megromlik, ami károsíthatja a növényt (és a kellemetlen szag a lakásban is érezhetővé válhat), másrészt olyan üledékek képződhetnek, amelyek lerakódnak az érzékeny növényi szövetekben.

NÖVÉNYDOKTOR
Az ananászfélék családjába tartozó csíkolt lándzsarózsa nagyon ellenálló növény. Ha a leírtaknak megfelelően gondozzuk, betegségek és kártevők megjelenésével nem kell számolnunk.
Alacsony hőmérséklet esetén a levélrozetta rothadni kezdhet. Ezért fontos, hogy a tölcsér- ben felgyülemlett vizet időről időre kicseréljük.

Orchideák vízkultúrában

Orchideák vízkultúrában
 
Az orchideabarátok évtizedek óta előszeretettel nevelik növényeiket vízkultúrában. A vízkultúra vagy az agyaggranulátum ültetőközeg  (Seramis)  csak az öntözést egyszerűsíti, a fejlődést befolyásoló többi tényező  változatlan. A kártevőknek is mindegy, hogy a növények a fenti közegek valamelyikében élnek-e. A vízkultúrás rendszer alapvetően egy belső és egy külső vagy kaspó jellegű edényből áll. A belső edény tartalmazza a vizet magába szívó agyagot ás a vízszintmérőt. A növényt a belső edénybe helyezzük. A külső edény tartalmazza a vizet és esetleg még  a tápoldatot.

Anyag és technika 
A belső edény műanyagból készül és két mélyedés látható benne-egy a vízszintmérőnek és esetenként még egy tartalék trágyának. Ügyeljünk arra, hogy vízszintmérő mérete megfeleljen az ültetőedény méretének, mert csak úgy mér pontosan. A külső edény mérete bármekkora lehet.
Vízkultúrában a vízszintmérő a legfontosabb. Ez egy műanyag cső, amelyben (többnyire piros) szintmérő rúd mozog az alján egy úszóval. A vízszintmérőt úgy rögzítjük a belső edény  külsején, hogy a vízkészlet aljáig leérjen. Ha magasabb a vízszint, a mutató is emelkedik és leolvashatjuk az aktuális értéket. A mérőműszeren mindössze három beosztás látható: minimum, optimum és maximum. A talajkultúrától eltérően itt pontosan tudjuk, hogy mikor kell öntözni. A maximumjelzés orchideák esetében felesleges.

Mire ügyeljünk?
Az orchideák különösen alkalmasak vízkultúrára. Egyrészt az ültetőközeg miatt, amelynek stabil a szerkezete, és azért, mert az agyag sok oxigént és vizet képes magába zárni. Másrészt a vízszintmérővel könnyen ellenőrizhetjük az ültetőközeg nedvességtartalmát. A sikeres vízkultúrás tenyészethez azonban bizonyos dolgokban kissé el kell térni a szokásos normáktól.
Fontos: csak azokat az orchideákat állítsuk vízkultúrára, amelyek éppen nőni kezdenek, vagyis amikor már új gyökerek, levelek és hajtások jelentkeznek.

Így állíthatjuk át orchideáinkat vízkultúrára:
Kizárólag tiszta ültetőedényeket használjunk, ha szükséges fertőtlenítsük ki őket (NeomagnOrchideák vízkultúrábanollal vagy lg/I Neochinosollal). Az öltetőközeg, a duzzasztott agyag is legyen új vagy fertőtlenített (égessük ki a sütőben 250 Celsius fokon).

Duzzasztott agyag többféle szemcseméretben kapható. A „felnőtt”, normál méretű növényekhez válasszunk 14-16 mm-es granulátumot, egyébként apróbbat, amit tiszta csapvízzel nedvesítünk meg.

Az orchideák tövét langyos vízzel mossuk le és szabadítsuk meg a korábbi ültetőközeg maradványaitól. A sérült vagy rothadó gyökereket mind tavolítsuk el.

Helyezzük a növényt az új ültetőedénybe, amelynek átmérője kb. 5cm-rel lehet nagyobb.

A növényt csak annyira süllyesszük au ültetőközegbe, amennyire a korábbiban tettük. Óvatosan szórjuk körbe a nedves agyagszemcsékkel, de ügyeljünk a gyökerekre, ne nyomjuk meg azokat.

Ha szükséges, karózzuk meg a növényt, hogy a kezdeti időszakban ne dőljön ki.

Először ne töltsük fel az edényt vízzel. Három hétig csak vízzel permetezzünk, ha szükséges, naponta többször. Ha fóliát helyezünk az orchideák köré, növeljük a páratartalmat és elősegíthetjük a meggyökeresedést.

Három hét múlva töltsük fel az edényt vízzel és azonnal kezdjük el a növény táplálását is.

A vastag, húsos gyökerű fajtáknál, mint a Cymbidium vagy a Phalaenopsis, a legnagyobb gondosság ellenére is előfordulhat gyökérrothadás. Mivel vízkultúrában könnyen ellenőrizhetjük a gyökerek állapotát, megelőzhetjük az efféle bajokat.
Ha a gyökerek rothadni kezdenek, azonnal ültessük át a növényt a leírtak szerint.

Vízkultúrában ugyanúgy be kell tartani a növény fény- és hőigényét, de főleg a nyugalmi idejét, mint a hagyományos kultúrában. A hidegházi orchideák esetében ez azt jelenti, hogy a nyugalmi időszakban nem öntözzük őket. A hosszú hatású trágya (ill. trágyadepó) csak tökéletesen meggyökeresedett növényeknek való. Az orchideáknak jobb a folyékony trágya vagy a speciális orchideatrágya.

Az orchideák vízkultúrás nevelésénél az edényt elég annyira feltölteni vízzel, hogy a vízszintjelző a minimum- és az optimumérték között álljon. Csak akkor öntözzük, amikor a vízszint  a minimumra süllyed! Kivéve, ha nem tartózkodunk otthon a növekedési időszakban. Ilyenkor kivételesen és egyetlen alkalommal feltölthetjük az edényt a maximumjelzésig. Ez a vízmennyiség általában három hétre elég.

Az orchideák szaporítása

Az orchideák szaporítása

Minden igazi orchidearajongóban megfogalmazódik a vágy, hogy az orchideáit szaporítsa. Bár ez kissé nehezebb, mint más növényeknél, ám korántsem lehetetlen. Az orchideák esetében több szaporítási módszer közül is választhatunk. A legegyszerűbb a kifejlett növény osztással történő szaporítása.

A hobbikertészek általában ezt a megoldást választják, a szakemberek azonban nem tudják megvárni, míg az állomány jelentősen megnövekszik. A tőosztás gyakorlati okokból az átültetéssel egyidejűleg történjen. Egyes orchideák maguktól szétesnek, amikor letisztítjuk őket. Ha nem válnának szét, sterilizált ollóval válasszuk szét a tövet. A vágási felületet szárítsuk meg, és a fertőzés elkerülése végett kenjük be faszénporral. Ezután külön-külön ültessük el az orchideákat.

Szaporítás magról
Az igazi hobbikertész megpróbál a növényen magot is nevelni. Ehhez be kell poroznunk az orchideát. Erre a legmegfelelőbb időpont a virágnyílás utáni néhány nap. A beporzáshoz lapos fapálcára vagy ehhez hasonló eszközre van szükségünk. A beporzást végezhetjük egy fajtán belül (ekkor legbiztosabb a siker), de a keresztezésre is van lehetőség.
A keresztezéskor néha több tucat próbálkozás után sikerül csak a beporzás. Ilyenkor egy idő után elkezdenek dagadni a magházkezdemények, de a magok kifejlődésére még hónapokat kell várni.

A csíráztatáshoz gombákra van szükség
A magérleléséig elvezető folyamat viszonylag egyszerű. A dolog ezután válik igazán izgalmassá, mert a szabadban fejlődő orchideák különböző gombákkal élnek szimbiózisban. Előfordul ugyan, hogy a megnövekedett orchideák már nem igénylik a gombák jelenlétét, de a csírázás nem megy nélkülük. Ezért például az orchidea magokat nem lehet egyszerűen magtálakba vetni. Azoknak a magoknak van a legnagyobb esélyük, hogy gombák közelébe kerüljenek és így kicsírázhassanak, amelyek közvetlenül az anyanövény cserepébe kerülnek. Míg azonban a dugványból az igazi orchidea kifejlődik, három-hat év is eltelhet.

Mesterséges tápanyagok
A profi termesztők a gombák szerepét ma már mesterséges anyagokkal pótolják. Az amatőrök számára azonban ez túlságosan nehéz. Az eljáráshoz speciális kivonatot (agar-agar) tartalmazó különleges táptalajra van szükség, amelyet laboratóriumi lombikba töltenek. A lombikos vetésnek teljesen steril körülmények között kell történnie, hogy a levegő mikroorganizmusai közül minél kevesebb kerüljön be a lombikba. Lehetőség szerint a magoknak is csíramentesnek kell lenniük. Az eljárást követően a lombikot oltvánnyal lezárják, és meleg, világos helyre teszik. Az „instant táptalaj" egyébként orchideaszaküzletekben megvásárolható. Kritikus lehet az orchidea áthelyezése a steril környezetből, ezért csak olyan növényeket vegyünk ki a táptalajból, amelyeken már van két-három levél és gyökeret is eresztettek. A tápanyagot óvatosan távolítsuk el, majd ültessük az orchideát a cserépbe.

Vegetatív szaporítás
Sok orchideán találhatók ún. álhagymák. Ezek a szár kidudorodásai, amelyek tápanyagraktárként szolgálnak. Az átültetés vagy osztás során sok esetben leesnek ún. visszamaradt hagymák. Ezek olyan hagymák, amelyek nem hajtottak ki. Ha a növény pár hónap alatt megtöltötte gyökérzetével a cserepet, (először kis méretű cserépbe kell tenni) következhet az átültetés. Óvatosan lássunk munkához, hogy az érzékeny gyökerecskék ne sérüljenek meg. A Cattleya és Cymbidien fajtákat ezzel a módszerrel kifejezetten jól lehet szaporítani. A Vanda és a Phalaenopsis a virágnyél végén fejlesztenek új növényt.

Merisztémaszaporítás
A merisztéma- vagy szövetszaporítás olyan módszer, amelyet a hivatásos termesztők laboratóriumi körülmények között hajtanak végre. Ezzel a kifejezéssel gyakran találkozhatunk katalógusokban és leírásokban. Ilyen esetekben a vásárló biztos lehet abban, hogy az anyanövény pontos mását kapja. Nem úgy a magról történő szaporításnál, ahol előfordulhatnak például színeltérések. A merisztémaszaporításnál a növény hajtáscsúcsaiból szövetrészeket vesznek ki, amelyek megfelelő kezeléssel korlátlan mértékben oszthatók. A növény egyetlen kicsi részéből számos utód jöhet létre. Ezeket a szövetdarabkákat addig tartják a lombikban, míg kis növényekké nem fejlődnek. Ezt követően a hagyományos dugványokhoz hasonlóan kezelik őket. A szaporítás ezen módszere során mutációk léphetnek fel, ha a szövet kémiai vagy manuális hatásra megsérül, de normális esetben az ily módon szaporított növényben nem csalódhatunk.

Orchideatermesztés

Orchideatermesztés

Az orchideatermesztés nem feltétlenül drága mulatság, és nem is olyan nehéz dolog. Tévedés azt hinni, hogy az orchidea csak „tudós” kertészeknek és vastag pénztárcájú embereknek való. Az egyszerű orchideák nem kerülnek többe, mint más szobanövények, és az ablakpárkányon is kitűnően nevelhetők.

Sokan egyetlen orchideával kezdik, majd megnő az érdeklődésük, és később egy egész ablakot szentelnek az orchideának, hogy bonyolultabb fajtákat is kipróbálhassanak.

Türelem virágot terem
Előfordul, hogy éveket kell várni az első orchideavirágzásra. Annál nagyobb azonban az öröm, amikor az egyes fajták két-három hónapon át virágoznak. Ne gondoljuk azonban azt, hogy csak a virág teszi az orchideát érdekessé - anélkül is igen tetszetős, zöld cserepes növény. Ha kezdőként kockáztatjuk meg az orchideatermesztést, a megfelelő fajtát kell kiválasztanunk. Jó, ha általánosan ismert és kapható fajtával kezdünk, amely az ablakpárkányon biztosítható körülmények között is megnő.

Széles választék
A természetben mintegy 25 000 vadon növő orchideafajta él. A nemesi-tők sok szeretettel és türelemmel további mintegy 50 000 hibridet állítottak elő. A legtöbb vadon növő orchideát Ázsia, Amerika és Afrika trópusi vidékein találjuk, de Európában is él néhány fajta.

Sok orchidea nő más növényeken
A legtöbb orchidea epifita. Ez azt jelenti, hogy más növényeken, többnyire fákon nőnek, de nem élősködők. A szén-dioxidot a levegőből veszik fel, a szükséges tápanyaghoz pedig az esővízből és az elkorhadt növényi részekből jutnak hozzá.

Egy érdekes kultúrtörténeti adalék
Az orchideák mindig is az emberi érdeklődés tárgyát képezték. A kínaiak, akik az orchideát a legjobb emberi tulajdonságok szimbólumának tekintették, írták le először ezt a növényt. Azokból a fajtákból, melyek szinte föld nélküli helyeken nőnek, az életerő fenntartására szolgáló leveseket készítettek.
Az ókori görög tudós, Theoprastus 'História plantarum' című értekezésében, Kr. e. 289-ben az „orchis" nevet adta a növénynek. E szó jelentése „here" - az ismert fajták gyökere miatt. Theoprastus ugyanis meg volt győződve róla, hogy a gyökérgumó kivonata fokozza a nemi vágyat. Olyan szókimondó volt leírásaiban, hogy évszázadokkal később Viktória királynő megparancsolta, a „megbotránkoztató" részeket hagyják ki az angol fordításból, és pontokkal helyettesítsék.

Fény
Az orchideák előnyben részesítik azokat a helyeket, ahol sok a fény, de nem szeretik a déli fekvésű ablakokat, ahol viszont nincs árnyék és szellőzés. A legmegfelelőbb számukra a keleti vagy nyugati fekvésű ablak, de még itt is szükség lehet időnként arra, hogy délben egy kis árnyékról gondoskodjunk.


Vessünk egy pillantást a levelekre
Az erős, húsos, bőrszerű levelekkel rendelkező növények, mint például a Cattleya, lényegesen több napfényt és meleget viselnek el, mint a vékonylevelű fajták, köztük a boldogasszonypapucsa.

Termesszük a pincében
A pincében kiválóan termeszthető az orchidea, ha tudunk gondoskodni mesterséges megvilágításról, melegről és szellőztetésről.

Levegő és hőmérséklet
Az orchideák akkor nőnek a legjobban, ha a relatív páratartalom 60 és 70 százalék között van. A központi fűtéses szobákban tegyünk párologtató edényeket a növények közelébe, és gondoskodjunk megfelelő levegőztetésről. Az orchideák nem tűrik a huzatot.

Ki a kertbe
A legtöbb orchidea elviseli, ha nyáron egy időre kikerül a kertbe. A déli hőségben azonban nem szabad a tűző napon állnia. Az ablakpárkányon nevelt orchidea számára a 20 °C körüli hőmérséklet a legideálisabb. Ha nehezebb fajtákkal kísérletezünk, jobb, ha speciális orchideaházat készítünk, ahol meg tudjuk határozni a növekedéshez szükséges levegő páratartalmát, a hőmérsékletet és a fény mennyiségét.

Egyszerre több fájlt is feltölthet. Használható formátumok: JPG, GIF és PNG.

Öntözés
Mindig mésztelenített vizet használjunk. Ha csak kevés növényünk van, előzetes felforralással is mészteleníthetjük a vizet. A mésztelenítés másik módja, ha egy teáskanál-nyi szalmiákszeszt adunk 10 liter vízhez. Ezt azonban csak 24 óra múlva használhatjuk fel. A növény zuhanyoztatására használt vizet is mésztelenítsük.

Használjunk meleg vizet
Az öntözővíz mindig szobahőmérsékletű legyen. Soha ne öntözzünk kevés vízzel. Legjobb, ha a cserepet hetente egyszer egy órára vízzel teli vödörbe állítjuk.

Trágyázás
Csak a növekedési időszakban van szükség trágyázásra, a nyugalmi időszakban soha. Kiváló-an használható a szokásos virág-tápoldat, az epifita orchideáknál azonban csak fele akkora koncentrációban alkalmazzuk. A fákon élő orchideáknak nem áll rendelkezésükre tápanyagmegkötő föld.

Komposzt a fán növő orchideáknak
A keveréket, melyben a fán növő orchideák fejlődnek, komposztnak nevezzük. Az anyag legyen könnyű, és tartsa jól a nedvességet, hogy a növény gyökerei folyamatosan vehessenek fel vizet és tápanyagot. Korábban az osmundapáfrány gyökerét használták erre a célra, de ma már ez nagyon drága. A jó komposzt állhat pl. a következőkből: 1 rész fehérmoha 1 rész faszén 3 rész fenyőkéreg. A hozzávalókat alaposan keverjük össze, és egyenletesen oszlassuk el a gyökerek körül. A cserép aljára előzetesen tegyünk agyagdarabokat vagy kavicsot drénréteg gyanánt. A fehér mohának megvan az a jó tulajdonsága, hogy bizonyos fokig semlegesíti a vízben lévő 'meszet, az apró darabokra vágott fenyőkéreg pedig távol tartja a csigákat.

Földkeverék a földi orchideáknak
A földi orchideákat többé-kevésbé az epifita orchideákhoz hasonlóan kell termeszteni. Növekedésükhöz azonban másfajta talaj szükséges, például 1 rész tőzegkorpa, 1 rész murva és 1 rész korhadt bükkfalevél keveréke, melyet a szokásos egységföldhöz adunk. Az utóbbit az összekeverés előtt egy kissé fel kell melegíteni, így a betegségek csírái is elpusztulnak.

Vesszőskosbor

Vesszőskosbor (Dendrobium)

A vesszőskosbor virágai egy- vagy többszínűek lehetnek. A növény csak akkor fejlődik megfelelően, ha természetes élőhelyéhez hasonló környezetet tudunk biztosítani számára.

Fajokban gazdag növénycsalád
A vesszőskosbor 1500-1600 fajból és több száz hibridből álló nemzetség tagja. Az ógörög eredetű Dendrobium név olyan növényre utal, amely a fákon él. Ez egyben azt is jelenti, hogy a vesszőskosbor valamennyi faja epifita növény.

A világ legkülönbözőbb tájain megtalálható
A legtöbb faja a Himalája vidékéről és Ausztráliából származik, ahol trópusi és szubtrópusi környezetben él. Lombhullató és örökzöld fajok egyaránt vannak köztük. Növekedésük eltérő, találunk közöttük kúszókat és olyanokat is, amelyek magassága eléri a 60 cm-t. Minden fajra igaz azonban, hogy a lakásban nevelve csak akkor lesz szép és egészséges, ha természetes élőhelyéhez hasonló életfeltételeket biztosítunk számára.

Tartós vágott virág
Thaiföldön valóságos iparággá nőtte ki magát a kosbor-fajok, főleg a Dendrobium phalaenopsis termesztése. Elsősorban vágott virágként értékesítik őket, mert az egy- és többszínű virágok nagyon tartósak és néhány fajé különösen kellemes illatú. Bár hosszú utat tesznek meg, amíg eljutnak virágpiacainkra, nem drágábbak, mint az Európában termesztettek.

Jó termesztőközeg
Az eredményes gondozás kulcsa a jó vízelvezető képességű termesztőközeg. Ha megfeledkezünk erről, a növény elrothadhat. A legtöbb faj számára tökéletesen megfelel a durva tőzegkorpa és az édesgyökerű-páfrány gyökérzetének egyenlő arányú keveréke, de a kisebb, lassan növő fajok parafa vagy fakéreg darabokon is kiválóan érzik magukat.

A vesszőskosbor gondozása
Csak akkor nevelhetünk eredményesen vesszőskosbort, ha ismerjük a növény természetes életfeltételeit. A vesszőskosborokat két fő csoportra oszthatjuk: trópusi és mérsékeltövi fajokra. Természetesen vannak olyanok is, amelyek átmenetet képeznek e két csoport között.

Trópusi fajok
Egész évben 22-24 Celsius fokos hőmérsékletet és magas páratartalmat, azaz állandó párásítást igényelnek. Tulajdonképpen nincs nyugalmi időszakuk, az év minden hónapjában világos helyen érzik jól magukat. Csak a téli hónapokban öntözzük őket mértékletesebben, éppen csak annyira, hogy földjük ne száradjon ki.
Mérsékeltövi fajokA magasabban fekvő vidékeken, ahol az évi átlagos hőmérséklet valamivel alacsonyabb, sok mérsékeltövi faj vadon is előfordul. Ezek nyáron a napfényben bővelkedő, bőséges vízellátású, magas páratartalmú helyeken érzik jól magukat. A növekedési időszakot követően szinte egyáltalán ne öntözzük, állítsuk őket hűvös, 15 Celsius fok hőmérsékletű helyre. Ekkor képződnek a rügykezdemények. Egy hónap elteltével tegyük őket újra világos, 20 Celsius fok hőmérsékletű helyre. Virágzáskor öntözzük őket bőségesen.

Vénuszpapucs

Vénuszpapucs (Paphiopedilum)

A vénuszpapucs a viszonylag egyszerűen gondozható orchideák közé tartozik. Egyes fajait gond nélkül tarthatjuk akár az ablakpárkányon is. Feltűnő virágai egzotikus szépségűek.

Az egyik legegyszerűbben tartható cserepes orchidea
A vénuszpapucs az egyik legismertebb cserepes orchidea. Nevét apró papucsra emlékeztető, kiöblösödő mézajakos virágáról kapta. Mintegy 50 vadon növő faja létezik, amelyeknek csaknem mindegyike Indiában honos.
A mai színgazdag hibridválaszték a kertészek nemesítő munkájának eredménye. Hazájában a vénuszpapucs a talajon, többnyire mohában él, és cserépben is ezt az összetételt kedveli.
Az átültetés ideje fajonFöld és átültetésként eltérő. A zöldlevelű vénuszpapucs-fajokat februárban, a többi, márványozott vagy sötét rajzolatúakat júniusban ültessük nagyobb cserépbe.

Virágok változatos színösszeállításban
Szinte lehetetlen felsorolni a vénuszpapucsvirágok valamennyi színösszeállítását,
hiszen minden létező kombináció előfordul közöttük. A virágzás közel egy hónapig tart, egyes fajoknál még tovább is. Mivel a fajok virágzási ideje különböző évszakokra esik, némi ügyesség és ismeret birtokában (kérdezzünk meg egy kertészt a virágzási időszakokról) olyan vénuszpapucs-gyűjteményre tehetünk szert, amelynek egész évben nyílik legalább egy tagja. Két faj különösen alkalmas arra, hogy ablakpárkányon tartsuk őket: a Thaiföldről származó P.sukhakulii és P.collosum. Előbbi ősszel nyílik. 10 cm átmérőjű, zöldesen árnyalt fehér virágai 20-25 cm hosszú kocsányon fejlődnek. A P.collosum tartós, akár két hónapig is nyíló virágainak köszönheti népszerűségét. Virágzási időszaka októbertől márciusig tart. A felső részükön fehér virágokat bíborszínű, zöldbe hajló csík díszíti.

Fény és hőmérséklet
Tartsuk 20 Celsius fokos szobahőmérsékletű, világos, de perzselő napsütéstől védett helyen. Legmegfelelőbb a keleti vagy nyugati ablak. A vénuszpapucsnak nincs kifejezett nyugalmi időszaka.

Öntözés és trágyázásÖntözéshez és permetezéshez egyaránt használjunk langyos, mészmentes vizet. Februártól októberig adjunk a növénynek tápoldatot.

Föld és átültetés
A földi orchideák jól fejlődnek tőzegből, durva szemcséjű homokból vagy kavicsból
és komposztált lombból álló keverékben. A cserép ne legyen túl kicsi, alsó egynegyed részébe pedig tegyünk drénréteget. Átültetnünk 3-4 évente kell.

Vanília

Vanília  (Vanília planifolia)

A kúszó szárú vanília az egyetlen orchidea, amelynek nem csak virágát csodálhatjuk meg, de termését is hasznosíthatjuk, ami nem más, mint az ismert fűszer, a vaníliarúd.

Lenyűgöző trópusi orchidea
A vanília a meglehetősen nagy, szerteágazó, mintegy 80 különféle fajt számláló orchideacsalád tagja. A vanília ezek közül az egyetlen, amelynek gazdasági haszna is van. A növény latin neve a spanyol ‘vainilla’ szóból származik, amely kis kádat jelent. Ma már azonban nem tudjuk, hogyan keletkezett a növény elnevezése. Termése ugyanis nem kád alakú, hanem 10—15 cm hosszúságú toktermés.

1552 óta ismert
A vanília Mexikóban és Közép-Amerikában honos. Ott fedezték fel 1552-ben. Ötven évvel később már Európában is megjelent, így a vanília volt a legelső Európában is nevelt trópusi orchidea.

Kézi beporzás
A XVI. századot követő néhány évszázadban a növény Mexikótól egészen Grönlandig elterjedt. Mindez alapvetően nagyon egyszerű volt, egyetlen apró nehézségtől eltekintve. Mexikóban ugyanis a növény beporzását egy apró rovar végzi. Ez a rovar kimondottan a vaníliára specializálódott, más területeken nem található meg.
Ha azt szeretnénk, hogy ez az orchidea termést hozzon, magunknak kell a beporzást elvégezni, és nagyon gyorsnak is kell lennünk, mert egyes fajok virágai csak pár óráig nyílnak.

Hat-nyolc hónap elteltével szedhető
Az érett vaníliarudakat csak jó fél évvel a beporzás után szedhetjük le. Utána viszont még szárítanunk és fermentálnunk kell, hogy a jellegzetes vani1ia kiteljesedjen.

Fákon nő
A vanília természetes körülmények között epifita növény. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb fák elágazásainál kapaszkodik meg, és az ott felgyülemlő rothadó növényi maradványokból, valamint a fák ágán lecsurgó esővízből él. Egyes fajok méteres hosszúságú léggyökereket nevelnek. Levelei mintegy 20 cm hosszúságúra nőnek, és nagyon vastagok. Virágai a bugakosbor virágaira hasonlítanak, kis fürtökben helyezkednek el. Ha az egyik virág elhervad, már nyílik is helyette a következő.


A vaníliarúd teljesen érett, de színe csak akkor változik feketére, ha megszáradt.

A vanília egy éve
A vanília kimondottan trópusi orchidea, ezért 20-25 ‘C-os hőmérsékleten és nagyon magas páratartalom mellett fejlődik a legjobban.

Júliusban vagy augusztusban virágzik
Ebben az időszakban különösen fontos, hogy az orchideát minden nap állott, langyos vízzel lezuhanyozzuk, ugyanis a növény számára szükséges magas páratartalmat csak így tudjuk biztosítani.

Trópusi meleg szeptembertől kezdődően
Az őszi hónapokban feltétlenül tartanunk kell az egyenletes páratartalmat. A melegházakban a növények csak nehezen tudják felvenni a levegőből a szükséges ásványi anyagokat.
Ennek elősegítése céljából kenjük be ecsettel a növény gyökereit fahamuval.

Decembertől vagy januártól nyugalmi időszak
A vanília nyugalmi időszaka télre esik. Ebben az időszakban alakulnak ki a virágbimbók. A növény környezete lehetőleg legyen száraz, vagyis ilyenkor ne permetezzük vízzel. A hőmérsékletet azonban továbbra is tartsuk magasan.

Februártól vagy márciustól gyakran zuhanyozzuk!
A levegő páratartalmát újra növeljük meg. Ebben az időszakban szaporíthatjuk a növényt. Ennek legegyszerűbb módja a dugványról való szaporítás. A dugványnak való hajtásokat vágjuk le 2 cm-rel a levél fölött és 3-4 cm-rel a másik levél alatt. A dugványokat ugyanolyan földbe ültessük el. mint amilyenben a kifejlett növények is voltak. Tegyük őket magas páratartalmú helyre, és biztosítsunk számukra 20-25 ‘C-os talajhőmérsékletet.

NÖVÉNYDOKTOR
A vanília meglehetősen ellenálló növény, kártevők csak ritkán támadják meg.
A növény elkorcsosulása vagy a virágzás elmaradása általában a rossz életkörülmények hatására lép fel, például, ha nem megfelelő a hőmérséklet, túl alacsony a levegő páratartalma vagy nem vettük figyelembe a növény nyugalmi időszakát.

Tibetorchidea

Tibetorchidea (Pleione)

Ez az egzotikus növény minden kezdő orchideagyűjtő számára ideális növény, mert könnyen gondozható. Egyes fajokat - néhányat akár télen is - a szabadban is tarthatunk

A gyönyörű virágok és a levelek nem egyszerre jelennek meg
Ez a csodálatos színgazdagságú orchidea többek között Indiában, Kínában és Tibetben fordul elő vadon. Csaknem 20 különböző faja és számtalan hibridje ismert, ezek legtöbbje vadon élő talajlakó orchidea, de találhatók közöttük sziklákon vagy fákon élő epifiták is.

Kicsiny szárgumók
A tibetorchidea hosszúkás, elliptikus levelei kisméretű szárgumókból fejlődnek. A virágok és a levelek sosem jelennek meg egyidőben. A virágok egyesével a szárgumók alapi részéből nőnek ki. A virágzási időszak -csakúgy, mint a virágok színe - fajtól függően eltérő. A szárgumók élettartama mindössze egy év, ezután elfonnyadnak, de az újak ekkorra már kifejlődnek.

Lakásban és szabadban
Fajtól függően a Pleione nemzetséghez tartozó orchideákat a lakásban és a szabadban is tarthatjuk. Vannak fajok, amelyek a 20 °C-os hőmérsékletet is elviselik. Legjobb, ha a trópusi fajokat nyáron cserépben a szabadban tartjuk, majd ősszel bevisszük őket a lakásba.

Relatív árak
A Pleione-fajok az egész világon elterjedtek - ez érthető is, hiszen tartásuk nem okoz különösebb nehézséget. A kínálat ugyan egyre nagyobb, de a tibetorchidea még ma is különlegességnek számít.

Néhány faj

Pleione maculata
Ezt a fajt a virág középső részén található foltok teszik rendkívül különlegessé. A fehér-lila alapszínű virág átmérője akár 8 cm is lehet.

Pleione formosana
A virágzási időszak áprilistól júniusig tart. Ha ilyenkor a növényt 15 °C körüli hőmérsékleten tartjuk, a virágok csaknem 14 nappal tovább nyílnak. Az akár 8 cm-re is megnövő virágok ibolya-rózsaszínűek.

Variációs lehetőségek
Az előzőleg bemutatott fajok bizonyítják, hogy egy ügyesen összeállított gyűjtemény több hónapig is virágozhat.

A tibetorchidea egy éve
A számtalan különböző faj miatt rendkívül nehéz egységesen meghatározni a részletes havi gondozási feladatokat. Emiatt inkább a legfontosabb alapelveket vázoljuk fel a következőkben.

Nyugalmi időszak
A növény szárgumóit általában a nyugalmi időszak idején vásároljuk meg. Amennyiben ezek még nem kerültek volna cserépbe, feltétlen ültessük el őket. Elegendő a szárgumót csak a talaj felszínére helyezni, és alapját kevés földdel betakarni. A gyökerek 6-8 hét alatt alakulnak ki. Ettől kezdve rendszeresen öntözzük. Nem sokkal később a virágok is megjelennek.

Növekedési időszak
Ebben az időszakban (február-március) tartsuk a talajt állandóan nedvesen. Kéthetente adjunk a növénynek speciális orchidea tápoldatot. A növekedési időszak végén kevesebbet öntözzük, és már ne trágyázzuk. A szabadban tartott orchideákat ekkor jól takarjuk be fenyőágakkal, míg a szobanövényként nevelteket állítsuk hűvösebb helyre. A növényeket hűvös szobaablakban vagy pincében teleltessük.

Ültetőközeg
A tibetorchideát megfelelő drénréteggel ellátott cserépbe ültessük - ugyanez érvényes a szabadban tartott egyedekre is. A dréntréteget kavicsból alakítsuk ki, hogy ne állhasson meg víz a növény alatt. Az ültetőközeget magunk is összeállíthatjuk egyenlő arányú bükklomb-föld, tőzegmoha és komposztföld keverékéből.

NÖVÉNYDOKTOR

A tibetorchideát nagyon ritkán támadják meg betegségek vagy kártevők. Alapvetően arra kell ügyelnünk, hogy a hőmérséklet ne legyen túl magas, és arra, hogy a növény alatt ne álljon víz, ami gyökérrothadáshoz vezethet.

□ A föld feletti növényi részek rothadásának oka általában a túlzott öntözés. Azonnal csökkentsük az víz mennyiségét, így talán meg tudjuk menteni az orchideát. Másrészt próbálkozhatunk a károsodott részek eltávolításával is. A siker azonban egyik esetben sem biztos.

□ A szürkepenészt a növényen látható szürke bevonatról ismerhetjük fel. Oka valószínűleg a túl magas páratartalom. Változtassuk meg a növény helyét, és szellőztessünk gyakrabban. Súlyosabb esetben kezeljük a növényt gombaölő szerrel.

Tarkaorchidea

Tarkaorchidea  (Zygopetalum)

Fajtól függően a tarkaorchidea fákon, sziklahasadékokban vagy - hagyományosan - a talajban gyökerezve él. A változatos színekben pompázó orchidea nemzetség tagjai könnyen nevelhetők.

Jácint illatú orchidea
Az elsősorban Brazíliában és Paraguayban előforduló tarkaorchidea nemzetség néhány nagyon színpompás fajt foglal magában. Az orchidea latin elnevezése a görögből vezethető le, jelentése: a bibeszál, a csésze és a sziromlevelek összenőttek.

Különböző élőhelyek
Az orchidea által igényelt környezet annak fajtájától függ. Vannak epifita fajok (fákon és fákban élnek), litofita (sziklákban vagy sziklákon, esetleg kisebb köveken élnek) és terresztrikus (talajban gyökeredző) fajok. Aki az orchideatartás könnyebbik módját választja, minden fajt fán vagy kéregdarabon, esetleg jó vízelvezetésű talajban próbál tartani.

Nagy bulba
Több fajnak feltűnően nagy bulbája (hagymaszerű megvastagodása) van, az ezen ülő két vagy több levél általában lándzsa alakú. Ezen fajok szaporítása egyszerűen a bulbák leválasztásával történik. A virágszáron 4-10 virág helyezkedik el. Vannak olyan fajok is, amelyeknek a virág- szára akár az egy métert is elérheti. A virágok színpompásak, a sárga, a rózsaszín és a lila minden árnyalata megtalálható.

Kellemes illat
A virág szépségét még a kellemes, jácintra emlékeztető illat is kiemeli. Ez az orchideafaj kiválóan alkalmas cserepes növénynek és vágott virágnak is. A Brazíliából származó Z. mackaii különösen tartós. Egy nagy virágfürt 7-10 virágból áll össze. A virágok októbertől februárig díszlenek.


A helyes gondozás

Talaj
Az orchideák számára tőzegből és édesgyökerűpáfrány gyökérzetéből azonos arányban összeállított földet készen vásárolhatjuk meg. Fontos a talaj jó vízáteresztő képessége, ezért a drénréteg mindig legyen kellően vastag. A vízáteresztő-réteg kialakítására jól megfelelnek az égetett agyaggolyók, a kavicsok és (agyag)cserépdarabok.

Virágzás
A virágzási időszak fajonként változó, ezért nem lehet általános, éves gondozási tervet felállítani. Alapvetően igaz, hogy a nyugalmi időszakban az öntözést csak annyira csökkentsük, hogy a bulba és a levelek ne kezdjenek el zsugorodni. Amint Új hajtások jelennek meg a növényen, Újra kapjon több vizet, nyáron pedig öntözzük rendszeresen és bőségesen. Ebben az időszakban gondoskodjunk állandó, magas páratartalomról és friss levegőről is. Az orchideát tegyük világos helyre, de semmi esetre se érje közvetlen napsütés.

Átmeneti időszak
Az átmeneti időszakban a növény továbbra is álljon világos helyen, de már nem igényel olyan magas hőmérsékletet.

Átültetés
Átültetésre csak nagyon ritkán van szükség, elég három- vagy négyévente sort keríteni rá, ugyanis a gyakori földcserét (és általában az elhelyezés megváltoztatását) nem bírja.

Elhelyezés
A tarkaorchidea számára minden lakásban találhatunk helyet. Csodálatos színei miatt természetesen egyedül is állhat, de semmit sem veszít vonzerejéből, ha más orchideákkal együtt helyezzük el.


NÖVÉNYDOKTOR

A növény rothadása a túlzott öntözés vagy a nagyon magas páratartalom következménye lehet. A kisebb mértékű rothadás az öntözés beszüntetésével még helyrehozható, de ha már nagy területeket érint, vágjuk le a megfelelő részeket nagyon éles, tiszta, lehetőleg fertőtlenített késsel.
A csigák kimondottan szeretik az orchideákat. A legtöbbször már a talajjal együtt bekerülnek a lakásba. Elsősorban a leveleket rágják meg. Különítsük el a növényt a többitől, a csigákat pedig gyűjtsük össze.

Rókafark-orchidea

Rókafark-orchidea (Aerides)

A trópusi rókafark-orchidea jellegzetessége az apró, illatos virágokból álló, csüngő virágzat. Epifitaként a fák elágazásaiban él, kapaszkodó- és léggyökereivel veszi fel a nélkülözhetetlen tápanyagot és a nedvességet.

Magasan a fák elágazásaiban fejlődik
A rókafark-orchidea latin neve a görög 'aer' (levegő) szóból ered, az 'aerides' jelentése pedig „a levegőben növő".

Kéregdarabra erősítve neveljük
Hazájában minden rókafark-orchidea magas fákon él (epifita), ezért a szobában tartva sem normál virágcserépben neveljük őket, hanem felakasztható, drótból vagy fából készült kosarakban, vagy kéregdarabokhoz erősítve. Ilyen virágtartókat a virágüzletekben vásárolhatunk, de magunk is készíthetünk.
Mint a többi fán lakó orchideának, ennek a fajnak is csupán kapaszkodó- és léggyökerei vannak. Ezek segítségével veszi fel a nedvességet és a tápanyagot, tehát nem hatol be gyökereivel a gazdanövénybe.

Egy nagy család
A rókafark-orchideának csaknem 50 különböző faja ismert, amelyek Ázsia trópusi erdeiből származnak. A nemesítők még további fajokkal keresztezték, például az ismert Phalaenopsissal (eredménye az Aeridop-sis), és a Vandával (eredménye az Aeridovanda).

A virágok megporzása
A rókafark-orchideának számtalan hibridje létezik, amelyek különböző fajok keresztezésével jöttek létre. Ezeket a nemesítők a virágok mesterséges beporzásával állítják elő. Ezt mi is nyugodtan megpróbálhatjuk, hiszen nem túl nehéz művelet.
Vegyünk egy finom ecsetet vagy egy vattás végű pálcikát, és nyissuk fel a portokot. Az ecsettel emeljük ki a polleneket, majd ezeket óvatosan vigyük át egy másik növény virágának bibéjére. Az ilyen hibridek természetesen mindkét szülő tulajdonságait hordozzák. Hogy ezek közül melyik lesz domináns, nehéz előre meghatározni. Maradjon ez meglepetés.

A rókafark-orchidea, mint epifita
Aki a természetes élőhelyhez hasonló ideális körülményeket szeretne biztosítani epifita orchideái számára, próbálja meg a növényeket egy szépen elágazó fatörzsre felerősíteni. Mindössze annyit kell tennünk, hogy a növényt speciális orchideaföldben (édesgyökerű-páfrány gyökérzete és rostos tőzeg keverékében) meggyökereztetjük, majd az egészet rögzítjük rozsdamentes, műanyag bevonatú dróttal vagy nejlonzsineggel a törzs egyik elágazásában. Ezeket a növényeket természetesen ne a megszokott módon öntözzük. Használjunk kézi porlasztót, amellyel gyakran permetezzük a növényt és a gyökereket tartó tőzeges keveréket is. Virágzáskor azonban legyünk óvatosak: a virágzatot lehetőleg ne érje víz. Időnként a permetezővízhez keverhetünk folyékony tápoldatot.

NÖVÉNYDOKTOR
□ Ha a növények a tövüktől kezdve fonnyadnak, akkor az öntözéskor túl sok víz jutott a tőzeges földkeverékre. Öntözzük kevesebbet, és elsősorban a növényt permetezzük.
□ A virágokon barna foltok jelennek meg, ha öntözéskor víz éri őket, és ez hosszabb ideig rajtuk is marad. Permetezésekor legyünk tehát óvatosak.
□ Ha a levelek elszíneződnek, sárgára vagy vörösesre változnak, akkor ez csaknem minden esetben azt jelenti, hogy túlságosan napos helyen tartjuk a növényt. Napsütéses nyári napokon gondoskodjunk árnyékolásról.

TANÁCSOK DIÓHÉJBAN

Méret és növekedés
A rókafark-orchidea közepén elhelyezkedő leveles hajtás több mint egy méter magasra nőhet. Ezen helyezkednek el a hosszú léggyökerek. Levelei bőr-neműek, vastagok és íveltek.

Virág és illat
A virágok tömött fürtben ülnek, amelyek a száron elhelyezkedő levelek hónaljában képződnek. Csaknem minden virág egyszerre nyílik a virágzatban, és nagyon sokáig megmarad. Minden faj virága kellemes illatú.

Fény és hőmérséklet
Kedvelik a világos helyet, de a perzselő napsütéstől óvjuk. Egész évben sok meleget igényelnek. Csak az A. japonicum állhat valamivel hűvösebb helyen. Fontos, hogy a növekedési időszakban gondoskodjunk a magas páratartalomról.

Öntözés és trágyázás
Nyáron hetente két-három alkalommal, télen egyszer egy héten öntözzük. Elegendő, ha havonta egyszer adunk neki orchidea-tápoldatot.

Föld és átültetés
Mindig speciális orchideaföldet használjunk. Csak indokolt esetben ültessük át, mert gyökerei könnyen megsérülnek.

Nyesés, visszavágás
Az elszáradt virágzatot távolítsuk el.

Szaporítás
Magvetéssel (bár nehézkes) vagy tőosztással.

Környezet
A rókafark-orchideákat zárt virágablakban optimális feltételek között tarthatjuk.

Rodriguez-orchidea

Rodriguez-orchidea (Rodriguezia)

Az orchideák többnyire színpompás, erős illatú virágaikról ismertek. A Rodriguez fajok kecses, szokatlan alakú ke1yheiknek köszönhetik különleges szépségüket.

Nem kell más, csak egy napos hely
A Rodriguez-orchideák az epifita orchideák csoportjába tartoznak. Az epifiták, más néven fánlakó növények, nem a talajban gyökereznek, hanem fákon keresnek helyet maguknak. A trópusi esőerdőkben, ahol a tetőszerűen egymásba fonódó lombkoronák miatt alig éri fény a talajt, a növényeknek különleges fortélyokhoz kell folyamodniuk. Így tesz a Rodriguez-orchidea is. amely a magasban keresett magának helyet.
Az orchidea nem károsítja azt a növényt, amelyen megtelepszik, tápanyagot sem vesz el tőle, csak a termetes fák ágvilláit népesíti be.

Minden a virágokon múlik
Minden orchideatulajdonos büszke a növényein nyíló virágokra. A Rodriguez-orchidea csodálatos virágzatokat fejleszt erős illatú, kecses felépítésű virágokból. Ezek úgynevezett álgumókból nőnek ló, azaz olyan megvastagodott levélnyél-részekből, amelyek gumó alakú víz-és tápanyag-raktárrá fejlődtek.
A gumó elnevezés tulajdonképpen helytelen, mert nem valódi, föld alatti szármódosulatokról van szó, ezért beszélünk álgumókról.

Különböző fajok
A R. secunda virágzása nem évszakhoz kötött. Bőrnemű, merev levelei kb. 20 cm hosszúak. Egyszerre akár 30 Virágot is hozhat. A R. venusta csak nyáron virágzik. 20—30 cm hosszú hajtásain néha 10 fehér vagy rózsaszín szirom- és csészelevelű virág is nyílik.

A legjobb megoldás a növényház
Az orchideák tartása távolról sem olyan nehéz, mint gondolnánk, de néhány szabályt feltétlenül be kell tartanunk.
A nálunk termesztett Rodriguez-orchidea trópusi őserdőkből származik, ahol nemcsak meleg van, hanem a levegő páratartalma is igen magas. Ezt a klímát természetesen növényházban a legkönnyebb megteremteni. Ugyanakkor a lakásban is tarthatunk orchideát. Ilyenkor jó szolgálatot tesz a kereskedelemben kapható elektromos légnedvesítő készülék. A sok fény és a mérsékelt — éjszaka 14—17°C-os, nappal
18—24°C-os — hőmérséklet hozzájárul a növény zavartalan fejlődéséhez. Napi 13—17 órára kapcsoljuk be a mesterséges megvilágítást.


Szaporítás tőosztóssal
A Rodriguez-orchideát az álgumók osztásával szaporíthatjuk. Az álgumók természetüknél fogva szaporodásra szolgálnak, és valamennyi olyan orchideát szaporíthatunk ezzel a módszerrel, amelyeknek egynél több álgumójuk van. A következő alapelveket tartsuk szem előtt:

Mielőtt az orchidea ismét növekedésnek indul, a rizómát, tehát a gyöktörzset osszuk szét úgy, hogy minden részre három álgumó jusson.

Egy nappal korábban alaposan öntözzük meg a növényt, hogy könnyebben kivehessük a cserépből. (Ha nem kéregre erősítve neveltük.)

Az álgumó-osztást követően a vágási felületeket kezeljük gombaölő szerrel vagy faszénporral. Most már elültethetjük a növénydarabokat. Fáradozásunkat az orchidea már a következő növekedési időszakban csodálatos virágokkal hálálja meg.

NÖVÉNYDOKTOR

Az orchideát megvédhetjük a betegségektől és a kártevőktől, ha sok friss levegőről, jó szellőzésről gondoskodunk. A beteg növényeket mindenképpen különítsük el. A betegségek és kártevők elleni védekezés során mindig pontosan tartsuk be az előírásokat.

Ha a növényházban tartott Rodriguez-orchidea levelein szabálytalan lyukakat és nyálkafoltokat fedezünk fel, biztosak lehetünk benne, hogy csiganyomokra bukkantunk.
Magukat az állatokat nehéz megtalálni, mert a károkat éjszaka okozzák, tojásaikat pedig a földbe rakják. Védekezésképpen tekerjünk gézdarabokat a növény szára köré, vagy helyezzünk el a közelben egy sörrel teli korsót. Mivel a csigákat vonzza a sör, beleesnek a korsóba, és megfulladnak.

Nagyon csúnya látványt nyújt a szürkepenész is, amelyet a virágokon lévő barnás-rózsaszín foltokról ismerhetünk fel. A beteg virágokat azonnal távolítsuk el.

Tanácsok dióhéjban

Méret és növekedés
A Rodriguez-orchidea levelei 20 cm-es nagyságot érhetnek el. A szárak, amelyeken a secunda virágai egy oldalon helyezkednek cl, 40 cm hosszúra nyúlhatnak.

Virág és illat
A virágok rózsaszínűek, a R. venusta fehér vagy rózsaszín szirom- és csészelevelei sárga mézajkat vesznek körül. A virágok nagyon erős, kellemes illatot árasztanak.

Fény és hőmérséklet
A közvetett fényt kedveli, ennek hiányában naponta akár 16 órás mesterséges megvilágítást is igényel. Jól fejlődik, ha a nappali hőmérséklet 18—24, az éjszakai 13—16 C között van. Ügyeljünk a magas páratartalomra.

Öntözés és trágyázás
Egész évben egyenletesen öntözzük. Minden harmadik öntözéskor tegyünk a vízbe alacsony koncentrációjú tápoldatot.

Föld és átültetés
Csak akkor kell átültetnünk, ha kinőtte a cserepét. Használjunk speciális orchideaföldet, vagy édesgyökerűpáfrány gyökérzete. rostos tőzeg, fakéreg és faszén darabkák keverékét.

Nyesés, visszavágás
Csak a beteg vagy elhalt részeket távolítsuk el.

Szaporítás
Tőosztással.

Környezet
A Rodriguez-orchidea növényházban vagy más, páraigényes orchideák társaságában tartható. Elegendő fényhez jut például üvegezett erkélyen, szükség esetén azonban mesterségesen kell megvilágítanunk.

Pókorchidea

Pókorchidea (Brassia)

A pókorchidea egy nagyon érdekes növény. Nevét erős illatú virágának köszönheti, hiszen szirmai kis fantáziával hosszúlábú nagy pókokat idézhetnek fel képzeletünkben.

Rendkívüli növény, különleges igényekkel
A szokatlan, egzotikus külsejű pókorchidea a világ több területén is honos: Közép-Amerika szubtrópusi vidékein éppúgy, mint Mexikóban, Venezuelában . A Brassia elnevezés a növénygyűjtő Brass nevére vezethető vissza. A pókorchideának mintegy 30-40 vadon növő faja létezik. Mindegyikük villaágakon élő, a gazdanövényen nem élősködő epifita. Korhadó levelekből, növényi maradványokból és esővízből szerzik a szükséges tápanyagokat.

Keskeny, bőrszerű levelek
Valamennyi Brassia-fajra jellemző, hogy összenyomott álgumóikon egy-két lándzsa alakú, bőrszerű levél található. Színük szép zöld. A virágok hosszú, elegáns fürtökben nőnek. Az illatozó virághajtás a fiatal álgumók alapjánál jelenik meg.

Fürtökben álló pókvirágok
A pókorchidea epifita növény, mely annak köszönheti nevét, hogy virágai pókhoz hasonlítanak. Ezt a benyomást a hosszú csésze- és sziromlevelek okozzák.

Gondozás
A pókorchidea ápolása időigényes feladat. Könnyen nevelhető viszont a Guatemalából származó Brassia verrucosa. A könnyed, elegáns növény fehér, sárga vagy zöld színű, feketén pöttyözött virágfürtjei 60 cm hosszúságúra is megnőhetnek. A pókorchidea áprilistól júniusig virágzik. Hosszú eltarthatósága miatt különösen alkalmas vágott virágnak.

A pókorchidea egyedi gondozást kíván
Aki hosszú ideig szeretne gyönyörködni a pókorchidea szépségében, annak nagyon el kell kényeztetnie a növényt.

A növekedés időszaka
A pókorchidea márciustól szeptemberig növekszik. Ez idő alatt biztosítsunk számára világos helyet, de óvjuk a tűző napsütéstől, például függönnyel. A megfelelő hőmérséklet 20 C körül van. Gondoskodjunk megfelelően magas páratartalomról és arról, hogy a föld soha ne száradjon ki teljesen.

Átültetés
A növényt minden második évben átültethetjük, lehetőleg a virágzási idő végén. Legalkalmasabb a darabos fakéreg és tőzeg egyenlő arányú keveréke. A pókorchideát rendszerint ámpolnában tartják, mert így biztosíthatók számára a természeteshez leginkább hasonló körülmények.


A nyugalmi időszaka
Amikor ősszel csökkenni kezd a természetes fény, a növényt tegyük át alacsonyabb, kb. 15 C-os hőmérsékletű helyre. Ebben az időszakban érnek meg az álgumók, és a virágok is készülnek elő a következő idényre. Mérsékeljük az öntözést. Ebben az időszakban a pókorchideának nem szabad növekednie. Ha mégis nőne, valószínűleg túl magas a hőmérséklet, vagy túl sokat öntözzük a növényt. Ennek az lehet a következménye, hogy a következő tavasszal kevesebb lesz rajta a virág, vagy teljesen elmarad a virágzás. A pókorchideát csak közvetlenül a tavasz beköszönte előtt szabad magasabb hőmérséklettel és fokozottabb öntözéssel a virágzási időszakra előkészíteni.

NÖVÉNYDOKTOR
A pókorchideát ritkán támadják meg kártevők vagy betegségek, de helytelen gondozással sokat árthatunk neki.

A virágzás elmarad. Télen valószínűleg túl melegben állt a növény. Ügyeljünk arra, hogy érezhető legyen a különbség a növekedési és a nyugalmi időszak hőmérséklete között.

A gyökérnyak rothadása akkor következik be, amikor a túl magas páratartalom vagy túlöntözés hatására a gyökér gombásodni kezd. Ilyenkor próbáljuk meg a gyökérnyakat langyos vízzel erőteljesen lemosni, vagy alkalmazzunk gombaölő szert.

Pillekosbor

Pillekosbor (Phalaenopsis)

Az Indonéziából származó pillekosbor virágai nagyméretű, trópusi pillangókra emlékeztetnek. Dúsan virágzó orchidea, és mivel gondozása nem okoz nehézséget, kezdőknek is ajánlható.

Kecses, mint egy pillangó
A pillekosbort egy holland botanikus fedezte fel Indonézia legkeletibb szigetcsoportján. Az általa adott botanikai névben összevonta az éjjeli lepkék görög nevét (phalaina) a megjelenést jelentő ’opsis’ szóval, hiszen a növény virágai valóban pillangókra hasonlítanak.

Minden orchideanemesítő kedveli
A pillekosbornak mintegy 60-70 vadon növő faja fordul elő, elsősorban Vietnám, Burma területén, Borneó szigetén és a Fülöp-szigeteken. Az európai nemesítők az utóbbi években több színpompás hibridet állítottak elő. Hobbikertészeknek és kezdő orchideagyűjtőknek is ajánlható, hiszen tőosztással egyszerűen szaporítható: az oldalhajtásokat óvatosan leszedhetjük és elültethetjük.

Szorgalmasan virágzó növény
A pillekosbor gazdagon virágzik. Egyes fajok virága rendkívül tartós. Ha az adott faj számára a hőmérséklet megfelelő, a virágok akár 2-6 hónapig is megmaradnak.

Fákon él
Őshazájában, ahol számtalan vadon növő faja fordul elő, fákon epifitaként él. A különböző Phalaenopsis fajok mindegyike árnyékkedvelő, és magas páratartalmat igényel, hiszen nagy csapadékmennyiséghez és 30-40 Celsius fokos hőmérséklethez szoktak.

Leggyakoribbak a hibridek
Európában leginkább hibrideket nemesítenek. A keresztezésekhez az egyik leggyakrabban használt csodálatos szépségű vad faj a Malajziában és Borneó szigetén honos P. violacea. Virágai sárgás árnyalatúak, illatuk az ibolyáéra emlékeztet. Júliustól novemberig virágzik. Érdekes módon a finom illat csak a következő generációra örökíthető át, de attól kezdve megszűnik. A fajon belüli változatok sokasága miatt szinte lehetetlen általános nemesítési irányvonalakat meghatározni. Az orchideakedvelőknek adott a lehetőség, hogy pillekosboraikat úgy válogassák össze, hogy azok az év minden időszakában virágozzanak. Megfelelő fejlődésükhöz azonban pontosan be kell tartani az előírt hőmérsékleti értékeket.
Bár kedveli a világos helyeket, a perzselő napfényt nem viseli el. Más növények árnyékában is kielégítően fejlődik. A növekedési időszakban a 24 Celsius fok körüli hőmérséklet ideális számára. A sötétebb évszakban ennél valamivel alacsonyabb legyen a hőmérséklet.

Nincs kimondott nyugalmi időszak
Más orchidea fajokkal ellentétben a pillekosbornak nincsenek álgumói, amelyekben vizet tárolhatna, tehát nincs is olyan szerve, melynek segítségével a nyugalmi időszakot átvészelhetné. Ültetőközege sosem száradhat ki teljesen, de legyen jó vízáteresztő képességű, hogy a felesleges víz elfolyhasson belőle. A túlságosan nedves talaj ugyanis a gyökerek rothadásához vezethet.

Egyenletes klíma
A tulajdonképpeni növekedési időszakban –vagyis egész nyáron- gondoskodjunk egyenletes hőmérsékletről, páratartalomról és öntözésről. Az év további részében, amikor a növekedés szünetel, öntözzük kevesebbet. Fajtól függően a pillekosbort kosárba vagy parafa korongra is ültethetjük.