Gardénia

Gardénia (Gardenia jasminoides)

Ezüstfejű sétapálca, fényesre suvickolt lakkcipő és egy kis fehér gardénia a gomblyukban - ezek voltak a világ meghódítására kész gavallérok kellékei nagyanyáink korában.



A gardéniát először meg kell ismerni ahhoz, hogy jól termeszthessük
A gardénia különleges növény. Ha azonban megismerjük igényeit, hónapokon, éveken át virágzik.


Illata a jázminéhoz hasonló.
A növények eredetileg Kínából, Tajvanról származnak, ahol a szabadon jelentős magasságot érnek el. Viaszfehér, kellemesen illatozó viráguk van. Ezt már a neve: „jasminoides” is elárulja. Levele sötétzöld és fényes. A gomblyukba tűzött fehér virágok remekül mutatnak. Angliában  a gardéniát „opera flower”-nek (opera virágnak) nevezik, mert olyan kiválóan illik a frakkhoz.

Nagy melegben elhullajtja a bimbóit
Ha a bimbózás ideje alatt a hőmérséklet túl magas, 18 Celsius fok fölé emelkedik, a növény lepotyogtatja a virágait. A virágzás alatt kb. 18-20 Celsius fokos hőmérsékletet és nagyon sok fényt igényel, de a déli melegtől távol kell tartani. A növény soha ne legyen száraz. Ilyen ideális körülmények között a gardénia hosszan virágzik.

A virágzási időt szabályozni lehet

Ha már nagyon jól ismerjük gardéniánkat, a hőmérséklet szabályozásával meghatározhatjuk azt az időpontot, amikor a növény virágot hoz. Ha arról is gondoskodunk, hogy ne legyen száraz, ha gyakran öntözzük mészmentes vízzel, friss levegőt biztosítunk, de nem tesszük a növényt huzatos, túl meleg helyre, hanem elősegítjük, hogy bimbóit megtartsa – biztos a siker.

A metszés során dugványok esnek le
A dugványok szeretik a meleget A megfelelő dugvány kb. 8-10 cm hosszú. Humusz, kavics és tőzegkorpa keverékébe ültessük őket, és legalább 25°C-os helyre tegyük. Négy-hat hét múlva, amikor már gyökeret eresztett, alacsonyabb hőmérsékletű, kb. 18°C-os helyre kerülhet. Ha megnő, nagyobb cserépre lesz szükség, ugyanazzal a talajkeverékkel.


Műanyagzacskó vagy szaporítóláda

A fűthető szaporítóláda a legideálisabb. Ha ilyen nincs, a cserépre borított műanyagzacskó is megteszi: ez melegházi klímát eredményez. Szúrjunk dróthuzalt a cserépbe, jobbról és balról a növény mellet, arra húzzuk rá a zacskót, majd gumigyűrűvel rögzítsük. Szúrjunk apró lyukakat a zacskóba, hogy a dugványok ne legyenek túl nagy párában.


Szaporítás magról
Jó magkereskedőnél néha vásárolhatunk gardéniamagot, és léteznek magról történő szaporítási módszerek is, de ezek annyira bonyolultak, hogy jobb, ha dugványokat vásárolunk.

NÖVÉNYDOKTOR
Ha megfelelő módon kezeljük, a gardénia meglehetősen ellenállóvá válik és ritkán lesz beteg.
A levéltetvek nyáron jelenhetnek meg. Kisebb, vagy kezdődő támadásuk esetén gyakran elég egy hidegvízes zuhany. Nagyobb kolóniákkal szemben levéltetű irtószerrel kell védekezni.
A takácsatkák néha megszállják az egész növényt. Amilyen gyorsan csak lehet, meg kell tőlük szabadulni valamilyen vegyszerrel.
A Sárga levelek vagy a levélhullás oka a túl kevés vagy mésztartalmú víz.
Ha a sárga bimbók lehullanak, a növény tú1 meleg helyen áll. A bimbós gardéniák 18°C-nál melegebb hőmérsékletet nem viselnek el.


Fukszia

 Fukszia (Fuchsia)

A fuksziát a nyár jelképének is tekinthetjük. Romantikus, lazán csüngő, vörös vagy fehér virágtölcséreit mindenhol láthatjuk: teraszokon, balkonládákban és ablakpárkányokon.



Változatok egy növényre
A fukszia nevét a német orvos-botanikusról, Leonard Fuchs-ról kapta. A növény Dél- és Közép- Amerikában, Új-Zélandon vagy Tahiti szigetén őshonos. Európában körülbelül kétszáz éve ismerjük.

Kúszó, csüngő, bokor-,  faszerű...
Mintegy 100 botanikai fajtáját ismerjük. Emellett azonban az idő múlásával számos kultúrfajta is kialakult. Léteznek lágyszárú és alacsony cserepes növények, magasabb dézsás növények, csüngő és kúszó ámpolnanövények, télálló kerti cserjék, balkonon termeszthető és ablakpárkányra való fajták. A legtöbb fukszia hibrid, ami azt jelenti, hogy különböző fajták többszöri keresztezéséből hozták létre.

Nagy színgazdagság
A virágok, egyedi formájuknak köszönhetően nagyon feltűnőek: négy színes csészelevél öleli körül védelmezőn a többnyire más színű virágkoronát. Ebből magaslanak ki a porzószálak és egy igen hosszú bibeszál. Az eső árt a virágnak! Ha a fuksziát nyáron a szabadban tartjuk, rossz időben tegyük az eresz alá, vagy vigyük be a házba. Ha a növényt egészen kora tavasszal vásárolják, és a melegházból rögtön a fűtött házba kerül, gyakran lehullatja a bimbóit. Ilyenkor átmenetileg tegyük a fuksziát egy hűvösebb lépcsőházba, télikertbe vagy alacsonyabb hőmérsékletű helyiségbe.


A fukszia egy éve

 
Február
A telelő növény kaphat egy kicsit több vizet, de még ne trágyázzuk!


Március—április
Ha megkezdődött a növekedés, a növényt márciusban vágjuk vissza magasságának kétharmadára, igazítsuk formára. A levágott részeket dugványként felhasználhatjuk. Lassan megkezdődhet a trágyázás.


Május—június
Bőségesen öntözzük, és tíznaponta trágyázzák. Esetleg a szabadba is kitehetjük.


Július—augusztus

A hervadt virágokat rendszeresen szedjük le, hogy a növény több virágot hozzon,
és megakadályozzuk a magképződést. Ügyeljenek a tetvekre. Ez az időszak legkedvezőbb a dugványozáshoz.


Szeptember—október
A növényeket fel kell készíteni a télre. Kintről vigyük be őket a házba, és tisztítsuk meg. Szedjük le az elsárgult leveleket, és az utolsó virágokat is vágjuk le. Ennek az a célja, hogy a számos kártevőt, petéikkel együtt elpusztítsuk.


November—december—január
Ebben az időszakban a fuksziák lehetőség szerint hűvösön helyen pihennek, és kevesebb vizet igényelnek.


A fukszia formáját mi határozzuk meg

 
Nyesés/Visszavágás
A legtöbb fuksziát metszeni kell, hogy szép formája legyen, különben könnyen megnyúlik. Erre a legjobb időszak a tavasz, de egész éven át levághatjuk a csúnya, hosszú hajtásokat, és felhasználhatjuk őket a szaporításhoz.


Faformálás
A fukszia kiválóan alakítható fácskává. Ehhez törjük le az alsó oldalhajtásokat, míg a törzs a kívánt hosszúságot el nem éri. Ez hosszabb időt vesz igénybe. Végül a koronát is formára vághatjuk. Különösen szép fácska alakítható a csüngő virágú fajtákból.


Felkötés
A metszéshez hasonlóan a felkötés is fontos lehet. Sok növény olyan gazdagon virágzik, hogy a szár alig bírja a terhet. Ilyenkor tegyünk egy kis karót a cserépbe, és ehhez rögzítsük a növényt.

NÖVÉNYDOKTOR
Nyáron a növekedési időszakban lehullnak a levelek. A növény túl sötét vagy meleg helyen áll.
A levelek télen hullnak le. Ez részben normális jelenség. Ha azonban az ágak teljesen lekopaszodnak, növény túl meleg, túl sötét helyen van, vagy túl sok vizet kapott.
Levéltetvek jelenhetnek meg a levelek fonákján.
Különítsük el a növényt többitől, és permetezzük be rovarirtó szerrel. A zuhanyozás segíthet.
Fehér legyek. Egyhetes időközönként többször permetezzük ellenszerrel.

Fokföldi ibolya

Hazája nem Fokföld, hanem Kelet-Afrika

Sok más szobanövényünkhöz hasonlóan a fokföldi ibolya is hosszú utat tett meg , míg eljutott  hozzánk. A vadon élő növényt a XIX. Században Saint Paul-Illaire báró fedezte fel a kelet-afrikai Uzambara hegységben. Hazája tehát nem Fokföld, így magyarul tévesen nevezik fokföldi ibolyának. Miután a kis növény meghódította Amerikát, hamarosan Európában is ismertté vált, mára pedig a legkedveltebb virágos növények között tarjuk számon.



Sok fajtája ismertA nemesítők az idők során igazi kis szépséget alkottak a szerény fokföldi ibolyából.
Régebben főként a kék szín árnyalataiban pompázott, de ma már találkozhatunk fehér, rózsaszín, bordó és pasztellszínű virágokkal is. Viszonylag újnak számítanak azonban a dupla szirmú, a fodros sziromszélű, a tarka virágú és a fodros levelű fajták.

SzaporításA hobbikertészek a legegyszerűbben levéldugványokkal szaporíthatják. Magról is szaporíthatjuk, de ez meglehetősen bonyolult. A nagyon lassan fejlődő apró növénykéket többször is át kell ültetni, ezért ez a módszer inkább a nemesítőknek való, akik keresztezéssel újabb fajtákat nemesítenek.

Tipp

A növény érzékeny a mészre, ezért öntözzük langyos, lágyított vízzel. Használjunk mészmentes tápoldatot és virágföldet.

Méret és növekedés

A fokföldi ibolya általában 10-15cm magasra nő, átmérője pedig 20 cm lehet. A törpe fajták kb. feleekkorák.

Virág és illat

Egész évben virágozhat, de a téli hónapokban kevesebb virágokat nevel. A virágok a legkülönbözőbb színűek és formájúak lehetnek, sőt tarka virágú fajták is léteznek.

Fény és hőmérséklet


Világos vagy félárnyékos helyet igényel. A közvetlen napsütést csak a téli hónapokban viseli el. Ügyeljünk arra, hogy ne kerüljön hideg helyre. Egész évben 20 Celsius fok körüli hőmérsékletet igényel.

Öntözés és trágyázás

A levelekre ne kerüljön víz. Mindig alulról öntözzük, az öntözés után összegyűlt vizet pedig fél óra múlva öntsük ki a cserépalátétből. A növekedési időszakban kéthetente kapjon mészmentes tápoldatot is.

Föld és átültetés

Minden tavasszal vagy nyáron ültessük át tőzeg, komposzt és homok keverékébe vagy savanyú kémhatású virágföldbe. Az átültetéshez ne használjunk túl nagy átmérőjű cserepet.

Nyesés, visszavágás

A hervadt leveleket és virágokat azonnal távolítsuk el, nehogy megtelepedjenek rajtuk a kórokozók.

Környezet

A fokföldi ibolya a magas páratartalmú, világos fürdőszobában vagy a konyhában érzi magát a legjobban.





Dél-amerikai flamingóvirág

Dél-amerikai flamingóvirág (Anthurium scherzerianum)

Csillogó piros fellevelének köszönhetően a legfeltűnőbb szobanövények egyike. Ez az egzotikus növény csaknem egész évben virágzik.



A nappali és a télikert növénye
A dél-amerikai flamingóvirág (A. scherzerianum) faj Costa Ricából származik. A múlt század közepén itt fedezte fel Karl von Scherzer svájci botanikus, akiről a növényt elnevezték. Később Közép- és Dél-Amerikában további fajokra is rábukkantak.

Jellegzetes őserdei növény

A dél-amerikai flamingóvirág hazájában a trópusi őserdők aljnövényeként él. Eredeti élőhelyén levelei nagyméretűek és levélnyelük is hosszú. A szakemberek mára kisebb levelű, rövidebb levélnyelű, ugyanakkor korábban virágzó hibrideket nemesítettek. A növény „virága” tulajdonképpen csak egy buroklevél /spáta), azaz egy piros színű, fényes fellevél. A valódi virágok torzsavirágzatban, spirálisan helyezkednek el, amely a fellevél közepéből fejlődik ki. Ennek a farokra emlékeztető torzsavirágzatnak köszönheti a növény botanikai nevét is. Az ’anthos’ szó jelentése virág, míg a görög ’oura’ farkat jelent.

Tipp

A dél-amerikai flamingóvirág nehezen viseli a száraz szobalevegőt. Ha a levélszélek száradni kezdenek, permetezzük a növényt gyakran langyos vízzel.

A dél-amerikai flamingóvirág egy éve

Novembertől februárig: ne tartsuk túl hűvös helyen Trópusi eredete miatt a növény télen is meleget igényel. A hőmérséklet ne süllyedjen 15 C alá, legjobb, ha állandóan 18°C-on tartjuk. Decemberben és januárban csak mérsékelten öntözzük, és egyáltalán ne kapjon tápoldatot. Fontos azonban, hogy a növényt naponta permetezzük langyos vízzel.


Március: átültetés
Átültetéshez a legmegfelelőbb időszak a tavasz, a március. Az idősebb növényeket elegendő két-három évente átültetnünk. Laza, jó vízáteresztő képességű földet használjunk. Legegyszerűbb, ha készen megvásároljuk a rostos tőzeg és lombföld keverékéből álló virág- földet. A flamingóvirág hidrokultúrában is kiválóan fejlődik.


Áprilistól októberig: bőségesen öntözzük
Ezekben a hónapokban bőségesen öntözzük, és adjunk neki rendszeresen tápoldatot. Tegyük a növényt világos, de tűzõ napfénytől mentes helyre.

NÖVÉNYDOKTOR
A levéltetvek
ellen hatásosan pyrethrum alapú vegyszerrel védekezhetünk. A fertőzés leggyakoribb oka a túlzott szárazság. Mindenekelőtt gondoskodjunk magasabb páratartalomról. A növényt rendszeresen permetezzük vízzel, használjunk légpárásítót, vagy több növényt helyezzünk egy alátétedénybe, nedves agyaggranulátum rétegre.
A takácsatkákat a főként a levélalapoknál található finom szövedékről ismerhetjük fel. Tegyük a növényt fél órára langyos vízbe, hogy a kártevők elpusztuljanak. Ha ez nem segít, alkalmazzunk vegyszert, mégpedig egymás után többször megismételve.
Szürke foltok a levelek fonákján azt jelzik, hogy a növény túl hűvös helyen állt és ez idő alatt sok vizet kapott. A rügyképződéshez 15 C a legmegfelelőbb. Ezen idő- szakon kívül a növény melegebb helyet igényel.







Ciklámen


A ciklámen a legszebb szobanövények egyike. Sokan kedvelik, mert sokáig virágzik. Törékeny virága olyan, akár egy kislány, aki letekint, és csókra nyújtja ajkát. Levelei szív alakúak.


A legszebb gumós növény
A ciklámen évelő, gumós növény, a Földközi-tenger vidékéről származik. A természetben a görög szigetek és Törökország hegyvidékein található.


1735 óta cserepes növény

Angol kiadványokban már 1735-ben szerepel, bár megemlítik, hogy négy-öt évet is igénybe vesz, míg az elvetett magból virág lesz. Azóta ez az időtartam a keresztezéseknek és a nemesítésnek köszönhetően egy évnél is rövidebb.

Nagy méretű és apró növények
A ciklámen egyik legkedveltebb cserepes növényünk. Kapható a vörös vagy a rózsaszín különböző árnyalataiban, de előfordul fehér vagy többszínű, valamint sima és fodros szélű változatban is. A legismertebbek a nagyméretű FI hibridek, melyeket keresztezéssel hoztak létre. Léteznek azonban egész apró ciklámenek is, melyek éppen olyan erősek, és ugyanolyan gazdagon virágoznak, mint nagyobb társai.


Ne tegyük meleg helyre

A ciklámen a hűvöset kedveli. Mi azonban többnyire a fűtött nappaliban szeretnénk gyönyörködni benne.
A nagyobb hibridek jól mutatnak a kicsi ciklámenek mellett, amelyek az elmúlt években nagyon népszerűek lettek.
Kössünk kompromisszumot! Tegyük a növényt legalább éjszakára, és azokra az időszakokra, amikor amúgy sem vagyunk otthon, hűvös helyre. Keressünk neki árnyékos északi ablakot. Alapos öntözést kíván, de soha ne a gumóra öntsük a vizet, mert a növény elrothad.


Saját magunk is nevelhetünk új növényeket

 

1.Magok és beporzás
A magokat megvásárolhatjuk, de ha szerencsések és ügyesek vagyunk, a saját növényről szedett magokból is nevelhetünk új növényt. A virágokat azonban először is be kell poroznunk. Tartsunk ecsetet egy jól fejlett virág alá, és rázzuk meg, majd a lehullott virágport kenjük rá az ecsetről a bibére. Ezek után a növényt csak mérsékelten öntözzük, és tegyük 10-12 °C-os hőmérsékletű helyre. A magok májustól júniusig csíráznak, de száraz és levegős helyen a csírázás 6-8 héttel is tovább tarthat. A magtokokat szárral együtt szedjük le.

2. Vetés
A magokat speciális, véleményezésre alkalmas földbe vessük. A vetéshez használjunk hosszúkás ládákat vagy üveggel, illetve fóliával fedett kis melegházat. A föld legyen nedves. A vetést követően tegyük az elvetett magokat hűvös (kb. 18 °C) és sötét helyre. A teljes sötétség nagyon fontos, mert a magok különben nem csíráznak. Három-négy hét elmúltával fokozatosan világosabb helyre tehetjük az edényt. Ügyeljünk rá, hogy a föld közben ne száradjon ki.

3. Ritkítás
Miután kikeltek a növénykék. ritkítsuk ki őket. A gyengéket húzzuk ki, csak az erőseket hagyjuk meg. Ha a növénykék már hoztak egy-két levelet, külön cserépbe ültethetjük őket úgy, hogy az aprócska gumót a föld befedje, mert különben kiszárad és a növény nem fejlődik.

4. Gumóosztással is szaporítható
Az ily módon szaporított növények különösen nagyok és erősek. A nyugalmi időszakban egyszerűen vágjuk szét a gumót középen. A vágási felületet mártsuk gomba elleni porba, majd ültessük a fél gumókat külön-külön cserépbe.

Nyáron tegyük ki a növényt a szabadba
A ciklámen nyugalmi időszaka a virágzás befejeztével kezdődik. Ilyenkor kevesebb vizet és trágyát igényel. Ha van rá mód, nyáron tegyük ki egy kicsit a cikláment a kertbe vagy az erkélyre, de csakis árnyékos helyet válasszunk számára. Ne felejtsük el a növényt még a fagy előtt bevinni a házba, de amíg kint van a szabadban, addig is öntözzük és trágyázzuk.

Ernyős liliom

Ernyős liliom (Crinum moorei)

Az ernyős liliom az amarillisz közeli rokona, ám felépítésében kecsesebb és elegánsabb hatású. Kellemes illatú tölcséres virágaiból egy-egy száron akár nyolc is nyílik.



Egzotikus vendég a cserepes növények között
A latin Crinum elnevezés a görög liliom szóból származik, amelyet a növény liliomszerű virágai miatt kapott, bár az amarilliszfélék családjába tartozik.
Látványos növekedési és virágzási időszakát feltétlenül nyugalmi időszaknak kell követnie.

TIPP
Az ernyős liliomot nyáron dézsába ültetve akár a szabadba is kitehetjük. Keressünk számára világos, ám a forró déli napsugaraktól védett helyet.

Óriáshagyma
Az ernyős liliom hagymája az amarillisz hagymájánál lényegesen nagyobb. Akadtak már példányai, amelyek a 10 kg-ot is elérték. A levelek széle enyhén hullámos, felületük selymes. Az egyenes, masszív szár középén, a levelek közül nő ki.

Meglepetésszerűen virágzik
A virágszár meglepően gyorsan fejlődik ki. A hatalmas bimbók szinte egyik napról a másikra jelennek meg. Igaz ugyan, hogy az egyes virágok csak pár napig pompáznak, de az ernyős liliom általában egymás után több virágszárat is nevel.

Az ernyős liliom egy éve

Különböző időszakokban  virágzik
Speciális élettani ritmusa miatt az  ernyős liliom különösen érdekes növény. Attól függően, mikor esik át a hagyma a nyugalmi időszakon, a virágok télen, tavasszal vagy nyáron is megjelenhetnek. A levelek néha egész éven át zöldek, ilyenkor a téli nyugalmi időszak alatt is locsoljuk egy keveset. Ha új levelek jelennek meg, a régieket vágjuk le, de ne szakítsuk le őket, mert megsérthetjük a hagymanyakat. Amennyiben a levelek teljesen lelankadnak, nyugodtan félretehetjük a cserepet, mert a pár hónap múlva esedékes átültetésig semmit sem kell tennünk.


Átültetés
Amikor a hagymanyak csúcsán megjelennek az első zöld levelek, akkor ideje a hagymát újra gondozásba vennünk. Ez az időszak a legmegfelelőbb az átültetésre, amelyet fiatal növényeknél évente, idősebb növényeknél pedig háromévente végezzünk el. A hagymát úgy ültessük be a cserépbe, hogy legalább egy harmada a föld felszín fölött legyen. Átültetés után bőségesen öntözzük meg. Ezek után mindig bőségesen locsoljuk, de két öntözés között mégis hagyjuk egy kicsit megszáradni a földet. Ebben az időszakban trágyázzuk is a növényt. A nyár vége felé kevesebbet öntözzük, és a trágyázást is hagyjuk abba, hogy megkezdődhessen a nyugalmi időszak.

Szaporítás sarjhagymáról
Az anyanövényen gyakran fejlődnek kis oldalhajtások vagy apró hagymák. Ha a cserép elég nagy, a kis hagymákat az anyanövény mellett hagyhatjuk, de ellenkező esetben a tavaszi átültetéskor óvatosan válasszuk le őket, és ültessük külön cserépbe. A kb. három év elteltével virágzó fiatal növények ugyanolyan gondozást igén9elnek, mint idősebb társaik.



NÖVÉNYDOKTOR

A helytelen gondozás helyrehozatala sok vesződséggel jár. Ha túl sokat öntözzük, elrothad az ernyős liliom hagymája. Ha huzatban vagy hidegben áll,  az a levelein hagy nyomot. Ha kártevők jelennek meg, azonnal védekezzünk ellenük.
A levéltetvektől általában megszabadulhatunk ha a növényt langyos vízzel letusoljuk. Fordítsunk különösen nagy figyelmet a levelek fonákjára, ugyanis a legtöbb levéltetű itt telepszik meg. A tusolást többszőr ismételjük meg.
Pajzstetvek megjelenése esetén először távolítsuk el a tetvek pajzsrészét — a tetvek ezek alatt helyezkednek el —‚ majd alkoholos oldattal tisztítsuk le a leveleket. Várjunk egy vagy két órát, majd tusoljuk le a növényt. A kezelést többször ismételjük meg.



TANÁCSOK DIÓHÉJBAN

Méret és növekedés
A hagyma súlya akár több kg-ot is elérhet. A levelek kb. 1 m hosszúak és 10 cm szélesek, a növény tehát nagy helyet igényel.

Virág és illat

Attól függően, hogy a hagyma mikor esik át a nyugalmi időszakon, a növény télen, tavasszal vagy nyáron virágzik. Enyhén lehajló tölcséres fehér vagy rózsaszín virágai kellemes illatúak.

Fény és hőmérséklet
Az ernyős liliomot világos, ám a tűző napfénytől védett helyre tegyük.

Öntözés és trágyázás
A növekedési időszakban a hagyma sok vizet igényel. A virágzás után csökkentsük a vízmennyiséget, télen pedig egyáltalán ne öntözzük, kivéve ha a liliom zöld levelei télen is megmaradnak. Ilyenkor csak nagyon keveset locsoljuk.

Föld és átültetés
A kifejlett növényeket elég három évenként, márciusban átültetni. Az átültetéshez hagyományos földet és nagy cserepet használjunk.

Nyesés, visszavágás
Nem szükséges.

Szaporítás
Rendszerint az anyanövényről leválasztott sarjhagymáról.

Környezet
Virágzáskor nagyobb helyet igényel.











Sáfrány

Sáfrány (Crocus)

A sáfrány a tél gyermeke. Egy kis hó nem árthat meg neki. Csak megrázza magát, és máris Újra régi fényében pompázik. Nemcsak a szabadban, a lakásban is csodálatos látványt nyújt.



Kis növésű, de erőteljes
A mi szélességi körünkön a kertek egyik első tavaszi hírnökeként tartják számon a sáfrányt. Mintegy nyolcvan fajtájának többsége a Földközi-tenger vidékéről származik, egy részük Iránból, más részük pedig a volt Szovjetunió déli államaiból.

Nagy, színpompás virágok
A kis méretű sáfrány legszembetűnőbb részét az egész nagy, élénk színben pompázó, tetszetős virágok alkotják. Levelei ezzel szemben keskenyek és vékonyak, középső részükön gyakran világos csík fut végig.

Ősszel nyíló fajták
A tavaszi hírnökök mellett léteznek őszi sáfrányok is, amelyek augusztustól szeptemberig hozzák virágaikat, tehát akkor, amikor sok más növény is virágzik a kertben. Ez az oka annak, hogy az őszi fajták nevelésére kevesebben vállalkoznak, hiszen a szobai termesztés inkább a virágban szegény időszak áthidalására szolgál. Ennek ellenére nyugodtan kipróbálhatunk egyszer egy őszi fajtát is.

Botanikus sáfrányok
A „közönséges” sáfrányokhoz hasonlóan tavasszal nyílnak, ám kevésbé erőteljesek a botanikus sáfrányok. Lakásban is nevelhetők, de nem mindig jó eredménnyel.

A chilei sáfrány
A Tecophilaea cyanocrocus, magyar nevén a chilei sáfrány törékeny és nagyon szép növény. A chilei hegyekből származik, ahol 2500—3000 méteres magasságban nő. Az enciánkék virágú növényt nálunk rendszerint cserépben nevelik, mert nem bírja a téli körülményeket. Hagymájához sajnos csak ritkán lehet hozzájutni.

Így hajtassunk sáfrányt

A sáfrányhagymát mindig ősszel ültessük el, Függetlenül attól, hogy szobában vagy kertben akarjuk-e nevelni a növényt. A hagymát körülbelül 10 cm mélyre helyezzük. Ha a sáfrányt a lakásban szeretnénk tartani, a hagymát kis méretű cserépbe vagy tálba ültessük. Könnyű, porózus földet használjunk, amelybe egy kevés homokot is kevertünk. Ha az edénynek nincs kifolyónyílása, először tegyünk bele apró kövekből álló drénréteget. A hagyma ugyanis könnyen megrothad a nedves földben. A cserepet ássuk be a kerti talajba, és gallyakkal takarjuk be.

Türelmes nevelés
Ha a lakásban szeretnénk hagymás vagy gumós növényt nevelni, először a gyökérzet fejlődéséről kelt gondoskodnunk, mert csak az erős gyökerek képesek felszívni a levelek és virágok növekedéséhez szükséges tápanyagokat. A voltaképpeni növekedés csak a gyökérképződés után kezdődik.

Hajtatás Januárban
A szobai hajtatást januárban kezdhetjük meg, de ügyeljünk a fokozatosságra. A cserepet vagy tálat vigyük be a kertből fedett helyre. Vigyázzunk, hogy kezdetben itt se legyen 5-6°C-nál magasabb a hőmérséklet, és gondoskodjunk elegendő fényről. Ha ugyanis a sáfrányt melegebb helyen tartjuk, a hajtások kifejlődnek, még mielőtt kellőképpen megerősödnének a gyökerek.
Hat-nyolc hétnek kell eltelnie ahhoz, hogy elegendő gyökér képződjön. Ekkor fokozatosan elkezdhetjük emelni a hőmérsékletet. Ha túl száraz a levegő, akkor a hagymának alkalmanként vízre van szüksége. A növekedés voltaképpen ekkor indul meg, részben a magasabb hőmérséklet, részben a rendszeres öntözés hatására. Mintegy két hét elteltével, amikor az első rügyek kifejlődnek, állítsuk a cserepet világosabb helyre, de ne tűző napra, mert ezt a sáfrány nem viselné el. A levegő páratartalma legyen viszonylag magas. Ha a szobában 18—20 °C között van a hőmérséklet, 1-2 hétig szépek maradnak a virágok.

Virágzás után
A hervadás gyorsan végbemegy. A sziromlevelek lehullása után a hagymának pihennie kelt. A hervadt virágkocsányt csippentsük le, és az eddigihez hasonló módon folytassuk az öntözést. A cserépben lévő hagymát állítsuk a lakás valamely hűvösebb helyére, a tavasz beköszöntével pedig vigyük ki a kertbe, ahol ősszel elültethetjük. A lakásban csak 2-3 év elteltével hoz ismét virágot a sáfrány.

Begónia


A tetszetős külsejű begónia - egy kis szerencsével - egész évben virágzik. Nyáron kiültethetjük virágládába. Egy kis tisztításon, öntözésen és trágyázáson kívül egyéb gondoskodást nem igényel.


Dús virágú fajták keresztezése
A szobai nevelésre szánt begóniafajták széles választékából a begónia elatior-hibridek a legkedveltebbek. Az angol származású J. Veitch volt az, aki 1883-ban elsőként keresztezte a dél-amerikai gumós begóniákat a Kelet-Afrikából származó Begónia socotranával. így jött létre az első elatior-hibrid, amelynek Veitch a 'John Heal' nevet adta. A keresztezéseket később más botanikusok folytatták. Ennek köszönhető, hogy ma, bő száz év elmúltával az érdekes begóniafajták egész sorából választhatunk.

Aphrodité egész évben
Számos begónia viseli nők, illetve istennők nevét. Az 'Aphrodité' név hallatán sokunkban felidéződnek a csodaszép, dupla rózsaszín virágok. Az elatior-hibridek a keresztezéseknek köszönhetik a karácsonyi és a gumós begóniára emlékeztető tulajdonságaikat. Ezek a növények alacsonyak, lágy szárúak, dús virágaik változatos árnyalatokban pompáznak, a pirostól kezdve a rózsaszínen keresztül egészen a fehérig. A begónia virágai csaknem egész évben nyílnak, és sokáig szépek maradnak. Egyes fajták telt szirmú, mások egyszerű virágokat hoznak. Ez utóbbiak a karácsonyi begóniára hasonlítanak, ám virágaik nagyobbak. Szinte valamennyi hibrid alsó levelei pajzs alakúak, a felső levelek ezzel szemben kisebbek, és szív formájúak.

Mini változatban is
A begóniák között van egy fajta törpe is, amely fele akkora, mint a begónia elatior. Apró, kecses virágai csaknem mindig egyszerűek. A legkülönfélébb színárnyalatokban kapható mini begóniák az ablakpárkány elragadó díszei.

A begóniát egyszerű szaporítani



Vágjunk dugványokat
A legszebb begóniákat hajtásdugványokból nevelhetjük, de levéldugványokat is használhatunk erre a célra. Bár a dugványok egész évben gyökeresednek, a szaporításra mégis legjobb közvetlenül virágzás után sort keríteni.


Négy hónap a virágzásig
a körülbelül 8 cm hosszú hajtásdugványokat közvetlenül a levél alatt vágjuk le, majd távolítsuk el a legalsó levélpárt. a dugványok akár vízben is meggyökeresednek, de jobb. ha homok-tőzeg-föld keveréket használunk. Gondoskodjunk a szokásosnál valamivel magasabb hőmérsékletről. Napsütés ellen műanyag fóliával védhetjük a növényeket, a föld ne legyen túlságosan nedves, mert könnyen fennáll a rothadás veszélye. a meggyökeresedett növényeket ültessük 11-12 cm átmérőjű cserépbe. a bokrosodást elősegíthetjük, ha többször egymás után lecsípjük a hajtáscsúcsokat.


Vigyázzunk az átültetésnél

a többi begóniafajtához hasonlóan az elatior-hibridek is törékeny növények. Húsos, nedvdús részeik legapróbb sérülése is rothadásos fertőzést idézhet elő - a leggyakrabban lisztharmatot. Bánjunk tehát óvatosan a begóniával, különösen átültetéskor. a cserép aljára tegyünk egy réteg nedves tőzeget vagy virágföld-tőzeg keveréket, és helyezzük rá a növényt. a földlabda köré lazán töltsünk virágföldet, úgy, hogy minden gyökeret befedjen, de ne nyomkodjuk le túl erősen. Ezután állítsuk a begóniát árnyékos helyre, és néhány napig ne öntözzük.

NÖVÉNYDOKTOR
□ A barna levélfoltok perzselés nyomai..Ez akkor következik be, ha a nedves leveleket napsütés érte.
□ A sárga, lankadt levelek azt jelzik, hogy a növényt túl hűvös helyen, túl nedvesen tartjuk. Tegyük melegebb helyre.
□ Ha lágy, fehér részek láthatók a leveleken, lisztharmattal van dolgunk. Idejében távolítsuk el a beteg leveleket. Amennyiben újra megjelenik a lisztharmat, el kell dobnunk a növényt.
□ A takácsatkák a levelek fonákján jelennek meg, és apró pontoknak látszanak. Súlyos esetben meg kell válnunk a növénytől, enyhébb esetben különítsük el, és kezeljük megfelelő növényvédő szerrel.
□ A levéltetvek elsősorban a szabadban tartott begóniák levelének fonákján fordulnak elő. Permetezzük rovarirtó szerrel.

Kínai azálea

Kínai azálea (Rhododendron simsii)

Ezernél is jóval többféle rhododendron-faj létezik. Ezek közül kettõ olyan, amely szobanövényként is nevelhetõ: a kínai (R. simsii) és a japán (R. obtusum) azálea. Az utóbbi a szabadban is megél.


Az azáleák gondozása nem nehéz, de a növénynek azért van néhány különleges igénye. Ha ezeket teljesítjük, kiváltképp, ha enyhén savanyú, mészszegény földbe ültetjük, viszonylag egyszerû a kezelése. 

A növények olykor megbetegednek
Az azáleákat sajnos számos kártevõ támadja meg, kezdve a levéltetvektõl egészen az azáleamolyig. Ha túl sok kártevõt találunk a növényen, inkább dobjuk ki.  

A virágzás idején naponta öntözzük!
Az azáleák rendkívül gyorsan kiszáradnak, ezért - mindenekelőtt virágzás idején - minden nap mészmentes (pl. felforralt és lehűtött) vízzel öntözzük meg őket. Az sem baj, ha idõnként víz áll a cserép alatti tányérkában. Megfelelõ gondozás esetén a növény hetekig virágzik.  

Válasszuk ki a legszebb fajtát!
A szobai azáleákon sok nemesítő próbálja ki tehetségét, így aztán egyre újabb és újabb fajták jelennek meg. Nem csupán fehér, rózsaszín vagy vörös virágúakat találunk köztük, hanem számos átmeneti árnyalatút is, s mindezek õsztõl tavaszig a legkülönbözõbb idõszakokban virágozhatnak. Válasszuk tehát ki az ízlésünknek leginkább megfelelõt! Az egyszerű és telt szirmú változatok között is választhatunk.

Hogyan marad azáleánk szép és egészséges?

Szeptember és április között vásároljunk azáleát!
Elvirágzás után a szobai azáleát sokan kidobják, pedig több éven át is meg lehet tartani. Ha a virágzás után megfelelően bánunk vele - hideg és világos helyre tesszük, de nem hagyjuk kiszáradni -‚a következő ősszel vagy télen virágzó „újraéledéssel”hálálja meg.

Nyáron tegyük ki a kertbe!
A fagyosszentek után, körülbelül május közepén az azáleákat kitehetjük a balkonra vagy a kertbe, és egészen õszig ott hagyhatjuk Õket. Keressünk egy félárnyékos, de meleg helyet, és ültessük át a növényt egy tiszta tőzegkorpával megtöltött, nagy cserépbe.

Szeptember- októberben vigyük vissza a házba!
Szeptember vége felé, az elsõ fagyok elõtt, a növényt ismét vigyük be a házba. Eleinte azonban ne tegyük 5-10 ‘C-nál melegebb helyre. Amikor az elsõ bimbók színesedni kezdenek (mintegy hal hét múlva), a növényt bevihetjük a lakószobába. Amíg meg nem szokta az új helyét, a levegő nem lehet túl Száraz, különben lehullanak a bimbók.

A sok víztõl szép és egészséges lesz a növény
A virágzás megindulásáig a növény minden részét naponta permetezzük le vízzel. A már kinyílt virágok azonban nem viselik el a vizet: Csúnya foltok keletkeznek rajtuk. Mindig figyeljünk a hervadt levelekre és virágokra - ezek figyelmeztetõ jelei annak, hogy a növény kezd kiszáradni. Ilyenkor helyezzük az egész Cserepet egy mésztelenített, langyos vízzel telt vödörbe, és hagyjuk, hogy jól megszívja magát vízzel. A virágzás után az éves ciklus kezdõdik elölrõl: nemsokára kihelyezhetjük a növényt a kertbe.

NÖVÉNYDOKTOR
Ha a növény hullajtja a leveleit, annak többnyire a kiszáradás az oka, de a túltrágyázás és a túl nagy meleg is okozhatja a virágok és a levelek hullását.
A levelek és hajtás- csúcsok megsárgulását elõidézheti a föld vagy a víz túl magas mésztartalma, de vas- hiány miatt is felléphet ez a tünet. Használjunk mésztelenített vizet õs mészszegény trágyát. Vashiány esetén öntözzük a növényt drogériában kapható vastartalmú oldattal.
Ha levéltetveket találunk a friss, zsenge hajtásokon õs rügyeken, valamilyen rovarirtó szer vagy egy szappanos vizes fürdõ segíthet.


Amarillisz

Amarillisz
Hippeastrum

Az amarillisz, más nevén lovagcsillag, azok közé a növények közé tartozik, melyek télen szép virágokkal örvendeztetnek meg bennünket. Vágott virágként hosszú szárral árulják, cserepes virágként rövid szárú.



Szép, erős növény
Az amarillisz magára vonja az ember figyelmét. Először megjelennek a virágok, egy vagy néha két szár, mindegyik négy kürtalakú virággal. Ritka szerencsés esetben a száron öt halvány rózsaszín vagy vörös virág is kifejlődik. Az amarillisz levelei csak később jelennek meg.

Egy név két jelentéssel 
A latin Hyppeastrum névnek két magyarázata is van. Az elsőt a görög= lovag és „astron” = csillag szavakból vezetik le, innen ered a lovagcsillag elnevezés. Mások szerint a görög „hippos” = ló szóból ered, mert az összezáródott virágok alakja egy kissé lófejre emlékeztet. Ugyanehhez a családhoz tartozik az „igazi” Amaryllis belladonna, a Belladonna liliom. Ősszel, amikor a levelek már elhervadtak, 6-12 virág jelenik meg a szárán.

Késői levelek
A pompás virágokhoz képest a levelek igen szerények. Sötétzöldek, 40-60 cm hosszúak, és a virágzást követően jelennek meg. Nyáron, amikor a növény felkészül a nyugalmi időszakra, lehullanak.

Új fajták Hollandiából 
Mindenekelőtt a hollandok alakítottak ki keresztezéssel és nemesítéssel sok új fajtát. Ma az amarillisznövényt Dél- Afrikában termesztik nagy területeken és szárazhagyma formájában szállítják Európába. Nálunk hagyma vagy bimbós növény kapható, ősztől tavaszig.

Az amarilliszt magunk is szaporíthatjuk
Az amarilliszt a legegyszerűbben az un. sarjhagymák segítségével szaporíthatjuk. Ezek kicsi hagymák, melyek az anyahagyma oldalán helyezkednek el. Óvatosan válasszuk el az anyahagymától, és ültessük tápanyaggazdag földbe. Megjegyzés: virágot csak két-három év múlva várhatunk.
A liliomhoz hasonlóan lehetséges a hagymahéj-dugványokkal történő szaporítás, de akárcsak a magról történő szaporítás, ez is nehézkes. A magok egy éven keresztül igen magas hőmérsékletet és magas nedvességtartalmú levegőt igényelnek. Ezek olyan követelmények, melyek tulajdonképpen csak melegházban teljesíthetők, egy lakószobában aligha. Hagyjuk meg ezeket a módszereket a szakembereknek.  

Virágok már karácsonyra
Ha azt szeretnénk, hogy már decemberben virágzó amarillisz álljon az ablakpárkányon, magunknak kell a hagymát kihajtatnunk. Ez viszonylag egyszerűen megy, örömet okoz, viszont néhány hétig eltart. Kezdjünk hozzá ősszel: tegyük a hagymát egy napra egy langyos vízzel teli tálba, majd töltsünk meg egy cserepet tápanyagban gazdag, nedves földdel, és helyezzük bele a hagymát úgy, hogy egy harmada a föld fölött legyen.

Ezután jön a „kalap”
Ezután kartonpapírból vagy papírból készítsünk egy csákót a növényre (mint a jácintnál) és tegyük azt 20-25°C-os helyre. Öntözzük takarékosan, de ne hagyjuk a földet kiszáradni.
Négy-hat hét után megjelennek az első zöld hajtások. Ezután már kiadósabban öntözhetjük. Ha a hajtások már kb. 10 cm-esek, vegyük le a kalapot, és tegyük a növényt világos, de még mindig meleg helyre.

Augusztusban kezdődik a nyugalmi időszak
A virágzást követően csökkenthetjük az öntözést. Hamarosan megkezdődik a nyugalmi időszak. Ősztől januári/februárig a cserepet hűvösebb helyre kell állítani, kb. 16-17°C-os hőmérsékletre. Trágyázni szinte már nem is kell, locsolni is csak igen keveset. Január végén megjelenik egy újabb kocsány.

NÖVÉNYDOKTOR

A foltos levelek és az elszáradt növényi részek gombásodásra utalnak. Vágtuk le az érintett részeket, és kezeljük a növény többi részét ellenszerrel.
Különösen félelmetes a vörös üszök, mely gyakran az egész hagymát elkorhasztja. Az ilyen gombabetegségek szinte minden esetben a nem megfelelő kezelés miatt alakulnak ki.
A leveleken, bimbókon vagy a hagymán megjelenő kicsi fehér vattalabdácskák a gyapjastetvek tevékenységére utalnak. Szórjuk be őket ellenszerrel. Ha a hagymát is megtámadták, a hagymahéjak közé spirituszoldatot juttathatunk.
Megjelenhetnek a levéltetvek, a vörös pókok, de általában csak akkor, ha valamilyen hiba történt. Állapítsuk meg ezért először mindig a probléma okát: jó helyen tartottuk-e, megfelelően kezeljük-e a növényt.

ÖTLETEK A VÁSÁRLÁSHOZ

Az amarilliszt többnyire közvetlenül virágzás előtt vásároljuk meg. A jácintokhoz hasonlóan gyakran látunk már kihajtott hagymákat papírkalap alatt. Ha a növényen már bimbók láthatók, megkülönböztethetjük a jót a kevésbé jótól.
Élettartam: Egy erős hagyma többször is virágzik, ha a nyugalmi időszakban megfelelően kezeljük.
Idény: A virágzás idején árusítják a tél kezdetétől egészen júniusig.
További nevek:
Lovagcsillag.

TANÁCSOK DIÓHÉJBAN

Méret és növekedés
A virágzás idején az amarillisz nagy helyet igényel. A levelek ritkán lesznek 30-40 cm-nél hosszabbak, a szár azonban fél méter hosszú is lehet.

Virág és illat
Az amarillisz virága igen nagy, 15 cm-re is megnő. A színe a fehértől a vörösig változhat, Illata kissé édes, a fehér fajtáknál a legerősebb.

Fény és hőmérséklet 
A növekedés során a növény sok napfényt, friss levegőt és magas páratartalmat igényel. A virágzás alatt a hőmérséklet lehetőleg ne haladja meg a 18°C-ot, télen viszont ne essen 16°C alá.

Öntözés és trágyázás
Minél jobban nő a növény, annál több vizet igényel. Július végéig hetente egyszer kell trágyázni. Szeptembertől decemberig szinte szárazon áll.

Föld és átültetés
Csak minden harmadik-negyedik évben kell átültetni, a nyugalmi időszakot követően. Vegyünk jó vízáteresztő virágföldet.

Nyesés, visszavágás
Az elvirágzott kocsány és a levelek maguktól elszáradnak. Az átültetéskor a száraz, vagy korhadt hagymahéjakat el kell távolítani.

Szaporítás
A legegyszerűbb sarjhagymával, bár két-három évig tart, míg az új növény virágzik.

Környezet
Az amarillisz akkor a legszebb, ha virága alacsonyabb zöld növények közül emelkedik ki, például egy tálban.

Rózsa

Rózsa (Rosa)

Az emberek régóta kedvelik a rózsát. Kína és Perzsia császári kertjeiben már évezredekkel ezelőtt is virágzott. Nincs még egy ilyen sok fajt és fajtát felvonultató növény.


A szerelem jelképe
A rózsa egykor Aphrodité görög istennő virága volt. Papnői fehér rózsa- koszorút viseltek. Az utakra, amelyeken az istennő képét hordozták, szintén rózsát hintettek. Egy, az i.e. XVI. századból való krétai falfreskó stilizált rózsát ábrázol— ez Európa legrégebbi rózsaképe. Sok-sok menyasszonyt ékesítettek az idők folyamán rózsák, annak ellenére, hogy a keresztény egyház pogány jelképpé nyilvánította ezt a virágot. A rózsák, különösen a vörös rózsák, mindmáig a szerelem jelképei maradtak.


Elterjedt rózsatermesztés
Sok rózsafajta hosszas és munkaigényes nemesítés eredményeként született, amelynek alapja a tapasztalat és a szakmai jártasság volt.


Rózsa minden ízlésnek

Rengeteg rózsafajta létezik, bármilyen alkalomra bárkinek találhatunk megfelelőt. Lehetnek magasak és alacsonyak, kecsesek vagy erősebb szárúak. Színük pedig a fehértől és rózsaszíntől kezdve izzó sárga, narancssárga és vörös is lehet.


Számtalan fajta
A különféle fajtákhoz tartozó rózsákat csoportokba sorolják, például a teahibrid, a polyantha és polyantha hibrid, a floribunda, a mini- és a törperózsák csoportjába. További kategóriákat alkotnak a vadrózsák, a parkrózsák, a folyton nyíló bokor- és kúszó- rózsák közé sorolható fajták. A vágott virágnak való rózsákat a virágok mérete szerint különböztetik meg: léteznek nagyvirágú, középnagy és kisvirágú rózsafajták.


A polyantha rózsák
Ezek a rózsák egy-egy száron több virágot is hoznak. Ide tartoznak még a polyantha hibridek (nemesített hibridek) és a nagy virágokkal rendelkezõ floribunda rózsák, amelyek a legutóbbi idõk nemesítéseinek eredményei.


Teahibridek
Ezeknél a rózsáknál egy szár csak egyetlen nagyméretű virágot hordoz.
A több sorban elhelyezkedõ sziromlevelek szabályos spirál alakban rendezõdtek.
Mini- és törperózsák
Ezek a fajták apró levelûek és virágaik is kicsik. Cserepes növénynek kiválóan alkalmasak, de védett helyen erkélyládába is ültethetjük õket. Egyes fajták erõsen illatosak, néha kétszínûek vagy kúszók is lehetnek.

NÖVÉNYDOKTOR

A levágott rózsát elszakítjuk gyökerétõl, azaz természetes tápanyagforrásától, így idõvel tönkremegy. Hogy vágás után még hosszú ideig megmaradjon, tegyünk a váza vizébe tartósító szert, vagy cukrot és ecetet.
ü Mindezek ellenére gyakran megtörténik, hogy a rózsa feje elhervad. Ahhoz, hogy ezt megakadályozzuk, levágás után leforrázhatjuk a szárat úgy, hogy alsó 5—6 cm-es darabját kb. egy percig forró vízbe tartjuk. Ezáltal az edénynyalábokban szabaddá válik az út, és a virág Újra felveheti a vizet és a tápanyagokat. Éjszakára hideg vízzel megtöltött kádba is helyezhetjük a rózsaszálakat.
Rothadás akkor jelentkezhet, ha a levelek is vízben állnak, mert azokból káros anyagok oldódnak ki.

A vágott rózsák tartóssága
A vázába tett friss rózsacsokor csodálatos látványt nyújt. Gyakran azonban rövid idõn belül megváltozik a helyzet, a virágok hervadni kezdenek, fejüket lógatják. Ekkor valamit rosszul csinált a kertész, a kereskedõ vagy éppen mi. A rózsák tartósságának szempontjából Ugyanis éppen olyan fontos a megfelelõ vágás miatt a gondozás.


A vágás megfelelő ideje
A rózsák levágásához a legmegfelelõbb idõpont az, amikor a két legalsó sziromlevél már kinyílt. A váza vizéhez tegyünk tartósító szert; ilyenkor nem kell naponta cserélni a vizet, csak rendszeresen pótolni. Általában vásárláskor beszerezhetjük a tartósító port is, de egy-egy teáskanál cukrot és ecetet, vagy akár egy kockacukrot és egy csepp chlorint (gyógyszertárban kapható) a vízhez adva helyettesíthetjük is azt.


A levelek ne érjenek a vízbe

Távolítsuk el azokat a leveleket, amelyek bele- érhetnek a vízbe, mert a virágzást károsító anyag oldódhat ki belõlük, Ne állítsuk a rózsákat érett gyümölcs közelébe, mert azok illóolaj tartalma szintén hervadást eredményezhet.


Rózsák a kertészetből

A szárakból folyó víz alatt, éles, tiszta késsel mindig vágjunk le egy kis szeletet. Lehetõleg minél nagyobb metsz lapot alakítsunk ki, tehát ne merõlegesen vágjuk el a szárat.


Rózsák a saját kertünkből
A kerti rózsákat kora reggel vagy este vágjuk le. A rózsafej külsõ,
kevésbé szép szirmait távolítsuk el így néhány nappal meghosszabbíthatjuk a virágok élettartamát.

Kerti gerbera

Kerti gerbera (Gerbera jamesonii)

A gerbera virága olyan, mint egy elegáns megjelenésű margaréta. Többnyire vágott virágként ismert, de egy ideje cserepes növényként is kapható. Egész évben gyönyörködhetünk mutatós virágjaiban.



Az egyik legismertebb vágott virág
Mintegy 45 különböző gerbera fajt ismerünk, amelyek Afrika déli részéről és Ázsiából származnak. Európába először 1887-ben William Jameson hozta be. aki a cambridgei botanikus kertben szaporította el. Róla nevezték el ezt a fajt Gerbera jamesoniinek. Hamarosan a legkülönbözőbb színű fajtákat nemesítették több faj keresztezésével. A kerti gerbera a fészkes virágzatúak családjába tartozik, így a gyermekláncfűnek is rokona. Vágott virágként nagyon gyorsan kedveltté vált: virágai tartóssága és színpompája miatt tartják nagy becsben.


Cserepes növény
Az utóbbi években a kerti gerbera egyre több helyen cserepes növényként is kapható. A kertészetekben növekedésgátló szerekkel kezelik, ezért alacsony növekedésű és bokros marad. A szer azonban idővel elveszti hatását, ezért ne lepődjünk meg, ha a lakásban tartva, egyre nagyobb lesz. A gerbera levelei sötétzöldek, mélyen szeldeltek, akár 40 cm hosszúak is lehetnek. Virágszára is hosszú: gyakran az 50 cm-t is elérheti. Minden virágszáron egy virág nyílik.
Örömünk telik benne, ha magunk neveljük
Ha van télikertünk vagy növényházunk, magunk is megpróbálkozhatunk a nevelésével. Ha földjét megfelelő hőmérsékleten tartjuk, egész évben nyílik, így mindig jut friss vágott virág a vázába is. Az egyik leggyakrabban termesztett hibridje a 'Van Wijk' fajta.


A kerti gerbera egy éve
A kerti gerberának nincs kifejezett éves ciklusa. Egész évben virágzik - télen is, ha a hőmérséklet elég magas. Azokban a hónapokban, amikor több a napfény, bőségesebben virágzik. Magvetéssel könnyű szaporítani, de ügyeljünk, hogy a magok frissek legyenek, mert a régebbiek nehezebben vagy egyáltalán nem csíráznak.


Februárban vessük

A földkeverék egyenlő arányban tartalmazzon tőzeget, jó minőségű kerti földet és homokot, de használhatunk tiszta tőzeget és tőzegcserepet is. A magokat olyan mélyre vessük, hogy a végükön lévő szőrszálacska még látszódjon. 25 °C hőmérsékleten csíráznak a legjobban.


Májusban ültessük át
Májusban már elég nagyok a növények az átültetéshez. Ha műanyag cserepekbe vagy vödrökbe ültetjük őket, könnyebben biztosíthatjuk az egyenletes talajhőmérsékletet, és megelőzhetjük a rettegett gyökérnyakrothadást is.
Miután megjelennek az első virágok, nappal 22-24 °C-os, éjjel pedig 18 °C-os hőmérsékleten tartsuk.


Télen is legyen meleg a talaj hőmérséklete
Októberben az éjszakai hőmérséklet 15 °C alá süllyedhet, de a talaj hőmérsékletének legalább 22 °C-nak kell lennie. Ezt úgy biztosíthatjuk a legegyszerűbben, ha olyan helyre állítjuk, ahol alulról fűteni tudjuk a cserepét. Október és február között feltétlenül óvjuk a növényt a huzattól.













Keskenylevelű levendula

Keskenylevelű levendula (Lauandula angustifolia)

A kékeslila virágú keskenylevelű levendula kertünk és teraszunk különleges, illatos dísze lehet. A levágott virágokat és leveleket többféleképpen hasznosíthatjuk, például illatos párnát készíthetünk belőlük.



A régi szép idők illata
Már a régi rómaiak is szívesen használták a keskenylevelű levendulát és a belőle készült illatos levendula-fürdőt. A növény a Földközi-tenger vidékén őshonos, ahol főként a sziklás, száraz lejtőket borítják be levendulamezők. A növény Európában először a bencés szerzetesek kolostorkertjeiben jelent meg, ma már azonban mindenütt otthonosan érzi magát.

Sokféleképpen hasznosítható

A keskenylevelű levendula sokoldalú növény. Mindenekelőtt nagyon mutatós liláskék virágainak köszönhetően kertünk üde színfoltja lehet, de dézsába ültetve is gazdagon virágzik. Virágait frissen szedve vázába, szárítva pedig díszítéshez használhatjuk. Virágai illóolajat tartalmaznak, amit elsősorban a kozmetika- és illatszeripar hasznosít. Dél-Franciaországban, főleg Provence-ban, hatalmas levendulamezők találhatók. A lakásban is élvezhetjük az illatát. Vázába téve vagy felakasztva, elriasztja a legyeket és a szúnyogokat is. Ha a megszárított levendulát a fehérneműs szekrénybe tesszük, nem csak ruháink lesznek illatosak, hanem a molylepkéket is távol tarthatjuk. Valószínűleg mindannyian ismerjük nagymamáink illatos párnácskáját, amely mára újra divatba jött. Virágain kívül levelei is értékesek: készíthetünk belőle teát, vagy illatosíthatjuk fürdővizünket, de fűszerként is felhasználhatjuk.

Fűszer- és gyógynövény is
Kevésbé ismert, hogy a keskenylevelű levendula fűszernövényként is használható. Különleges
ízt ad a halaknak, az ürühúsból készült ételeknek, a csirkének valamint a különböző mártásoknak. A friss hajtáscsúcsokat egész nyáron szedhetjük. Gyógynövényként idegesség, álmatlanság, fejfájás valamint gyomor-és bélpanaszok okozta étvágytalanság leküzdésében hatásos. Ha azonban kúraszerűen szeretnénk használni, kérjük ki előtte orvosunk véleményét.
Bedörzsölő szerként rovarcsípésekre, reumás fájdalmak és idegzsába ellen jótékony hatású. Ehhez keverjünk össze 1 ml levendulaolajat 99 ml 70%-os alkohollal. Az üzletekben vásárolhatunk borsmentából, keskenylevelű levendulából, orvosi macskagyökérből és kamillából készült teakeveréket.

Levendula a kertben
A 40-60 cm magas növény szépsége legjobban virágos sövényként érvényesül. Nem igényes, mindenütt jól érzi magát, ahol elegendő napfény éri. A kertben további előnyeit is kihasználhatjuk. Rózsatövek közé ültetve például elűzi a levéltetveket. Illatát a nyaranta csapatostól vonuló hangyák sem viselik el, ezért gyorsan eltűnnek, ha teraszunkra néhány cserépben vagy dézsában nevelt levendulát helyezünk.


Szaporítsuk magvetéssel
Ennek elvileg semmi akadálya nincs, de számolnunk kell azzal, hogy a magok nagyon lassan csíráznak, és a kikelt kis növénykéket bizony még tűzdelnünk is kell. A magokat novemberben szaporítóládába vessük el, majd tegyük ki a szabadba. A magoncok tavasszal jelennek meg.


Levendula a kertben és a dézsában
A keskenylevelű levendulát a kertben egyszerűen nevelhetjük, csupán a megfelelő helyet kell megtalálnunk számára. Napos helyen, száraz, meszes talajban fejlődik a legszebben. Ne trágyázzuk, mert a bőséges tápanyagutánpótlástól lazák lesznek a szövetei és fagyérzékennyé válik.
Fontos, hogy a virágzást követően legalább kétharmadára vágjuk vissza a hajtásokat. Fagytűrő, de nagyon hideg teleken takarjuk be a töveket szalmával vagy lombbal. Természetesen mindig előfordulhat, hogy néhány hajtása elfagy. Ezeket tavasszal vágjuk le. Ha az évek során túlságosan elterebélyesedik, osszuk szét a töveket.
A dézsában nevelt levendulát minden ősszel fel kell készítenünk a télre. Húzzuk minél közelebb a ház falához, és burkoljuk be a dézsát valamilyen hőszigetelő anyaggal vagy vastag újságpapír-réteggel. Ha a földlabda tetejére még némi tőzeget vagy szalmát is szórunk, biztosan nem okoz kárt benne a fagy. Fagymentes napokon mindenesetre öntözzük meg néha, mert az örökzöld növényeknek télen is szükségük van vízre. Ha erkélyen szeretnénk tartani, keressünk számára szélvédett helyet, és ne feledjük, hogy a dézsában tartott növényeknek több vízre van szükségük, mint kertben nevelt társaiknak.


NÖVÉNYDOKTOR

Minden kártevő elkerüli a keskenylevelű levendulát. A kertben ezt a kedvező tulajdonságát felhasználhatjuk a többi növény védelmére is. Nem szereti a tápanyagban túlságosan gazdag talajt. Ha sokat trágyázzuk, fagyérzékennyé válik, könnyen kifagyhat. Az ilyen növényt már nem tudjuk megmenteni.

TANÁCSOK DIÓHÉJBAN

Méret és növekedés
A 40-60 cm magasra növő keskenylevelű levendula a félcserjék közé tartozik. Keskeny, lándzsa alakú levelei ezüstszürkék.


Virág és illat  
Illatos, liláskék virágai örvösen helyezkednek el a hosszú virágszárakon. Júliustól szeptemberig virágzik. Néha fehér és rózsaszínű fajtákkal is találkozhatunk. Az egész növény kellemes, fűszeres illatot áraszt.


Fény és hőmérséklet

Nagyon napos helyen érzi magát a legjobban. A kertben nevelt példányok fagy-tűrők, de a biztonság kedvéért nagyon hideg teleken takarjuk be szalmával vagy lombbal. Dézsában tartva azonban mindig fagyvédelmet igényel.


Öntözés és trágyázás
Ne öntözzük túl gyakran. Nyár végén és ősszel semmiképpen ne trágyázzuk, mert kifagyhat.


Föld és átültetés
Tápanyagban szegény, jó vízáteresztő képességű, meszes földet igényel. Némi homokkal kevert általános virágföldben fejlődik a legszebben. A cserepes növényeket tavasszal ültethetjük át.


Nyesés, visszavágás

Ősszel, a virágzást követően a hajtásokat kétharmadukra vágjuk vissza.


Szaporítás
Novemberi magvetéssel, tő-osztással vagy dugványozással szaporíthatjuk.


Környezet
A keskenylevelű levendula kertben és dézsában nevelve egyaránt mutatós.

Vízitorma

Vízitorma (Nasturtium officinale)

A vízitorma a patakpartok vadon növő, lágyszárú növénye, de otthon, a konyhaablakban is termeszthető. Igen kedvelt fűszernövény, saláták, mártások, halak és húsok ízesítője.



Zöldség, saláta és gyógynövény egyben
A vízitorma már-már zöldségfélének tekinthető, ám salátaként mindenképpen megállja a helyét. Nemcsak különféle levesek klasszikus alapanyaga, de salátába keverve vagy díszként rászórva — például paradicsommal együtt — is gyomrot és szemet gyönyörködtető fűszernövény. Néhány szál a halas vagy húsos tálon, illetve tányéron még az ínyenceket is elkáprá.ztatja.
Franciaországban a vízitormát salátaként vagy nyers zöldségként fogyasztják, néhány csepp citromlével megbolondítva, hiszen a citrom- lé teszi igazán pikánssá. A vízitorma levét gyógynövényüzletekben vásárolhatjuk meg. A vitaminhiány és a tavaszi fáradtság hatásos ellenszere.


Tüsszentőporként kezdte
Franciaországban a XIV. század óta termesztenek vízitormát, de már az ókori rómaiak is nagyra tartották, mert úgy gondolták, hogy a vízitorma gyengéddé tesz. Ugyanakkor azonban
„nasi tortiumnak” — orrgyötrőnek — is nevezték. A szárított, morzsolt vízi-
tormát nemcsak abban az időben, hanem már a középkorban is alkalmazták tüsszentőporként.


Termesszünk vízitormát

A vízitorma hosszú ideig csak a mesterszakácsok konyhájában számított gyakori vendégnek, pedig otthoni termesztése sem jelent gondot, sőt egész esztendőben bármikor frissen fogyaszthatnánk. Termesztése hasonló, mint a közismert fűszertormáé. Mindössze annyi a különbség, hogy míg a fűszertorma növekedéséhez elegendő egy csomó nedves vatta, a vízitormának valódi virágföldre és cserépre van szüksége. Egyébként meglehetősen igénytelen növény, csupán arra kell ügyelnünk, hogy ha a szabadban termesztjük, olyan csendesen csordogáló vízfolyás mellé ültessük, amely még a legkeményebb téli hidegben sem fagy be.

Mivel a hobbikertészek többségének nincs patak a kertjében, a vízitorma-kultúra kialakításához árnyékos helyen felállított, nedvesen tartott ládát vagy tálat kell használni. A magokat szórjuk csíráztatótálba, fedjük be virágfölddel, és tartsuk állandóan nedvesen. A növénykék tíz-tizennégy nap alatt fejlődnek ki. Ha módunk van rá vízpartról is hazavihetünk vízitormasarjakat, amelyek nedvesen tartva gyorsan megnőnek. Mihelyt a hajtások elérik a 12 cm-es hosszúságot, learathatjuk az első „termést”. A legízletesebb salátaleveleket a nyári hónapokban adja a saját termesztésű vízitorma, de egész esztendőben érdemes foglalkozni a nevelésével.

NÖVÉNYDOKTOR
Ha a csírázás és a növénykék kifejlődésének idején elég nedvesen tartjuk a virágföldet, nagy gondunk aligha lehet a vízitorma termesztésével. Csak el kell vetnünk a magokat, és a belőlük kinőtt növénykéket máris levághatjuk és elfogyaszthatjuk. Ha minden zöldet felhasználtunk, ismételjük meg a vetést. Fényhiányos időszakokban a vízitorma olykor nehezen növekszik, satnyává, sápadttá válik. Ilyenkor érdemes az újabb ültetéssel megvárni a nappalok hosszabbodását.

Méret és növekedés

A vízitorma Európában és Közép-Ázsiában honos többnyári növény. Olyan folyóvizek mellett éj, melyek télen sem fagynak be. 20—30 cm-esre nő.


Virág és illat
A keresztes virágúakra jellemző apró, fehér virágokat hoz.ú


Fény és hőmérséklet
Vízitormát egész esztendőben nevelhetünk világos ablakban, szobahőmérsékleten. Ha a sötét téli időszakban lelassulna a növekedése, biztosítsunk számára annyi fényt, amennyit csak tudunk.


Öntözés és trágyázás
A növény számára fontos az egyenletes nedvesség. Az elvetett magokat soha ne hagyjuk kiszáradni, és a kifejlett növényeket is rendszeresen öntözzük. Tápoldatot nem igényel.


Föld és átültetés
A vetéshez használjunk normál virágföldet. Mivela vízitormát fogyasztásra termesztjük, átültetésre nincs szükség.


Nyesés, visszavágás
Éppen ezért a visszavágás is felesleges.


Szaporítás
Leggyakrabban magról szaporítjuk, de megpróbálkozhatunk dugványozással is. A vízitorma jellegzetessége, hogy a száron is fejlődnek gyökerek. Ezeket a sarjakat csípjük le, és ültessük cserépbe.


Környezet
Legjobb, ha a cserepet a konyhaablakba állítjuk, így a vízitorma főzés közben mindig a kezünk ügyében van.

Levélpetrezselyem

Levélpetrezselyem (Petroselium crispum convar. Foliosum)

Az aromás illatú petrezselyem egyetlen kertből sem hiányozhat. E fűszernövénynek két változatát használjuk: a gyökér- és a levélpetrezselymet. Az utóbbinak sima és fodros levelű fajtái is vannak.



Világszerte ismert, kiváló fűszernövény

Könnyen nevelhető fűszernövény
Mindkét fajtát egyszerűen nevelhetjük magunk Is magról, így könnyen kiválaszthatjuk az ízlésünknek jobban megfelelőt. A levélpetrezselyem feltehetően a Távol-Keletről származik. Jól ismert illatát és ízét a változatos összetételű illóolajoknak köszönheti. Emellett a levelek vasat, kalciumot, foszfort és jelentős mennyiségű B- valamint C-vitamint tartalmaznak.
Főzéskor lehetőleg frissen használjuk fel, mivel melegítés során a legértékesebb alkotórészei károsodhatnak. Nemcsak étkezési fűszernövény, hanem gyógynövény is.

Fodros és sima levelű levélpetrezselyem
A levélpetrezselyemnek létezik fodros és sima levelű fajtája is. Dekorációs célokra inkább a fodros levelűt használják, bár ezt a világ nagy részén nem ismerik. A sima levelű fajta jóval elterjedtebb, aromája is erősebb.

Könnyen nevelhető fűszernövény
Mindkét fajtát egyszerűen nevelhetjük magunk is magról, így könnyen kiválaszthatjuk az ízlésünknek jobban megfelelőt.

A gyökér- petrezselyem
Az egyik legalapvetőbb konyhai növényünk a gyökérpetrezselyem, amelynek vastag gyökere és sima levele van.

Jól mutat
Eltekintve attól, hogy a levélpetrezselyem hasznos, mint fűszer- és gyógynövény, fényes, zöld levelei szépek és dekoratívak is. Leveleit nyugodtan használhatjuk kisebb virágcsokrokhoz zöldként is, a hatás fantasztikus lesz.

Kétéves növény, amelyet évente újra vetünk
A kaporhoz, a köményhez és más fűszernövényekhez hasonlóan a levélpetrezselyem is az ernyősvirágzatúak családjába tartozó kétéves növény. Az első évben csak egyszeresen szeldelt vagy fodros levelekből álló tőleveleket nevel. Nyugodtan vágjuk le leveleit, ugyanis késő őszig folyamatosan újakat hoz. A második öv tavaszán Újra kihajt, ha gyökerét hagyjuk a talajban áttelelni. Távolítsuk el a magasba törő virágzati szárat, mielőtt virágozni kezd, mert azután már nem fejlődik több levél. A legjobb, ha rögtön kora tavasszal újravetjük, mert lassan fejlődik. Így mire az előző évről áttelelt növények megnőnek, lesz utánpótlásunk.

Friss petrezselyem csaknem egész télen át

Ha a kertben vagy az erkélyen neveljük, takarjuk le ősszel fóliával, hogy a fagy ne károsítsa (nem kifejezetten fagyérzékeny). Később a növényeket bevihetjük a lakásba, és cserépben a konyhaablakban nevelhetjük tovább. Egész télen friss leveleket szedhetünk róluk.

A levélpetrezselymet természetesen lefagyaszthatjuk, de meg is száríthatjuk. Szárítás során ugyan valamennyit veszít erős aromájából, mégis sokkal finomabb a saját szárítású levél, mint a boltban vásárolt.

NÖVÉNYDOKTOR
A szabadban fejlődő levélpetrezselymet ritkán támadják meg kórokozók és kártevők. Ellenálló, a mi éghajlatunkon kitűnően fejlődő növény.
Levéltetű fertőzés azonban előfordulhat olyan években, amikor sok a levéltetű. Erős vízsugárral mossuk le a kártevőket. A fűszer- növényeket ne kezeljük rovarirtó szerrel! Ha úgy érezzük, hogy a növény nem fejlődik megfelelően, nem kell mindjárt betegségre gyanakodnunk. Tudnunk kell, hogy viszonylag sokáig tart, míg a magok kicsíráznak.

Francia tárkony

A francia tárkony klasszikus fűszernövény. Az olasz és a francia konyha nélkülözhetetlen fűszere, de nálunk is használják különféle húsételek ízesítésére.


Hamis és valódi tárkony
A francia tárkonyt már régóta az egyik legfinomabb fűszernek tartják, különösen jellemző ez a francia konyhára. Valódi tárkonynak is hívják, ellentétben orosz változatával, amelyet az ínyencek hamis tárkonynak neveznek. A két faj nagyon hasonlít egymásra. A francia tárkony nálunk nem érlel magokat, így gyökérsarjakról szaporítják. Ha mégis kaphatók magok, akkor azok általában a gyengébb aromájú orosz faj magjai.

Fűszernövény a kertbe és az erkélyre

A francia tárkony védett veteményesben, de az erkélyen vagy a teraszon is jól fejlődik. Ahhoz, hogy megfelelően növekedhessen, ültessük nagy cserépbe, ebben ugyanis több gyökérsarjat képez. Télen védjük a fagyoktól, főként akkor, ha nincsen hótakaró.

Frissen használjuk fel

A francia tárkonnyal sok ételt tehetünk ízletesebbé, többet, mint amennyit a szakácskönyvek ajánlanak. Nyugodtan kísérletezzünk. Felhasználhatjuk salátákhoz, hal-, bárány- és tyúkhús ízesítésére és tészták önteteihez. Tárkonyággal ízletesebbé tehetjük az ecetet és az olajat is. Uborka mellé is gyakran teszik. Mindig jó, ha van otthon friss tárkonyunk.

Téli fűszer
A francia tárkonyt megszárítva is felhasználhatjuk. Az idény végén vágjuk le a szükséges mennyiséget, kössük csokorba, majd árnyékos, levegős helyen szárítsuk meg. A megszárított leveleket tegyük jól záródó üvegbe.

Sűrű ágú bokor

Ha a hajtáscsúcsokat rendszeresen levágjuk, a növény gyorsan elágazik, és terebélyesedni kezd. Egy háztartás ellátására egy tő általában elegendő, de jó, ha a kertbe többet is ültetünk, mert így nagyobb az esélye annak, hogy valamelyik bokor áttelel.

Hatóanyagai
A francia tárkony az éterikus olajok mellett cserző- és keserűanyagokat, illetve gyantát is tartalmaz. Étvágyjavító és vízhajtó hatású, segíti az emésztést. Magas ásványi anyag tartalmának köszönhetően különösen alkalmas sószegény diétás ételek fűszerezésére.

NÖVÉNYDOKTOR

A francia tárkonyt csak ritkán támadják meg kártevők és betegségek.

□ Hosszan tartó szárazság idején többet öntözzük, permetezzük, hogy ne lepjék el a levéltetvek. A fűszernövényeket ne kezeljük vegyszerrel!

Bíborlilás szakállbromélia

Bíborlilás szakállbromélia (Tillandsia cyanea)

A broméliák családjában a több mint négyszáz fajt számláló szakállbromélia nemzetség a legnépesebb. A legismertebb fajt, a bíborlilás szakállbroméliát mutatjuk be.




A broméliák vízfelvétele
A szakállbroméliák a sok szempontból érdekes broméliák közé tartoznak. A trópusi és szubtrópusi vidékeken, a hűvös hegyvidéki erdőkben, a szárazabb területeken, valamint az esőerdőkben egyaránt megtalálhatók. Néhány fajuk még a fák ágain is otthonosan érzi magát. Sokukra jellemző a sajátos vízhasznosítási mód. Rozettaszerűen növő tőlevélrózsáik közepe tölcsérszerű: a levetek kifelé hajtanak, és az eső- vagy öntözővizet vályúszerűen a tölcsérbe vezetik. Így a szárazabb időkben is elegendő mennyiségű víztartalék áll rendelkezésükre. Ez az öntözési módszer természetesen a lakásban nevelt broméliák esetében is követendő: az öntözővizet öntsük nyugodtan közvetlenül a levéltölcsérbe, de havonta egyszer ürítsük ki belőle az ott összegyűlt vizet.


Kicsi a gyökérzete
Természetes életmódja következtében csak kis tömegű gyökérzetre van szüksége, Így kisebb cserépben is kiválóan érzi magát. Laza, morzsalékos táptalajt igényel, az általános virágföld nem megfelelő számára. Használjuk humuszban gazdag föld, sok tőzeg és kéregdarabok keverékét, vagy a kereskedelemben készen kapható orchideaültetőközeget.
Néhány szakállbroméliát, természetes környezetéhez hasonlóan, faágakon is nevelhetünk. A gyökereket göngyöljük tőzegmohába, majd erősítsük a növényt egy ágvillába vagy egy darab fakéregre.


Nincs nyugalmi időszaka
A legtöbb növény fejlődésére a következő éves ritmus jellemző: a növekedési időszak mintegy hét hónapig tart (kevés kivételtől eltekintve tavasszal és nyáron), míg a nyugalmi időszak az év többi hónapjaira (általában ősszel és télen) esik, amikor erőt gyűjt a következő növekedési időszakhoz.
A szakállbroméliáknak a többi broméliához hasonlóan nincsen nyugalmi időszaka, az év során alig változnak. Előfordulhat, hogy tél közepén látványosan fejlődnek, amikor a többi növény már javában pihen. Ez egyben azt is jelenti, hogy egész évben ugyanúgy kelt gondoznunk őket: rendszeres öntözést, tápanyag-utánpótlást és gyakori párásítást igényelnek.


NÖVÉNYDOKTOR
A bíborlilás szakállbromélia legnagyobb ellensége a túlzott öntözés. Kis gyökértömege lévén csak kevés vizet tud felvenni, ezért könnyen rothadni kezd, ha túlöntözzük.
A túl alacsony hőmérsékletet nem viseli el, legalább 18 C-ot biztosítsunk számára.
A kártevők ellen (takácsatkák, pajzs- és gyapjas tetvek) rovarirtó szerekkel védekezzünk.
A virágzás utáni hervadás természetes folyamat, a növény elhal. Ez akár hónapokig is eltarthat. A tövénél sarjak fejlődnek, amelyeket leválaszthatunk, és egyenként elültethetünk.


Méret és növekedés
A bíborlilás szakállbromélia alacsony növekedésű. A tőlevélrózsákból növő levelek kifelé hajlanak.


Virág és illat
Csak egyszer virágzik. Először a széles, kétélű murvalevelek jelennek meg, majd a kék vagy bíborlilás, kellemes illatú virágok is egyenként. Ha az utolsó virág is elhervad, a növény egy ideig még zöld marad, majd elpusztul.


Fény és hőmérséklet
Állítsuk a növényt a lehetőt legvilágosabb helyre, de óvjuk a közvetlen napfénytől. Ha árnyékos helyen áll, halvány színűvé válhat a virágzat. Tartsuk kellően meleg, 18—24 °C-os hőmérsékletű helyen.


Öntözés és trágyázás
Egész évben tartsuk a növény földlabdáját enyhén nyirkosan, és öntsünk vizet a levéltölcsérbe is. Mindig langyos, lehetőleg lágyított vízzel öntözzük. Szereti a magas páratartalmat, ezért naponta permetezzük. Havonta egyszer gondoskodjunk tápanyag-utánpótlásról. 


Föld és átültetés

Ha szükséges, tavasszal ültessük át laza, tőzeges földkeverékbe. Ne feledkezzünk meg a vízelvezető rétegről sem.


Szaporítás
Mielőtt az idős növény elhal, a tövénél sarjak fejlődnek. Ezeket akkor válasszuk le, amikor már fele akkorák, mint az anyanövény.


Nyesés, visszavágás
Nem szükséges.


Környezet

A bíborlilás szakállbromélia a meleg, zárt virágablakban érzi magát a legjobban.


Rubinkaktusz

A rubinkaktusz csúcsán lévő „eper" szinte olyan, mint egy piros bimbó. A valóságban azonban két kaktuszt láthatunk a fotón: a félmagas kaktuszra ráoltottak egy kisebbet.


Egy másik kaktuszra van szüksége, hogy éljen 
A rubinkaktusz nagyon gyakran szerepel az üzletek kínálatában. Az a tény, hogy fény hatására piros és szürke lesz, annak köszönhető, hogy nem tartalmaz klorofillt. Az eredeti növény zöld volt, a piros változat japán nemesítők munkájának eredménye. A klorofill hiánya miatt ez a kaktuszfajta azonban nem tudja tápanyaggá átalakítani a széndioxidot és a vizet. Ez a zöld alany feladata.

Mutáció

A gömbkaktuszok virágai általában fehérek, sárgák, rózsaszínűek vagy pirosak. A rubinkaktusz ezektől teljesen eltérő, mutáns változat. 1941-ben, amikor egy japán kaktuszgyűjtő elvetett egy csomag szokványos kaktuszmagot, legnagyobb csodálkozására piros kaktuszok fejlődtek ki belőle. Ezeket oltotta át más kaktuszalanyokra. Az új növények hamarosan világszerte keresetté váltak, és a későbbiekben még sárga és narancssárga változatok is társultak hozzájuk.

Egyszerűen nevelhető

A rubinkaktuszt egyszerűen nevelhetjük. Idővel a zöld alany és a piros oltvány egyaránt megnő. Alanynak általában Trichocereus fajokat vagy kék-fáklyakaktuszt (Myrtillocactus geometrizans) használhatunk. Ezek az alanynövények erőteljes növekedésűek, és könnyen gondozhatok. Az öntözésre sem kell különösebben ügyelnünk.

Hely
Igen fontos, hogy megfelelő helyet válasszunk a neveléshez, mert a piros szín közvetlen napfény hatására alakul ki a legszebben. Ha esztétikailag zavaró kis oldalhajtások képződnek a kaktuszon, éles késsel válasszuk le és használjuk oltványnak őket.

Oltás
Azért van rá szükség, mert a rubinkaktusz egyébként életképtelen lenne. Nem tartalmaz klorofillt, amelyre a fotoszintézishez szüksége lenne, vagyis nem tudja cukorrá alakítani a napenergia segítségével a széndioxidot és a vizet. Az oltás során két növényi részt - a rubinkaktusz oldalhajtását és az alanyt kényszerítjük arra, hogy összenőjenek. Fontos, hogy az alany életképes, erőteljes növekedésű, megfelelő magasságú és mindenekelőtt elég vastag legyen. Az oltást gyorsan kell elvégeznünk, mert a két vágási felületnek nem szabad beszáradnia. Az éleket ferdén vágjuk le. Az oltványt két hétig gumiszalaggal rögzítsük az alanyra.

NÖVÉNYDOKTOR

□ A gyökérnyakon jelentkező fekete rothadás  túl gyakori öntözésre utal. A megbetegedett növényt már nem lehet megmenteni.
□ Ha a növény zsugorodik, és a színe sötétebbé válik, gyakrabban és bőségesebben kell öntöznünk.
□ Ha az elszíneződött kaktusz lankad és hervad, minden bizonnyal gyökértetvek támadták meg. Adjunk az öntözővízhez ugyanolyan töménységben rovarirtó szert, mintha permeteznénk.
□ A gyapjas- és a pajzstetvek nagyon makacs kártevők.
A gyapjastetvek vatta-csomószerűen telepednek meg a növényen. A pajzstetveket a kiemelkedő, pajzsszerű barna foltokról ismerhetjük fel. A vegyszerek nem mindig hatásosak ellenük: próbáljuk meg csipesszel vagy éles késsel eltávolítani őket.
.