A nagy csodatölcsér különleges növény: míg a legragyogóbb napsütésben szorosan zárva tartja rózsaszínű virágait, addig késő este és borult napokon kinyitja őket. Erkélyládába való, mutatós növény
Néhány évtizeddel ezelőtt a nagy csodatölcsér rendkívül divatos növény volt. Mára kissé feledésbe merült, és csaknem ritkaságszámba megy, holott érdemes néhány példányt elültetni az erkélyen vagy a kertben, hogy közvetlen közelről is megfigyelhessük ezt a különleges növényt.
Este nyílik
A csodatölcsér az este nyíló növények közé tartozik. Szépsége akkor bontakozik ki, amikor a többi növény fokozatosan összecsukja virágait. Trombita alakú virágai kora este nyílnak ki és a következő reggelig pompázzanak. A nagy csodatölcsér ezért a dolgozó emberek növénye, akik erkélyüket csak a langyos esti órákban tudják kihasználni. Számos fajta különösen erős illatot áraszt, ezzel csalogatja magához az éjszakai lepkéket.
Tudományos kísérletek
Nemcsak a hobbikertészek, hanem a tudósok is érdekes növényként tartják számon a nagy csodatölcsért. Ez volt ugyanis az a növény, amelynek megfigyelése során a laboratóriumokban megszülettek az első, örökléstannal kapcsolatos felismerések. Gregor Mendel cseh szerzetes a különböző színű virágok keresztezése során megállapította, hogy a fehér és piros virágú növények első generációs utódai mindig rózsaszín virágúak, míg a második generáció újra szétválik piros és fehér virágú egyedekre. Az általa a XIX. században felállított elméletek a genetika alaptörvényei. Időközben a termesztőknek sárga és - a növényvilágban nem túl gyakori - csíkos virágokat is sikerült nemesíteniük.
Csak a gyökér telel át
Ősszel a nagy csodatölcsér föld feletti részei elhalnak. Október végén, a virágzás után vegyük ki a növényt a ládából. A répa formájú gyökeret hagyjuk néhány napig száradni, majd alaposan tisztítsuk meg, távolítsuk el róla a levélmaradványokat, és tároljuk tavaszig tőzegkorpában vagy homokban, fagymentes helyen.
A nagy csodatölcsér szaporítása
A nagy csodatölcsért tőosztással is szaporíthatjuk, ehhez azonban kész növényre van szükségünk. Akinek még nincs, rendszerint magról nevel új növényt. Az üzletekben gyakran többszínű fajták magjait árulják, de ha választhatunk, érdemes például a különösen kellemes illatú 'Pumila Variegata' vagy a színes levelű, egyszerű 'Variegata' mellett döntenünk. A magokat március végén, a lakásban vessük.
Meleg ládák
A magok jól fejlődnek úgynevezett meleg ládákban vagy fűthető szobai növényházban, de az egyszerű csíráztató tál is megfelel erre a célra, ha gondoskodunk megfelelő talphőmérsékletről, például úgy, hogy a tálat fűtőtest felett elhelyezett rácsra tesszük. Használjuk tőzeg és homok keverékét, vagy vásároljunk vetőföldet. A magokat ne vessük túl sűrűn. A tálat takarjuk le üveglappal vagy szellőzőnyílásokkal ellátott fóliával, és tartsuk a földet vízpermetezővel nyirkosán.
Egyszer pikírozzunk
Amikor a magoncok már olyan nagyok, hogy a csíralevelek között megjelennek az első valódi levelek, egy alkalommal tűzdelnünk kell. A magoncokat óvatosan ültessük szét úgy, hogy mindegyiknek nagyobb helye legyen a növekedéshez. Óvatosan öntözzünk. Május közepén, a fagyveszély elmúltával újból ültessük át a növényeket: ezúttal végleges helyükre az erkélyre vagy a kertbe. Ettől kezdve a megszokott módon folytathatjuk a gondozást.
Az élénk narancs- vagy citromsárga virágait májustól októberig hozó körömvirág a mi éghajlatunkon, a leghálásabb erkélyen, teraszon, illetve kertben nevelhető növények közé tartozik.
A körömvirág a Földközi-tenger vidékéről származik. Már a keresztes hadjáratok idején is termesztették kerti növényként, ám nem pusztán szépsége, hanem gyógyereje miatt is. Napjainkban ismét reneszánszát éli a természetgyógyászatban. Ugyanakkor vágott virágként is igen kedvelt, hiszen sokáig szép marad, sőt a színes szélű bimbók ki is nyílnak a vázában.
Egynyári növény lévén az első vetés kissé munkaigényes ugyan, de a későbbiekben a gondozás és a talaj tekintetében igénytelennek bizonyul.
Erős illatának köszönhetően a körömvirág elűzi a kártevőket, ezért más virágok, de akár konyhakerti zöldségek közé is szívesen ültetik.
Különböző fajták
A körömvirágnak számos fajtája létezik, köztük olyan új nemesítések is, amelyek már alig emlékeztetnek a nagymama kertjéből ismert növényre. Egy részük gömb alakú, tömött virágokat hoz, mint például a vágott virágnak is alkalmas, 50 centiméter magasra nyúló, hosszú szárú amerikai fajta, a ’Balls’. A 30 centiméter magasra növő, ’Fiesta gitana’ elnevezésű fajta a ’Balls’-hoz hasonlóan sárga és narancs árnyalatú virágokat hoz, ám annál zömökebb felépítésű.
Szívós nyári virág
Ha a körömvirágot a szokott időben – májusban vagy júniusban – vetjük el, júliusban számíthatunk az első virágokra. A magok mintegy 14 nap alatt csíráznak ki. Mihelyt a levelek megerősödtek, ritkítsuk ki a növényeket úgy, hogy 25-30 centiméterre legyenek egymástól. Más a helyzet, ha a kertünkben van már körömvirág, ezek ugyanis maguktól szaporodnak, elhullajtott magvaikról.
A lakásban már január-február tájékán vethetünk
Ha a magokat januárban vagy februárban elvetjük a lakásban, a körömvirág már májusban kivirágzik. Ilyenkor két-két magot dugjunk egy cserép földbe, 1 cm mélyre. Használjunk laza virágföldet. A csírázáshoz biztosítsunk 8-15 Celsius fok közötti hőmérsékletet.
Átültetés március végén
A fiatal növényeket március végén ültessük át nagyobb cserépbe, a fagyveszély elmúltával pedig tegyük ki a szabadba, napos, meleg helyre. Akár mindjárt be is ültethetjük őket erkélyládába vagy növénytálba. Az első bimbók megjelenéséig mérsékelten, később bőségesen locsoljuk a növényeket. Kéthetente tegyünk az öntözővízbe tápoldatot. A hervadásnak indult virágokat azonnal vágjuk le, hogy elősegítsük az újak fejlődését.
A kínai őszirózsa egyedülállóan színpompás nyári virág. Számtalan faja és fajtája létezik, amelyek magassága eltérő, ezenkívül virágszíneikben és a virágok formájában is különböznek egymástól.
A kínai őszirózsa Kínából származik, de már régóta kedvelt nyári virág egész Európában. A nemesítések során a legkülönbözőbb méretű és virágalakú fajták jelentek meg a piacokon, amelyek különféle csodálatos színekben pompáznak.
Felálló, elágazó növekedés
A kínai őszirózsa erőteljes, bokros növekedésű növény, amely sok oldalelágazást nevel. A felálló hajtásokat számtalan váltakozó állású levél borítja.
Gazdag virágzás
A különböző fajok, fajták és hibridek virágai eltérő méretűek és alakúak lehetnek. Vannak közöttük egyszerű-, félig telt- és teltvirágúak, amelyek szirmai keskenyek vagy szélesek. Nyártól késő őszig virágoznak.
Egyszerűen szaporítható magvetéssel
A legegyszerűbb, ha a magokat májusban rögtön végleges helyükre vetjük, de ilyenkor a kikelő növényeket júniusban feltétlenül ritkítsuk ki. A lakásban már márciusban vagy áprilisban elvethetjük szaporítóládába a magokat. A palántákat május végén ültessük ki a szabadba, így korábban virágba borulnak a növények.
Magok saját nevelésű növényekről
Annak ellenére, hogy a saját gyűjtésű magokból kikelő növények nem mindig váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, érdemes próbálkozni a nevelésükkel.
Szeptember vége
Ekkorra már a legtöbb kínai őszirózsa elvirágzik, és hozzáfoghatunk a magok begyűjtéséhez. Csak a legszebb, legerőteljesebb példányokról szedjünk magot. Címkézzük fel a zacskókat, és tegyük őket száraz, meleg, hogy helyre kiszáradhassanak. Gondoskodjunk megfelelő szellőzésről is.
Télen hűvös helyen
A megjelölt magokat télen tároljuk hűvös helyen, tavasszal pedig ültessük el őket.
Vágott virágként is kedvelt
Az őszirózsa a fészkesvirágzatúak családjába tartozik. Tartóssága miatt vágott virágként is kedvelt. A különböző színű virágokból összeállított csokrok nagyon mutatósak.
A verbéna a legkedveltebb növények közé tartozik. Ez a mutatós és erőteljes, ugyanakkor igénytelen növény szinte bárhol jól fejlődik. A napfényes hely éppúgy megfelelő számára, mint az árnyékos.
A verbéna-hibridek egészen a közelmúltig a valóságban is árnyékéletet éltek. Az új, ragyogóbb és dúsabban virágzó fajták azonban izgalmasabbá tették ezt a növényt, amely nem igényel különösebben jó minőségű földet, és egyébként is meglehetősen igénytelen.
Olyan a szára, mint a vas
Nem véletlenül tartozik a vasfűfélék családjába, a verbéna szára valóban igen szívós.
A latin ’verbena’ elnevezés az ókori görögöktől származik, akik ezt a növényt koszorúkészítéshez használták. A legtöbb verbéna Afrikából származik egyik faja, a V. officinalis azonban Dél-Európában vadon is előfordul. A középkorban szerzetesek hozták erre a vidékre, és fejfájás csillapításra alkalmazták.
A legtöbb verbénát egyéves növényként nevelik, de vannak olyan fajok, amelyek két vagy több évig is tarthatóak. Ezek egyike a júliustól októberig virágzó magas cserje, az újvilági verbéna (V. bonariensis syn. V. patagonica) és a dúsvirágú verbéna (V. hastata).
Verbéna a kertben
A verbéna kisméretű cserépben éppoly jól mutat, mint dézsában vagy erkélyládában, de virágágyások szegélynövényeként és sziklakerti díszként is használhatjuk. A növényeket május közepe táján, a fagyosszentek elmúltával ültessük ki a szabadba, amikor már éjszaka sem süllyed 0 Celsius fok alá a hőmérséklet.
Társítás
A kék, fehér, rózsaszín és piros virágokat hozó verbénákat nyugodtan ültessük egymás mellé, hogy valódi nyári színkavalkádban gyönyörködhessünk. A verbéna mellé jól illik a büdöske, de társíthatjuk margitvirággal, begóniával és muskátlival is.
Néhány faj
Viszonylag újnak számítanak a csüngő verbénák, amelyek virágfüggönyt varázsolnak az erkély korlátjára. A piros, rózsaszín vagy lila virágú heverő verbéna (V. elegans var. asperata) kiváló talajtakaró növény. Mutatós faj a lila verbéna (V. venosa), amelyek 30-40 cm hosszú virágzatát kékeslila virágfürtök alkotják. A vízszintesen terjeszkedő tűzpiros verbéna (V. peruviana) 15 cm magasra nő.
Szaporítás
A verbénát többnyire előnevelt palántaként kínálják a piacon és a kertészetekben, de magról is nevelhetjük. Ha dugványokkal szaporítjuk, október táján vágjunk hajtáscsúcsokat, és tűzzük homok-tőzeg keverékbe. A cserépbe ültetett dugványokat világos helyen teleltessük. A magokat február-márciusban vessük el, és 20-25 Celsius fokos hőmérsékleten csíráztassuk. Ha megjelennek az első valódi levelek, a magoncokat ültessük szét. Ha préselt tőzegcserépbe kerülnek, később cserepestől a földbe süllyeszthetők. A fiatal növények hajtáscsúcsait egy alkalommal csípjük le, így bokrosabban növekednek majd.
A kerti petúniák csodálatos szépségű, tartósan virágzó növények. Nagy, tölcsér alakú virágaik bódító illatúak. Az elmúlt években egyre színpompásabb és különlegesebb virágformájú fajtákat nemesítettek.
A nagyvirágú, élénk színű kerti petúnia nyáron egyetlen erkélyről sem hiányozhat. A ládákat beültethetjük egyszínű vagy különböző színű petúniákkal, esetleg más nyári virágokkal is társíthatjuk.
Hazája Argentína
A legtöbb ma ültetett kerti petúnia szülőfaja a rózsaszín-lilás virágszínű P.violacea és a P. axillaris, amelynek virágai fehérek. Mindkét faj Argentínában őshonos. A P. axillaris virágai- főként éjjel- erősen illatosak. A belőle nemesített hibridek közül jó néhány örökölte ezt a tulajdonságot.
A dohány rokona
Neve a portugál ’petun’ szóból ered, melynek jelentése dohány, ami egyben a kerti petúnia és a dohány közeli rokonságára is utal. Mindketten a burgonyafélék népes családjába tartoznak.
Nagyszámú hibrid
A nemesítések során rengeteg különböző méretű, virágformájú és színkombinációjú kerti petúnia jött létre. Vannak egyszerű, teltvirágú vagy fodros szirmú, egyszínű rózsaszín, fehér, sárga, lilásvörös, mályvaszínű és sötét ibolyaszínű fajták is. Sok esetben a virágon eltérő színű folt, sáv vagy erezet látható. Kertbe a Multiflora és a Superbissima fajtacsoportba tartozó magasabb, gazdagabban elágazó fajtákat ültessünk. Ilyenek a kis virágú ’Hungária’, a fehér ’Venus’ , a sötétkék ’Senator’ és a kárminvörös virágszínű ’Topaskönigin’ fajták. A csüngő növekedésű fajták különösen szépen mutatnak erkélyládákban, és jól kombinálhatók egyéb nyári virágokkal. A Grandiflora Nana csoportból, amelybe kis kerek bokrokat nevelő fajták tartoznak, a ’Weiße Wolke’ és a ’Karmesinrot’ a legismertebbek. Különösen szépek az elmúlt években az Egyesült Államokban és Japánban nemesített fajták.
A csüngő növekedésű kerti petúniák nemcsak erkélyládába, hanem kaspóba ültetve is jól érvényesülnek. Kedvelik a napos, esetleg félárnyékos, széltől védett helyeket. Szeles helyen gyakran támasztékot igényelnek.
Fejlődése és virágzási ideje a fény mennyiségétől és a hőmérséklettől függ. A rövidebb, hűvösebb nappalok az oldalhajtások növekedését segítik, míg a hosszabb, melegebb nappalok a korábbi virágzást serkentik, ugyanakkor az oldalhajtások képződését gátolják. Ha dús, sok oldalhajtással rendelkező növényt szeretnénk, akkor a magokat már márciusban vessük el a szaporítóládába vagy az ablakpárkányon elhelyezett cserepekbe. A rendkívül apró magok 18-20 Celsius fokon rövid időn belül kicsiráznak. Négy hét után a palántákat ültessük át kis cserepekbe, és a gyökeresedésig árnyékoljuk, majd állítsuk őket hűvösebb helyre. Az éjszakai fagyok elmúltával kiültethetjük a növényeket a szabadba. Ha korábbi virágzást szeretnénk elérni, akkor üveglappal fedjük le a palántákat, hogy több fényt és nagyobb meleget kaphassanak. Ezzel a módszerrel ugyan korábbi virágzású, de kevesebb oldalhajtást nevelő növényeket kapunk. Az erkélyládában és dézsában nevelt példányokat nyáron rendszeresen öntözzük, és kéthetente adjunk nekik tápoldatot. Az elnyílt virágokat szedjük le a tőről. Egészen a fagyokig élvezhetjük e színgazdag nyári virágszépségét.
Kerti árvácska
A színpompás kerti árvácska a tavasz legszebb hírnökei közé tartozik. Enyhébb teleken már március elején kivirágzik. A ma kapható nagyvirágú fajták az eredetileg szerény virág nemesített változatai.
Az árvácska a nemesítők legkedveltebb virágai közé tartozik. Európában több vad faj is őshonos. Az ezekkel végzett, számtalan keresztezés eredménye a feltűnő, sokszínű hibridek egész sora. Az egyik alapfaj a V.tricolor, amelynek a nemesítések során bizony tekintélyes méretűvé növekedtek a virágai. A fajták csodálatos színárnyalatokban pompáznak.
Tavasszal és nyáron virágzik
Az első virágok gyakran már március elején kinyílnak. Hívogatóan kínálják magukat az üzletek előtt és a piacokon. A tavasz közeledtét jelzik, és egyben a közeledő nyarat idézik. A virágzás csúcspontja áprilisra, májusra esik. A virágok sajnos hamar elhervadnak az egyre erősödő napfényben. A virágzást követően sokan kiveszik az erkélyládából vagy dézsából a növényt, és megválnak tőle, de ha benne hagyjuk, egész nyáron gyönyörködhetünk benne.
Az erkélyen
A palántákat morzsalékos szerkezetű, tápanyagokban gazdag földbe ültessük, majd állítsuk őket napos vagy félárnyékos helyre. Mutatósak más növények, például tulipánok, csupros nárciszok vagy rózsák közé a virágágyásokba ültetve is.
Különböző csoportok
A virágok mérete alapján két nagy csoportra sorolhatjuk az árvácskákat; az egyik normál kisvirágúak, a másik a nagyvirágúak csoportja. Ezeken belül, a virágzás idejét figyelembe véve, még további felosztás lehetséges. Hihetetlenül nagy a színválaszték. A legismertebbek az elütő színű „szemmel” rendelkező sárga, a fehér és a kék színű és az egyszínű, „szem nélküli” égszínkék, aranysárga és bíborvörös fajták, de szép számmal találunk közöttük többszínűeket is.
Két időpontban vethetjük
A kerti árvácska magjait télen a lakásban szaporítóládába vagy nyáron a kertbe vethetjük el.
A téli vetés
A magokat februárban vagy márciusban vessük el. Ez a leggyorsabb, de egyben a legkörülményesebb szaporítási módszer, hiszen folyamatos figyelmet igényel. A magokat vékony rétegben szórjuk ki vetőládába, és terítsünk rájuk vékony réteg homokot. Ügyelnünk kell arra, hogy a kis magoncok földje sohase száradjon ki. Gondoskodjunk páradús levegőről. A fokozatos külső hőmérséklethez való szoktatást követően, a palántákat május közepén ültethetjük ki a szabadba.
A nyári vetés
Nyáron júniustól augusztusig vethetünk. A nyári vetés előnye, hogy szabadföldi körülmények között erősebb növények fejlődnek. A júliusi és augusztusi magvetésből származó növények a következő évben kora tavasszal, a júniusi magvetésből származók pedig még abban az évben virágba borulnak.
Az elvetett magokat borítsuk be vékony homokréteggel, majd csírázás során – mintegy két hétig – tartsuk nyirkosan a földet. A vetést árnyékolással óvjuk a közvetlen napfénytől. A palántákat legkésőbb szeptember elején ültessük egyenként cserepekbe. Az áttelelést követően tavasszal, amikor a földlabdájukat már teljesen átszőtték a gyökerek, végleges helyükre kerülhetnek.
