Orchideák vízkultúrában

Orchideák vízkultúrában
 
Az orchideabarátok évtizedek óta előszeretettel nevelik növényeiket vízkultúrában. A vízkultúra vagy az agyaggranulátum ültetőközeg  (Seramis)  csak az öntözést egyszerűsíti, a fejlődést befolyásoló többi tényező  változatlan. A kártevőknek is mindegy, hogy a növények a fenti közegek valamelyikében élnek-e. A vízkultúrás rendszer alapvetően egy belső és egy külső vagy kaspó jellegű edényből áll. A belső edény tartalmazza a vizet magába szívó agyagot ás a vízszintmérőt. A növényt a belső edénybe helyezzük. A külső edény tartalmazza a vizet és esetleg még  a tápoldatot.

Anyag és technika 
A belső edény műanyagból készül és két mélyedés látható benne-egy a vízszintmérőnek és esetenként még egy tartalék trágyának. Ügyeljünk arra, hogy vízszintmérő mérete megfeleljen az ültetőedény méretének, mert csak úgy mér pontosan. A külső edény mérete bármekkora lehet.
Vízkultúrában a vízszintmérő a legfontosabb. Ez egy műanyag cső, amelyben (többnyire piros) szintmérő rúd mozog az alján egy úszóval. A vízszintmérőt úgy rögzítjük a belső edény  külsején, hogy a vízkészlet aljáig leérjen. Ha magasabb a vízszint, a mutató is emelkedik és leolvashatjuk az aktuális értéket. A mérőműszeren mindössze három beosztás látható: minimum, optimum és maximum. A talajkultúrától eltérően itt pontosan tudjuk, hogy mikor kell öntözni. A maximumjelzés orchideák esetében felesleges.

Mire ügyeljünk?
Az orchideák különösen alkalmasak vízkultúrára. Egyrészt az ültetőközeg miatt, amelynek stabil a szerkezete, és azért, mert az agyag sok oxigént és vizet képes magába zárni. Másrészt a vízszintmérővel könnyen ellenőrizhetjük az ültetőközeg nedvességtartalmát. A sikeres vízkultúrás tenyészethez azonban bizonyos dolgokban kissé el kell térni a szokásos normáktól.
Fontos: csak azokat az orchideákat állítsuk vízkultúrára, amelyek éppen nőni kezdenek, vagyis amikor már új gyökerek, levelek és hajtások jelentkeznek.

Így állíthatjuk át orchideáinkat vízkultúrára:
Kizárólag tiszta ültetőedényeket használjunk, ha szükséges fertőtlenítsük ki őket (NeomagnOrchideák vízkultúrábanollal vagy lg/I Neochinosollal). Az öltetőközeg, a duzzasztott agyag is legyen új vagy fertőtlenített (égessük ki a sütőben 250 Celsius fokon).

Duzzasztott agyag többféle szemcseméretben kapható. A „felnőtt”, normál méretű növényekhez válasszunk 14-16 mm-es granulátumot, egyébként apróbbat, amit tiszta csapvízzel nedvesítünk meg.

Az orchideák tövét langyos vízzel mossuk le és szabadítsuk meg a korábbi ültetőközeg maradványaitól. A sérült vagy rothadó gyökereket mind tavolítsuk el.

Helyezzük a növényt az új ültetőedénybe, amelynek átmérője kb. 5cm-rel lehet nagyobb.

A növényt csak annyira süllyesszük au ültetőközegbe, amennyire a korábbiban tettük. Óvatosan szórjuk körbe a nedves agyagszemcsékkel, de ügyeljünk a gyökerekre, ne nyomjuk meg azokat.

Ha szükséges, karózzuk meg a növényt, hogy a kezdeti időszakban ne dőljön ki.

Először ne töltsük fel az edényt vízzel. Három hétig csak vízzel permetezzünk, ha szükséges, naponta többször. Ha fóliát helyezünk az orchideák köré, növeljük a páratartalmat és elősegíthetjük a meggyökeresedést.

Három hét múlva töltsük fel az edényt vízzel és azonnal kezdjük el a növény táplálását is.

A vastag, húsos gyökerű fajtáknál, mint a Cymbidium vagy a Phalaenopsis, a legnagyobb gondosság ellenére is előfordulhat gyökérrothadás. Mivel vízkultúrában könnyen ellenőrizhetjük a gyökerek állapotát, megelőzhetjük az efféle bajokat.
Ha a gyökerek rothadni kezdenek, azonnal ültessük át a növényt a leírtak szerint.

Vízkultúrában ugyanúgy be kell tartani a növény fény- és hőigényét, de főleg a nyugalmi idejét, mint a hagyományos kultúrában. A hidegházi orchideák esetében ez azt jelenti, hogy a nyugalmi időszakban nem öntözzük őket. A hosszú hatású trágya (ill. trágyadepó) csak tökéletesen meggyökeresedett növényeknek való. Az orchideáknak jobb a folyékony trágya vagy a speciális orchideatrágya.

Az orchideák vízkultúrás nevelésénél az edényt elég annyira feltölteni vízzel, hogy a vízszintjelző a minimum- és az optimumérték között álljon. Csak akkor öntözzük, amikor a vízszint  a minimumra süllyed! Kivéve, ha nem tartózkodunk otthon a növekedési időszakban. Ilyenkor kivételesen és egyetlen alkalommal feltölthetjük az edényt a maximumjelzésig. Ez a vízmennyiség általában három hétre elég.

Az orchideák szaporítása

Az orchideák szaporítása

Minden igazi orchidearajongóban megfogalmazódik a vágy, hogy az orchideáit szaporítsa. Bár ez kissé nehezebb, mint más növényeknél, ám korántsem lehetetlen. Az orchideák esetében több szaporítási módszer közül is választhatunk. A legegyszerűbb a kifejlett növény osztással történő szaporítása.

A hobbikertészek általában ezt a megoldást választják, a szakemberek azonban nem tudják megvárni, míg az állomány jelentősen megnövekszik. A tőosztás gyakorlati okokból az átültetéssel egyidejűleg történjen. Egyes orchideák maguktól szétesnek, amikor letisztítjuk őket. Ha nem válnának szét, sterilizált ollóval válasszuk szét a tövet. A vágási felületet szárítsuk meg, és a fertőzés elkerülése végett kenjük be faszénporral. Ezután külön-külön ültessük el az orchideákat.

Szaporítás magról
Az igazi hobbikertész megpróbál a növényen magot is nevelni. Ehhez be kell poroznunk az orchideát. Erre a legmegfelelőbb időpont a virágnyílás utáni néhány nap. A beporzáshoz lapos fapálcára vagy ehhez hasonló eszközre van szükségünk. A beporzást végezhetjük egy fajtán belül (ekkor legbiztosabb a siker), de a keresztezésre is van lehetőség.
A keresztezéskor néha több tucat próbálkozás után sikerül csak a beporzás. Ilyenkor egy idő után elkezdenek dagadni a magházkezdemények, de a magok kifejlődésére még hónapokat kell várni.

A csíráztatáshoz gombákra van szükség
A magérleléséig elvezető folyamat viszonylag egyszerű. A dolog ezután válik igazán izgalmassá, mert a szabadban fejlődő orchideák különböző gombákkal élnek szimbiózisban. Előfordul ugyan, hogy a megnövekedett orchideák már nem igénylik a gombák jelenlétét, de a csírázás nem megy nélkülük. Ezért például az orchidea magokat nem lehet egyszerűen magtálakba vetni. Azoknak a magoknak van a legnagyobb esélyük, hogy gombák közelébe kerüljenek és így kicsírázhassanak, amelyek közvetlenül az anyanövény cserepébe kerülnek. Míg azonban a dugványból az igazi orchidea kifejlődik, három-hat év is eltelhet.

Mesterséges tápanyagok
A profi termesztők a gombák szerepét ma már mesterséges anyagokkal pótolják. Az amatőrök számára azonban ez túlságosan nehéz. Az eljáráshoz speciális kivonatot (agar-agar) tartalmazó különleges táptalajra van szükség, amelyet laboratóriumi lombikba töltenek. A lombikos vetésnek teljesen steril körülmények között kell történnie, hogy a levegő mikroorganizmusai közül minél kevesebb kerüljön be a lombikba. Lehetőség szerint a magoknak is csíramentesnek kell lenniük. Az eljárást követően a lombikot oltvánnyal lezárják, és meleg, világos helyre teszik. Az „instant táptalaj" egyébként orchideaszaküzletekben megvásárolható. Kritikus lehet az orchidea áthelyezése a steril környezetből, ezért csak olyan növényeket vegyünk ki a táptalajból, amelyeken már van két-három levél és gyökeret is eresztettek. A tápanyagot óvatosan távolítsuk el, majd ültessük az orchideát a cserépbe.

Vegetatív szaporítás
Sok orchideán találhatók ún. álhagymák. Ezek a szár kidudorodásai, amelyek tápanyagraktárként szolgálnak. Az átültetés vagy osztás során sok esetben leesnek ún. visszamaradt hagymák. Ezek olyan hagymák, amelyek nem hajtottak ki. Ha a növény pár hónap alatt megtöltötte gyökérzetével a cserepet, (először kis méretű cserépbe kell tenni) következhet az átültetés. Óvatosan lássunk munkához, hogy az érzékeny gyökerecskék ne sérüljenek meg. A Cattleya és Cymbidien fajtákat ezzel a módszerrel kifejezetten jól lehet szaporítani. A Vanda és a Phalaenopsis a virágnyél végén fejlesztenek új növényt.

Merisztémaszaporítás
A merisztéma- vagy szövetszaporítás olyan módszer, amelyet a hivatásos termesztők laboratóriumi körülmények között hajtanak végre. Ezzel a kifejezéssel gyakran találkozhatunk katalógusokban és leírásokban. Ilyen esetekben a vásárló biztos lehet abban, hogy az anyanövény pontos mását kapja. Nem úgy a magról történő szaporításnál, ahol előfordulhatnak például színeltérések. A merisztémaszaporításnál a növény hajtáscsúcsaiból szövetrészeket vesznek ki, amelyek megfelelő kezeléssel korlátlan mértékben oszthatók. A növény egyetlen kicsi részéből számos utód jöhet létre. Ezeket a szövetdarabkákat addig tartják a lombikban, míg kis növényekké nem fejlődnek. Ezt követően a hagyományos dugványokhoz hasonlóan kezelik őket. A szaporítás ezen módszere során mutációk léphetnek fel, ha a szövet kémiai vagy manuális hatásra megsérül, de normális esetben az ily módon szaporított növényben nem csalódhatunk.

Orchideatermesztés

Orchideatermesztés

Az orchideatermesztés nem feltétlenül drága mulatság, és nem is olyan nehéz dolog. Tévedés azt hinni, hogy az orchidea csak „tudós” kertészeknek és vastag pénztárcájú embereknek való. Az egyszerű orchideák nem kerülnek többe, mint más szobanövények, és az ablakpárkányon is kitűnően nevelhetők.

Sokan egyetlen orchideával kezdik, majd megnő az érdeklődésük, és később egy egész ablakot szentelnek az orchideának, hogy bonyolultabb fajtákat is kipróbálhassanak.

Türelem virágot terem
Előfordul, hogy éveket kell várni az első orchideavirágzásra. Annál nagyobb azonban az öröm, amikor az egyes fajták két-három hónapon át virágoznak. Ne gondoljuk azonban azt, hogy csak a virág teszi az orchideát érdekessé - anélkül is igen tetszetős, zöld cserepes növény. Ha kezdőként kockáztatjuk meg az orchideatermesztést, a megfelelő fajtát kell kiválasztanunk. Jó, ha általánosan ismert és kapható fajtával kezdünk, amely az ablakpárkányon biztosítható körülmények között is megnő.

Széles választék
A természetben mintegy 25 000 vadon növő orchideafajta él. A nemesi-tők sok szeretettel és türelemmel további mintegy 50 000 hibridet állítottak elő. A legtöbb vadon növő orchideát Ázsia, Amerika és Afrika trópusi vidékein találjuk, de Európában is él néhány fajta.

Sok orchidea nő más növényeken
A legtöbb orchidea epifita. Ez azt jelenti, hogy más növényeken, többnyire fákon nőnek, de nem élősködők. A szén-dioxidot a levegőből veszik fel, a szükséges tápanyaghoz pedig az esővízből és az elkorhadt növényi részekből jutnak hozzá.

Egy érdekes kultúrtörténeti adalék
Az orchideák mindig is az emberi érdeklődés tárgyát képezték. A kínaiak, akik az orchideát a legjobb emberi tulajdonságok szimbólumának tekintették, írták le először ezt a növényt. Azokból a fajtákból, melyek szinte föld nélküli helyeken nőnek, az életerő fenntartására szolgáló leveseket készítettek.
Az ókori görög tudós, Theoprastus 'História plantarum' című értekezésében, Kr. e. 289-ben az „orchis" nevet adta a növénynek. E szó jelentése „here" - az ismert fajták gyökere miatt. Theoprastus ugyanis meg volt győződve róla, hogy a gyökérgumó kivonata fokozza a nemi vágyat. Olyan szókimondó volt leírásaiban, hogy évszázadokkal később Viktória királynő megparancsolta, a „megbotránkoztató" részeket hagyják ki az angol fordításból, és pontokkal helyettesítsék.

Fény
Az orchideák előnyben részesítik azokat a helyeket, ahol sok a fény, de nem szeretik a déli fekvésű ablakokat, ahol viszont nincs árnyék és szellőzés. A legmegfelelőbb számukra a keleti vagy nyugati fekvésű ablak, de még itt is szükség lehet időnként arra, hogy délben egy kis árnyékról gondoskodjunk.


Vessünk egy pillantást a levelekre
Az erős, húsos, bőrszerű levelekkel rendelkező növények, mint például a Cattleya, lényegesen több napfényt és meleget viselnek el, mint a vékonylevelű fajták, köztük a boldogasszonypapucsa.

Termesszük a pincében
A pincében kiválóan termeszthető az orchidea, ha tudunk gondoskodni mesterséges megvilágításról, melegről és szellőztetésről.

Levegő és hőmérséklet
Az orchideák akkor nőnek a legjobban, ha a relatív páratartalom 60 és 70 százalék között van. A központi fűtéses szobákban tegyünk párologtató edényeket a növények közelébe, és gondoskodjunk megfelelő levegőztetésről. Az orchideák nem tűrik a huzatot.

Ki a kertbe
A legtöbb orchidea elviseli, ha nyáron egy időre kikerül a kertbe. A déli hőségben azonban nem szabad a tűző napon állnia. Az ablakpárkányon nevelt orchidea számára a 20 °C körüli hőmérséklet a legideálisabb. Ha nehezebb fajtákkal kísérletezünk, jobb, ha speciális orchideaházat készítünk, ahol meg tudjuk határozni a növekedéshez szükséges levegő páratartalmát, a hőmérsékletet és a fény mennyiségét.

Egyszerre több fájlt is feltölthet. Használható formátumok: JPG, GIF és PNG.

Öntözés
Mindig mésztelenített vizet használjunk. Ha csak kevés növényünk van, előzetes felforralással is mészteleníthetjük a vizet. A mésztelenítés másik módja, ha egy teáskanál-nyi szalmiákszeszt adunk 10 liter vízhez. Ezt azonban csak 24 óra múlva használhatjuk fel. A növény zuhanyoztatására használt vizet is mésztelenítsük.

Használjunk meleg vizet
Az öntözővíz mindig szobahőmérsékletű legyen. Soha ne öntözzünk kevés vízzel. Legjobb, ha a cserepet hetente egyszer egy órára vízzel teli vödörbe állítjuk.

Trágyázás
Csak a növekedési időszakban van szükség trágyázásra, a nyugalmi időszakban soha. Kiváló-an használható a szokásos virág-tápoldat, az epifita orchideáknál azonban csak fele akkora koncentrációban alkalmazzuk. A fákon élő orchideáknak nem áll rendelkezésükre tápanyagmegkötő föld.

Komposzt a fán növő orchideáknak
A keveréket, melyben a fán növő orchideák fejlődnek, komposztnak nevezzük. Az anyag legyen könnyű, és tartsa jól a nedvességet, hogy a növény gyökerei folyamatosan vehessenek fel vizet és tápanyagot. Korábban az osmundapáfrány gyökerét használták erre a célra, de ma már ez nagyon drága. A jó komposzt állhat pl. a következőkből: 1 rész fehérmoha 1 rész faszén 3 rész fenyőkéreg. A hozzávalókat alaposan keverjük össze, és egyenletesen oszlassuk el a gyökerek körül. A cserép aljára előzetesen tegyünk agyagdarabokat vagy kavicsot drénréteg gyanánt. A fehér mohának megvan az a jó tulajdonsága, hogy bizonyos fokig semlegesíti a vízben lévő 'meszet, az apró darabokra vágott fenyőkéreg pedig távol tartja a csigákat.

Földkeverék a földi orchideáknak
A földi orchideákat többé-kevésbé az epifita orchideákhoz hasonlóan kell termeszteni. Növekedésükhöz azonban másfajta talaj szükséges, például 1 rész tőzegkorpa, 1 rész murva és 1 rész korhadt bükkfalevél keveréke, melyet a szokásos egységföldhöz adunk. Az utóbbit az összekeverés előtt egy kissé fel kell melegíteni, így a betegségek csírái is elpusztulnak.

Vesszőskosbor

Vesszőskosbor (Dendrobium)

A vesszőskosbor virágai egy- vagy többszínűek lehetnek. A növény csak akkor fejlődik megfelelően, ha természetes élőhelyéhez hasonló környezetet tudunk biztosítani számára.

Fajokban gazdag növénycsalád
A vesszőskosbor 1500-1600 fajból és több száz hibridből álló nemzetség tagja. Az ógörög eredetű Dendrobium név olyan növényre utal, amely a fákon él. Ez egyben azt is jelenti, hogy a vesszőskosbor valamennyi faja epifita növény.

A világ legkülönbözőbb tájain megtalálható
A legtöbb faja a Himalája vidékéről és Ausztráliából származik, ahol trópusi és szubtrópusi környezetben él. Lombhullató és örökzöld fajok egyaránt vannak köztük. Növekedésük eltérő, találunk közöttük kúszókat és olyanokat is, amelyek magassága eléri a 60 cm-t. Minden fajra igaz azonban, hogy a lakásban nevelve csak akkor lesz szép és egészséges, ha természetes élőhelyéhez hasonló életfeltételeket biztosítunk számára.

Tartós vágott virág
Thaiföldön valóságos iparággá nőtte ki magát a kosbor-fajok, főleg a Dendrobium phalaenopsis termesztése. Elsősorban vágott virágként értékesítik őket, mert az egy- és többszínű virágok nagyon tartósak és néhány fajé különösen kellemes illatú. Bár hosszú utat tesznek meg, amíg eljutnak virágpiacainkra, nem drágábbak, mint az Európában termesztettek.

Jó termesztőközeg
Az eredményes gondozás kulcsa a jó vízelvezető képességű termesztőközeg. Ha megfeledkezünk erről, a növény elrothadhat. A legtöbb faj számára tökéletesen megfelel a durva tőzegkorpa és az édesgyökerű-páfrány gyökérzetének egyenlő arányú keveréke, de a kisebb, lassan növő fajok parafa vagy fakéreg darabokon is kiválóan érzik magukat.

A vesszőskosbor gondozása
Csak akkor nevelhetünk eredményesen vesszőskosbort, ha ismerjük a növény természetes életfeltételeit. A vesszőskosborokat két fő csoportra oszthatjuk: trópusi és mérsékeltövi fajokra. Természetesen vannak olyanok is, amelyek átmenetet képeznek e két csoport között.

Trópusi fajok
Egész évben 22-24 Celsius fokos hőmérsékletet és magas páratartalmat, azaz állandó párásítást igényelnek. Tulajdonképpen nincs nyugalmi időszakuk, az év minden hónapjában világos helyen érzik jól magukat. Csak a téli hónapokban öntözzük őket mértékletesebben, éppen csak annyira, hogy földjük ne száradjon ki.
Mérsékeltövi fajokA magasabban fekvő vidékeken, ahol az évi átlagos hőmérséklet valamivel alacsonyabb, sok mérsékeltövi faj vadon is előfordul. Ezek nyáron a napfényben bővelkedő, bőséges vízellátású, magas páratartalmú helyeken érzik jól magukat. A növekedési időszakot követően szinte egyáltalán ne öntözzük, állítsuk őket hűvös, 15 Celsius fok hőmérsékletű helyre. Ekkor képződnek a rügykezdemények. Egy hónap elteltével tegyük őket újra világos, 20 Celsius fok hőmérsékletű helyre. Virágzáskor öntözzük őket bőségesen.

Vénuszpapucs

Vénuszpapucs (Paphiopedilum)

A vénuszpapucs a viszonylag egyszerűen gondozható orchideák közé tartozik. Egyes fajait gond nélkül tarthatjuk akár az ablakpárkányon is. Feltűnő virágai egzotikus szépségűek.

Az egyik legegyszerűbben tartható cserepes orchidea
A vénuszpapucs az egyik legismertebb cserepes orchidea. Nevét apró papucsra emlékeztető, kiöblösödő mézajakos virágáról kapta. Mintegy 50 vadon növő faja létezik, amelyeknek csaknem mindegyike Indiában honos.
A mai színgazdag hibridválaszték a kertészek nemesítő munkájának eredménye. Hazájában a vénuszpapucs a talajon, többnyire mohában él, és cserépben is ezt az összetételt kedveli.
Az átültetés ideje fajonFöld és átültetésként eltérő. A zöldlevelű vénuszpapucs-fajokat februárban, a többi, márványozott vagy sötét rajzolatúakat júniusban ültessük nagyobb cserépbe.

Virágok változatos színösszeállításban
Szinte lehetetlen felsorolni a vénuszpapucsvirágok valamennyi színösszeállítását,
hiszen minden létező kombináció előfordul közöttük. A virágzás közel egy hónapig tart, egyes fajoknál még tovább is. Mivel a fajok virágzási ideje különböző évszakokra esik, némi ügyesség és ismeret birtokában (kérdezzünk meg egy kertészt a virágzási időszakokról) olyan vénuszpapucs-gyűjteményre tehetünk szert, amelynek egész évben nyílik legalább egy tagja. Két faj különösen alkalmas arra, hogy ablakpárkányon tartsuk őket: a Thaiföldről származó P.sukhakulii és P.collosum. Előbbi ősszel nyílik. 10 cm átmérőjű, zöldesen árnyalt fehér virágai 20-25 cm hosszú kocsányon fejlődnek. A P.collosum tartós, akár két hónapig is nyíló virágainak köszönheti népszerűségét. Virágzási időszaka októbertől márciusig tart. A felső részükön fehér virágokat bíborszínű, zöldbe hajló csík díszíti.

Fény és hőmérséklet
Tartsuk 20 Celsius fokos szobahőmérsékletű, világos, de perzselő napsütéstől védett helyen. Legmegfelelőbb a keleti vagy nyugati ablak. A vénuszpapucsnak nincs kifejezett nyugalmi időszaka.

Öntözés és trágyázásÖntözéshez és permetezéshez egyaránt használjunk langyos, mészmentes vizet. Februártól októberig adjunk a növénynek tápoldatot.

Föld és átültetés
A földi orchideák jól fejlődnek tőzegből, durva szemcséjű homokból vagy kavicsból
és komposztált lombból álló keverékben. A cserép ne legyen túl kicsi, alsó egynegyed részébe pedig tegyünk drénréteget. Átültetnünk 3-4 évente kell.

Vanília

Vanília  (Vanília planifolia)

A kúszó szárú vanília az egyetlen orchidea, amelynek nem csak virágát csodálhatjuk meg, de termését is hasznosíthatjuk, ami nem más, mint az ismert fűszer, a vaníliarúd.

Lenyűgöző trópusi orchidea
A vanília a meglehetősen nagy, szerteágazó, mintegy 80 különféle fajt számláló orchideacsalád tagja. A vanília ezek közül az egyetlen, amelynek gazdasági haszna is van. A növény latin neve a spanyol ‘vainilla’ szóból származik, amely kis kádat jelent. Ma már azonban nem tudjuk, hogyan keletkezett a növény elnevezése. Termése ugyanis nem kád alakú, hanem 10—15 cm hosszúságú toktermés.

1552 óta ismert
A vanília Mexikóban és Közép-Amerikában honos. Ott fedezték fel 1552-ben. Ötven évvel később már Európában is megjelent, így a vanília volt a legelső Európában is nevelt trópusi orchidea.

Kézi beporzás
A XVI. századot követő néhány évszázadban a növény Mexikótól egészen Grönlandig elterjedt. Mindez alapvetően nagyon egyszerű volt, egyetlen apró nehézségtől eltekintve. Mexikóban ugyanis a növény beporzását egy apró rovar végzi. Ez a rovar kimondottan a vaníliára specializálódott, más területeken nem található meg.
Ha azt szeretnénk, hogy ez az orchidea termést hozzon, magunknak kell a beporzást elvégezni, és nagyon gyorsnak is kell lennünk, mert egyes fajok virágai csak pár óráig nyílnak.

Hat-nyolc hónap elteltével szedhető
Az érett vaníliarudakat csak jó fél évvel a beporzás után szedhetjük le. Utána viszont még szárítanunk és fermentálnunk kell, hogy a jellegzetes vani1ia kiteljesedjen.

Fákon nő
A vanília természetes körülmények között epifita növény. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb fák elágazásainál kapaszkodik meg, és az ott felgyülemlő rothadó növényi maradványokból, valamint a fák ágán lecsurgó esővízből él. Egyes fajok méteres hosszúságú léggyökereket nevelnek. Levelei mintegy 20 cm hosszúságúra nőnek, és nagyon vastagok. Virágai a bugakosbor virágaira hasonlítanak, kis fürtökben helyezkednek el. Ha az egyik virág elhervad, már nyílik is helyette a következő.


A vaníliarúd teljesen érett, de színe csak akkor változik feketére, ha megszáradt.

A vanília egy éve
A vanília kimondottan trópusi orchidea, ezért 20-25 ‘C-os hőmérsékleten és nagyon magas páratartalom mellett fejlődik a legjobban.

Júliusban vagy augusztusban virágzik
Ebben az időszakban különösen fontos, hogy az orchideát minden nap állott, langyos vízzel lezuhanyozzuk, ugyanis a növény számára szükséges magas páratartalmat csak így tudjuk biztosítani.

Trópusi meleg szeptembertől kezdődően
Az őszi hónapokban feltétlenül tartanunk kell az egyenletes páratartalmat. A melegházakban a növények csak nehezen tudják felvenni a levegőből a szükséges ásványi anyagokat.
Ennek elősegítése céljából kenjük be ecsettel a növény gyökereit fahamuval.

Decembertől vagy januártól nyugalmi időszak
A vanília nyugalmi időszaka télre esik. Ebben az időszakban alakulnak ki a virágbimbók. A növény környezete lehetőleg legyen száraz, vagyis ilyenkor ne permetezzük vízzel. A hőmérsékletet azonban továbbra is tartsuk magasan.

Februártól vagy márciustól gyakran zuhanyozzuk!
A levegő páratartalmát újra növeljük meg. Ebben az időszakban szaporíthatjuk a növényt. Ennek legegyszerűbb módja a dugványról való szaporítás. A dugványnak való hajtásokat vágjuk le 2 cm-rel a levél fölött és 3-4 cm-rel a másik levél alatt. A dugványokat ugyanolyan földbe ültessük el. mint amilyenben a kifejlett növények is voltak. Tegyük őket magas páratartalmú helyre, és biztosítsunk számukra 20-25 ‘C-os talajhőmérsékletet.

NÖVÉNYDOKTOR
A vanília meglehetősen ellenálló növény, kártevők csak ritkán támadják meg.
A növény elkorcsosulása vagy a virágzás elmaradása általában a rossz életkörülmények hatására lép fel, például, ha nem megfelelő a hőmérséklet, túl alacsony a levegő páratartalma vagy nem vettük figyelembe a növény nyugalmi időszakát.

Tibetorchidea

Tibetorchidea (Pleione)

Ez az egzotikus növény minden kezdő orchideagyűjtő számára ideális növény, mert könnyen gondozható. Egyes fajokat - néhányat akár télen is - a szabadban is tarthatunk

A gyönyörű virágok és a levelek nem egyszerre jelennek meg
Ez a csodálatos színgazdagságú orchidea többek között Indiában, Kínában és Tibetben fordul elő vadon. Csaknem 20 különböző faja és számtalan hibridje ismert, ezek legtöbbje vadon élő talajlakó orchidea, de találhatók közöttük sziklákon vagy fákon élő epifiták is.

Kicsiny szárgumók
A tibetorchidea hosszúkás, elliptikus levelei kisméretű szárgumókból fejlődnek. A virágok és a levelek sosem jelennek meg egyidőben. A virágok egyesével a szárgumók alapi részéből nőnek ki. A virágzási időszak -csakúgy, mint a virágok színe - fajtól függően eltérő. A szárgumók élettartama mindössze egy év, ezután elfonnyadnak, de az újak ekkorra már kifejlődnek.

Lakásban és szabadban
Fajtól függően a Pleione nemzetséghez tartozó orchideákat a lakásban és a szabadban is tarthatjuk. Vannak fajok, amelyek a 20 °C-os hőmérsékletet is elviselik. Legjobb, ha a trópusi fajokat nyáron cserépben a szabadban tartjuk, majd ősszel bevisszük őket a lakásba.

Relatív árak
A Pleione-fajok az egész világon elterjedtek - ez érthető is, hiszen tartásuk nem okoz különösebb nehézséget. A kínálat ugyan egyre nagyobb, de a tibetorchidea még ma is különlegességnek számít.

Néhány faj

Pleione maculata
Ezt a fajt a virág középső részén található foltok teszik rendkívül különlegessé. A fehér-lila alapszínű virág átmérője akár 8 cm is lehet.

Pleione formosana
A virágzási időszak áprilistól júniusig tart. Ha ilyenkor a növényt 15 °C körüli hőmérsékleten tartjuk, a virágok csaknem 14 nappal tovább nyílnak. Az akár 8 cm-re is megnövő virágok ibolya-rózsaszínűek.

Variációs lehetőségek
Az előzőleg bemutatott fajok bizonyítják, hogy egy ügyesen összeállított gyűjtemény több hónapig is virágozhat.

A tibetorchidea egy éve
A számtalan különböző faj miatt rendkívül nehéz egységesen meghatározni a részletes havi gondozási feladatokat. Emiatt inkább a legfontosabb alapelveket vázoljuk fel a következőkben.

Nyugalmi időszak
A növény szárgumóit általában a nyugalmi időszak idején vásároljuk meg. Amennyiben ezek még nem kerültek volna cserépbe, feltétlen ültessük el őket. Elegendő a szárgumót csak a talaj felszínére helyezni, és alapját kevés földdel betakarni. A gyökerek 6-8 hét alatt alakulnak ki. Ettől kezdve rendszeresen öntözzük. Nem sokkal később a virágok is megjelennek.

Növekedési időszak
Ebben az időszakban (február-március) tartsuk a talajt állandóan nedvesen. Kéthetente adjunk a növénynek speciális orchidea tápoldatot. A növekedési időszak végén kevesebbet öntözzük, és már ne trágyázzuk. A szabadban tartott orchideákat ekkor jól takarjuk be fenyőágakkal, míg a szobanövényként nevelteket állítsuk hűvösebb helyre. A növényeket hűvös szobaablakban vagy pincében teleltessük.

Ültetőközeg
A tibetorchideát megfelelő drénréteggel ellátott cserépbe ültessük - ugyanez érvényes a szabadban tartott egyedekre is. A dréntréteget kavicsból alakítsuk ki, hogy ne állhasson meg víz a növény alatt. Az ültetőközeget magunk is összeállíthatjuk egyenlő arányú bükklomb-föld, tőzegmoha és komposztföld keverékéből.

NÖVÉNYDOKTOR

A tibetorchideát nagyon ritkán támadják meg betegségek vagy kártevők. Alapvetően arra kell ügyelnünk, hogy a hőmérséklet ne legyen túl magas, és arra, hogy a növény alatt ne álljon víz, ami gyökérrothadáshoz vezethet.

□ A föld feletti növényi részek rothadásának oka általában a túlzott öntözés. Azonnal csökkentsük az víz mennyiségét, így talán meg tudjuk menteni az orchideát. Másrészt próbálkozhatunk a károsodott részek eltávolításával is. A siker azonban egyik esetben sem biztos.

□ A szürkepenészt a növényen látható szürke bevonatról ismerhetjük fel. Oka valószínűleg a túl magas páratartalom. Változtassuk meg a növény helyét, és szellőztessünk gyakrabban. Súlyosabb esetben kezeljük a növényt gombaölő szerrel.

Tarkaorchidea

Tarkaorchidea  (Zygopetalum)

Fajtól függően a tarkaorchidea fákon, sziklahasadékokban vagy - hagyományosan - a talajban gyökerezve él. A változatos színekben pompázó orchidea nemzetség tagjai könnyen nevelhetők.

Jácint illatú orchidea
Az elsősorban Brazíliában és Paraguayban előforduló tarkaorchidea nemzetség néhány nagyon színpompás fajt foglal magában. Az orchidea latin elnevezése a görögből vezethető le, jelentése: a bibeszál, a csésze és a sziromlevelek összenőttek.

Különböző élőhelyek
Az orchidea által igényelt környezet annak fajtájától függ. Vannak epifita fajok (fákon és fákban élnek), litofita (sziklákban vagy sziklákon, esetleg kisebb köveken élnek) és terresztrikus (talajban gyökeredző) fajok. Aki az orchideatartás könnyebbik módját választja, minden fajt fán vagy kéregdarabon, esetleg jó vízelvezetésű talajban próbál tartani.

Nagy bulba
Több fajnak feltűnően nagy bulbája (hagymaszerű megvastagodása) van, az ezen ülő két vagy több levél általában lándzsa alakú. Ezen fajok szaporítása egyszerűen a bulbák leválasztásával történik. A virágszáron 4-10 virág helyezkedik el. Vannak olyan fajok is, amelyeknek a virág- szára akár az egy métert is elérheti. A virágok színpompásak, a sárga, a rózsaszín és a lila minden árnyalata megtalálható.

Kellemes illat
A virág szépségét még a kellemes, jácintra emlékeztető illat is kiemeli. Ez az orchideafaj kiválóan alkalmas cserepes növénynek és vágott virágnak is. A Brazíliából származó Z. mackaii különösen tartós. Egy nagy virágfürt 7-10 virágból áll össze. A virágok októbertől februárig díszlenek.


A helyes gondozás

Talaj
Az orchideák számára tőzegből és édesgyökerűpáfrány gyökérzetéből azonos arányban összeállított földet készen vásárolhatjuk meg. Fontos a talaj jó vízáteresztő képessége, ezért a drénréteg mindig legyen kellően vastag. A vízáteresztő-réteg kialakítására jól megfelelnek az égetett agyaggolyók, a kavicsok és (agyag)cserépdarabok.

Virágzás
A virágzási időszak fajonként változó, ezért nem lehet általános, éves gondozási tervet felállítani. Alapvetően igaz, hogy a nyugalmi időszakban az öntözést csak annyira csökkentsük, hogy a bulba és a levelek ne kezdjenek el zsugorodni. Amint Új hajtások jelennek meg a növényen, Újra kapjon több vizet, nyáron pedig öntözzük rendszeresen és bőségesen. Ebben az időszakban gondoskodjunk állandó, magas páratartalomról és friss levegőről is. Az orchideát tegyük világos helyre, de semmi esetre se érje közvetlen napsütés.

Átmeneti időszak
Az átmeneti időszakban a növény továbbra is álljon világos helyen, de már nem igényel olyan magas hőmérsékletet.

Átültetés
Átültetésre csak nagyon ritkán van szükség, elég három- vagy négyévente sort keríteni rá, ugyanis a gyakori földcserét (és általában az elhelyezés megváltoztatását) nem bírja.

Elhelyezés
A tarkaorchidea számára minden lakásban találhatunk helyet. Csodálatos színei miatt természetesen egyedül is állhat, de semmit sem veszít vonzerejéből, ha más orchideákkal együtt helyezzük el.


NÖVÉNYDOKTOR

A növény rothadása a túlzott öntözés vagy a nagyon magas páratartalom következménye lehet. A kisebb mértékű rothadás az öntözés beszüntetésével még helyrehozható, de ha már nagy területeket érint, vágjuk le a megfelelő részeket nagyon éles, tiszta, lehetőleg fertőtlenített késsel.
A csigák kimondottan szeretik az orchideákat. A legtöbbször már a talajjal együtt bekerülnek a lakásba. Elsősorban a leveleket rágják meg. Különítsük el a növényt a többitől, a csigákat pedig gyűjtsük össze.

Rókafark-orchidea

Rókafark-orchidea (Aerides)

A trópusi rókafark-orchidea jellegzetessége az apró, illatos virágokból álló, csüngő virágzat. Epifitaként a fák elágazásaiban él, kapaszkodó- és léggyökereivel veszi fel a nélkülözhetetlen tápanyagot és a nedvességet.

Magasan a fák elágazásaiban fejlődik
A rókafark-orchidea latin neve a görög 'aer' (levegő) szóból ered, az 'aerides' jelentése pedig „a levegőben növő".

Kéregdarabra erősítve neveljük
Hazájában minden rókafark-orchidea magas fákon él (epifita), ezért a szobában tartva sem normál virágcserépben neveljük őket, hanem felakasztható, drótból vagy fából készült kosarakban, vagy kéregdarabokhoz erősítve. Ilyen virágtartókat a virágüzletekben vásárolhatunk, de magunk is készíthetünk.
Mint a többi fán lakó orchideának, ennek a fajnak is csupán kapaszkodó- és léggyökerei vannak. Ezek segítségével veszi fel a nedvességet és a tápanyagot, tehát nem hatol be gyökereivel a gazdanövénybe.

Egy nagy család
A rókafark-orchideának csaknem 50 különböző faja ismert, amelyek Ázsia trópusi erdeiből származnak. A nemesítők még további fajokkal keresztezték, például az ismert Phalaenopsissal (eredménye az Aeridop-sis), és a Vandával (eredménye az Aeridovanda).

A virágok megporzása
A rókafark-orchideának számtalan hibridje létezik, amelyek különböző fajok keresztezésével jöttek létre. Ezeket a nemesítők a virágok mesterséges beporzásával állítják elő. Ezt mi is nyugodtan megpróbálhatjuk, hiszen nem túl nehéz művelet.
Vegyünk egy finom ecsetet vagy egy vattás végű pálcikát, és nyissuk fel a portokot. Az ecsettel emeljük ki a polleneket, majd ezeket óvatosan vigyük át egy másik növény virágának bibéjére. Az ilyen hibridek természetesen mindkét szülő tulajdonságait hordozzák. Hogy ezek közül melyik lesz domináns, nehéz előre meghatározni. Maradjon ez meglepetés.

A rókafark-orchidea, mint epifita
Aki a természetes élőhelyhez hasonló ideális körülményeket szeretne biztosítani epifita orchideái számára, próbálja meg a növényeket egy szépen elágazó fatörzsre felerősíteni. Mindössze annyit kell tennünk, hogy a növényt speciális orchideaföldben (édesgyökerű-páfrány gyökérzete és rostos tőzeg keverékében) meggyökereztetjük, majd az egészet rögzítjük rozsdamentes, műanyag bevonatú dróttal vagy nejlonzsineggel a törzs egyik elágazásában. Ezeket a növényeket természetesen ne a megszokott módon öntözzük. Használjunk kézi porlasztót, amellyel gyakran permetezzük a növényt és a gyökereket tartó tőzeges keveréket is. Virágzáskor azonban legyünk óvatosak: a virágzatot lehetőleg ne érje víz. Időnként a permetezővízhez keverhetünk folyékony tápoldatot.

NÖVÉNYDOKTOR
□ Ha a növények a tövüktől kezdve fonnyadnak, akkor az öntözéskor túl sok víz jutott a tőzeges földkeverékre. Öntözzük kevesebbet, és elsősorban a növényt permetezzük.
□ A virágokon barna foltok jelennek meg, ha öntözéskor víz éri őket, és ez hosszabb ideig rajtuk is marad. Permetezésekor legyünk tehát óvatosak.
□ Ha a levelek elszíneződnek, sárgára vagy vörösesre változnak, akkor ez csaknem minden esetben azt jelenti, hogy túlságosan napos helyen tartjuk a növényt. Napsütéses nyári napokon gondoskodjunk árnyékolásról.

TANÁCSOK DIÓHÉJBAN

Méret és növekedés
A rókafark-orchidea közepén elhelyezkedő leveles hajtás több mint egy méter magasra nőhet. Ezen helyezkednek el a hosszú léggyökerek. Levelei bőr-neműek, vastagok és íveltek.

Virág és illat
A virágok tömött fürtben ülnek, amelyek a száron elhelyezkedő levelek hónaljában képződnek. Csaknem minden virág egyszerre nyílik a virágzatban, és nagyon sokáig megmarad. Minden faj virága kellemes illatú.

Fény és hőmérséklet
Kedvelik a világos helyet, de a perzselő napsütéstől óvjuk. Egész évben sok meleget igényelnek. Csak az A. japonicum állhat valamivel hűvösebb helyen. Fontos, hogy a növekedési időszakban gondoskodjunk a magas páratartalomról.

Öntözés és trágyázás
Nyáron hetente két-három alkalommal, télen egyszer egy héten öntözzük. Elegendő, ha havonta egyszer adunk neki orchidea-tápoldatot.

Föld és átültetés
Mindig speciális orchideaföldet használjunk. Csak indokolt esetben ültessük át, mert gyökerei könnyen megsérülnek.

Nyesés, visszavágás
Az elszáradt virágzatot távolítsuk el.

Szaporítás
Magvetéssel (bár nehézkes) vagy tőosztással.

Környezet
A rókafark-orchideákat zárt virágablakban optimális feltételek között tarthatjuk.

Rodriguez-orchidea

Rodriguez-orchidea (Rodriguezia)

Az orchideák többnyire színpompás, erős illatú virágaikról ismertek. A Rodriguez fajok kecses, szokatlan alakú ke1yheiknek köszönhetik különleges szépségüket.

Nem kell más, csak egy napos hely
A Rodriguez-orchideák az epifita orchideák csoportjába tartoznak. Az epifiták, más néven fánlakó növények, nem a talajban gyökereznek, hanem fákon keresnek helyet maguknak. A trópusi esőerdőkben, ahol a tetőszerűen egymásba fonódó lombkoronák miatt alig éri fény a talajt, a növényeknek különleges fortélyokhoz kell folyamodniuk. Így tesz a Rodriguez-orchidea is. amely a magasban keresett magának helyet.
Az orchidea nem károsítja azt a növényt, amelyen megtelepszik, tápanyagot sem vesz el tőle, csak a termetes fák ágvilláit népesíti be.

Minden a virágokon múlik
Minden orchideatulajdonos büszke a növényein nyíló virágokra. A Rodriguez-orchidea csodálatos virágzatokat fejleszt erős illatú, kecses felépítésű virágokból. Ezek úgynevezett álgumókból nőnek ló, azaz olyan megvastagodott levélnyél-részekből, amelyek gumó alakú víz-és tápanyag-raktárrá fejlődtek.
A gumó elnevezés tulajdonképpen helytelen, mert nem valódi, föld alatti szármódosulatokról van szó, ezért beszélünk álgumókról.

Különböző fajok
A R. secunda virágzása nem évszakhoz kötött. Bőrnemű, merev levelei kb. 20 cm hosszúak. Egyszerre akár 30 Virágot is hozhat. A R. venusta csak nyáron virágzik. 20—30 cm hosszú hajtásain néha 10 fehér vagy rózsaszín szirom- és csészelevelű virág is nyílik.

A legjobb megoldás a növényház
Az orchideák tartása távolról sem olyan nehéz, mint gondolnánk, de néhány szabályt feltétlenül be kell tartanunk.
A nálunk termesztett Rodriguez-orchidea trópusi őserdőkből származik, ahol nemcsak meleg van, hanem a levegő páratartalma is igen magas. Ezt a klímát természetesen növényházban a legkönnyebb megteremteni. Ugyanakkor a lakásban is tarthatunk orchideát. Ilyenkor jó szolgálatot tesz a kereskedelemben kapható elektromos légnedvesítő készülék. A sok fény és a mérsékelt — éjszaka 14—17°C-os, nappal
18—24°C-os — hőmérséklet hozzájárul a növény zavartalan fejlődéséhez. Napi 13—17 órára kapcsoljuk be a mesterséges megvilágítást.


Szaporítás tőosztóssal
A Rodriguez-orchideát az álgumók osztásával szaporíthatjuk. Az álgumók természetüknél fogva szaporodásra szolgálnak, és valamennyi olyan orchideát szaporíthatunk ezzel a módszerrel, amelyeknek egynél több álgumójuk van. A következő alapelveket tartsuk szem előtt:

Mielőtt az orchidea ismét növekedésnek indul, a rizómát, tehát a gyöktörzset osszuk szét úgy, hogy minden részre három álgumó jusson.

Egy nappal korábban alaposan öntözzük meg a növényt, hogy könnyebben kivehessük a cserépből. (Ha nem kéregre erősítve neveltük.)

Az álgumó-osztást követően a vágási felületeket kezeljük gombaölő szerrel vagy faszénporral. Most már elültethetjük a növénydarabokat. Fáradozásunkat az orchidea már a következő növekedési időszakban csodálatos virágokkal hálálja meg.

NÖVÉNYDOKTOR

Az orchideát megvédhetjük a betegségektől és a kártevőktől, ha sok friss levegőről, jó szellőzésről gondoskodunk. A beteg növényeket mindenképpen különítsük el. A betegségek és kártevők elleni védekezés során mindig pontosan tartsuk be az előírásokat.

Ha a növényházban tartott Rodriguez-orchidea levelein szabálytalan lyukakat és nyálkafoltokat fedezünk fel, biztosak lehetünk benne, hogy csiganyomokra bukkantunk.
Magukat az állatokat nehéz megtalálni, mert a károkat éjszaka okozzák, tojásaikat pedig a földbe rakják. Védekezésképpen tekerjünk gézdarabokat a növény szára köré, vagy helyezzünk el a közelben egy sörrel teli korsót. Mivel a csigákat vonzza a sör, beleesnek a korsóba, és megfulladnak.

Nagyon csúnya látványt nyújt a szürkepenész is, amelyet a virágokon lévő barnás-rózsaszín foltokról ismerhetünk fel. A beteg virágokat azonnal távolítsuk el.

Tanácsok dióhéjban

Méret és növekedés
A Rodriguez-orchidea levelei 20 cm-es nagyságot érhetnek el. A szárak, amelyeken a secunda virágai egy oldalon helyezkednek cl, 40 cm hosszúra nyúlhatnak.

Virág és illat
A virágok rózsaszínűek, a R. venusta fehér vagy rózsaszín szirom- és csészelevelei sárga mézajkat vesznek körül. A virágok nagyon erős, kellemes illatot árasztanak.

Fény és hőmérséklet
A közvetett fényt kedveli, ennek hiányában naponta akár 16 órás mesterséges megvilágítást is igényel. Jól fejlődik, ha a nappali hőmérséklet 18—24, az éjszakai 13—16 C között van. Ügyeljünk a magas páratartalomra.

Öntözés és trágyázás
Egész évben egyenletesen öntözzük. Minden harmadik öntözéskor tegyünk a vízbe alacsony koncentrációjú tápoldatot.

Föld és átültetés
Csak akkor kell átültetnünk, ha kinőtte a cserepét. Használjunk speciális orchideaföldet, vagy édesgyökerűpáfrány gyökérzete. rostos tőzeg, fakéreg és faszén darabkák keverékét.

Nyesés, visszavágás
Csak a beteg vagy elhalt részeket távolítsuk el.

Szaporítás
Tőosztással.

Környezet
A Rodriguez-orchidea növényházban vagy más, páraigényes orchideák társaságában tartható. Elegendő fényhez jut például üvegezett erkélyen, szükség esetén azonban mesterségesen kell megvilágítanunk.

Pókorchidea

Pókorchidea (Brassia)

A pókorchidea egy nagyon érdekes növény. Nevét erős illatú virágának köszönheti, hiszen szirmai kis fantáziával hosszúlábú nagy pókokat idézhetnek fel képzeletünkben.

Rendkívüli növény, különleges igényekkel
A szokatlan, egzotikus külsejű pókorchidea a világ több területén is honos: Közép-Amerika szubtrópusi vidékein éppúgy, mint Mexikóban, Venezuelában . A Brassia elnevezés a növénygyűjtő Brass nevére vezethető vissza. A pókorchideának mintegy 30-40 vadon növő faja létezik. Mindegyikük villaágakon élő, a gazdanövényen nem élősködő epifita. Korhadó levelekből, növényi maradványokból és esővízből szerzik a szükséges tápanyagokat.

Keskeny, bőrszerű levelek
Valamennyi Brassia-fajra jellemző, hogy összenyomott álgumóikon egy-két lándzsa alakú, bőrszerű levél található. Színük szép zöld. A virágok hosszú, elegáns fürtökben nőnek. Az illatozó virághajtás a fiatal álgumók alapjánál jelenik meg.

Fürtökben álló pókvirágok
A pókorchidea epifita növény, mely annak köszönheti nevét, hogy virágai pókhoz hasonlítanak. Ezt a benyomást a hosszú csésze- és sziromlevelek okozzák.

Gondozás
A pókorchidea ápolása időigényes feladat. Könnyen nevelhető viszont a Guatemalából származó Brassia verrucosa. A könnyed, elegáns növény fehér, sárga vagy zöld színű, feketén pöttyözött virágfürtjei 60 cm hosszúságúra is megnőhetnek. A pókorchidea áprilistól júniusig virágzik. Hosszú eltarthatósága miatt különösen alkalmas vágott virágnak.

A pókorchidea egyedi gondozást kíván
Aki hosszú ideig szeretne gyönyörködni a pókorchidea szépségében, annak nagyon el kell kényeztetnie a növényt.

A növekedés időszaka
A pókorchidea márciustól szeptemberig növekszik. Ez idő alatt biztosítsunk számára világos helyet, de óvjuk a tűző napsütéstől, például függönnyel. A megfelelő hőmérséklet 20 C körül van. Gondoskodjunk megfelelően magas páratartalomról és arról, hogy a föld soha ne száradjon ki teljesen.

Átültetés
A növényt minden második évben átültethetjük, lehetőleg a virágzási idő végén. Legalkalmasabb a darabos fakéreg és tőzeg egyenlő arányú keveréke. A pókorchideát rendszerint ámpolnában tartják, mert így biztosíthatók számára a természeteshez leginkább hasonló körülmények.


A nyugalmi időszaka
Amikor ősszel csökkenni kezd a természetes fény, a növényt tegyük át alacsonyabb, kb. 15 C-os hőmérsékletű helyre. Ebben az időszakban érnek meg az álgumók, és a virágok is készülnek elő a következő idényre. Mérsékeljük az öntözést. Ebben az időszakban a pókorchideának nem szabad növekednie. Ha mégis nőne, valószínűleg túl magas a hőmérséklet, vagy túl sokat öntözzük a növényt. Ennek az lehet a következménye, hogy a következő tavasszal kevesebb lesz rajta a virág, vagy teljesen elmarad a virágzás. A pókorchideát csak közvetlenül a tavasz beköszönte előtt szabad magasabb hőmérséklettel és fokozottabb öntözéssel a virágzási időszakra előkészíteni.

NÖVÉNYDOKTOR
A pókorchideát ritkán támadják meg kártevők vagy betegségek, de helytelen gondozással sokat árthatunk neki.

A virágzás elmarad. Télen valószínűleg túl melegben állt a növény. Ügyeljünk arra, hogy érezhető legyen a különbség a növekedési és a nyugalmi időszak hőmérséklete között.

A gyökérnyak rothadása akkor következik be, amikor a túl magas páratartalom vagy túlöntözés hatására a gyökér gombásodni kezd. Ilyenkor próbáljuk meg a gyökérnyakat langyos vízzel erőteljesen lemosni, vagy alkalmazzunk gombaölő szert.

Pillekosbor

Pillekosbor (Phalaenopsis)

Az Indonéziából származó pillekosbor virágai nagyméretű, trópusi pillangókra emlékeztetnek. Dúsan virágzó orchidea, és mivel gondozása nem okoz nehézséget, kezdőknek is ajánlható.

Kecses, mint egy pillangó
A pillekosbort egy holland botanikus fedezte fel Indonézia legkeletibb szigetcsoportján. Az általa adott botanikai névben összevonta az éjjeli lepkék görög nevét (phalaina) a megjelenést jelentő ’opsis’ szóval, hiszen a növény virágai valóban pillangókra hasonlítanak.

Minden orchideanemesítő kedveli
A pillekosbornak mintegy 60-70 vadon növő faja fordul elő, elsősorban Vietnám, Burma területén, Borneó szigetén és a Fülöp-szigeteken. Az európai nemesítők az utóbbi években több színpompás hibridet állítottak elő. Hobbikertészeknek és kezdő orchideagyűjtőknek is ajánlható, hiszen tőosztással egyszerűen szaporítható: az oldalhajtásokat óvatosan leszedhetjük és elültethetjük.

Szorgalmasan virágzó növény
A pillekosbor gazdagon virágzik. Egyes fajok virága rendkívül tartós. Ha az adott faj számára a hőmérséklet megfelelő, a virágok akár 2-6 hónapig is megmaradnak.

Fákon él
Őshazájában, ahol számtalan vadon növő faja fordul elő, fákon epifitaként él. A különböző Phalaenopsis fajok mindegyike árnyékkedvelő, és magas páratartalmat igényel, hiszen nagy csapadékmennyiséghez és 30-40 Celsius fokos hőmérséklethez szoktak.

Leggyakoribbak a hibridek
Európában leginkább hibrideket nemesítenek. A keresztezésekhez az egyik leggyakrabban használt csodálatos szépségű vad faj a Malajziában és Borneó szigetén honos P. violacea. Virágai sárgás árnyalatúak, illatuk az ibolyáéra emlékeztet. Júliustól novemberig virágzik. Érdekes módon a finom illat csak a következő generációra örökíthető át, de attól kezdve megszűnik. A fajon belüli változatok sokasága miatt szinte lehetetlen általános nemesítési irányvonalakat meghatározni. Az orchideakedvelőknek adott a lehetőség, hogy pillekosboraikat úgy válogassák össze, hogy azok az év minden időszakában virágozzanak. Megfelelő fejlődésükhöz azonban pontosan be kell tartani az előírt hőmérsékleti értékeket.
Bár kedveli a világos helyeket, a perzselő napfényt nem viseli el. Más növények árnyékában is kielégítően fejlődik. A növekedési időszakban a 24 Celsius fok körüli hőmérséklet ideális számára. A sötétebb évszakban ennél valamivel alacsonyabb legyen a hőmérséklet.

Nincs kimondott nyugalmi időszak
Más orchidea fajokkal ellentétben a pillekosbornak nincsenek álgumói, amelyekben vizet tárolhatna, tehát nincs is olyan szerve, melynek segítségével a nyugalmi időszakot átvészelhetné. Ültetőközege sosem száradhat ki teljesen, de legyen jó vízáteresztő képességű, hogy a felesleges víz elfolyhasson belőle. A túlságosan nedves talaj ugyanis a gyökerek rothadásához vezethet.

Egyenletes klíma
A tulajdonképpeni növekedési időszakban –vagyis egész nyáron- gondoskodjunk egyenletes hőmérsékletről, páratartalomról és öntözésről. Az év további részében, amikor a növekedés szünetel, öntözzük kevesebbet. Fajtól függően a pillekosbort kosárba vagy parafa korongra is ültethetjük.

Pártáskosbor

Pártáskosbor (Vanda)

A virágüzletekben gyakran találkozhatunk a kékes, lilás árnyalatú Pártáskosbor gyönyörű virágaival. Cserepes növényként sajnos csak ritkán kínálják, pedig léteznek nagyon könnyen gondozható fajok is.

Színpompás virágok
Az orchideák virága tulajdonképpen mindig álomszép. A virágajkak és a virágszirmok, valamint a sarkantyúk néha földön kívüli lények hatását keltik. A Pártáskosbor virágai a feltűnő, egzotikus virágok közé tartoznak. Néhol a virágszirmok csíkosak, máshol foltosak, megint más virágok pedig pöttyösek. Színük a világoskék és a kékeslila között változhat. Ez utóbbi szín az orchideák esetében igazi különlegességnek számít. Közös jellemzőjük, hogy egy-egy száron mindig több nyílik, illatuk pedig nagyon kellemes.

Fán lakó növények
A Pártáskosbornak mintegy 60-70 faja ismert. Ezek elsősorban Ázsia trópusi területein, Indiában, Kínában, Indonéziában és a Fülöpszigeteken honosak. Hazájában szinte minden Pártáskosbor fán lakik. A tápanyagokat és a nedvességet hosszú, erős léggyökereikkel veszik fel. Ezt a tényt természetesen figyelembe kell vennünk, ha ilyen orchideát a lakásban szeretnénk nevelni.

Nincs nyugalmi időszaka
Sok más orchideával ellentétben a Pártáskosbor nem nevel ál-gumót, és kimondott nyugalmi időszakra sincs szüksége. Fontos, hogy ismerjük orchideánk pontos latin nevét, ugyanis csak ennek ismeretében tudjuk eldönteni, hogy télen a meleget vagy inkább csak a szobahőmérsékletű helyiséget kedveli. Minden fajra igaz azonban, hogy a lakásban tartott növények magas páratartalmat igényelnek.

A hőmérséklet télen
A Pártáskosbor nagy családjában két csoportot kell megkülönböztetnünk. Az egyik csoport növényei télen is meleget igényelnek, a hőmérséklet nem csökkenhet 18 °C alá. Ide tartoznak a V. hookeriana, V. kim-balliana, V. lamellata, V. teres és a V. tesselata. A másik csoport tagjai alacsonyabb hőmérséklettel is megelégszenek, de a 12 °C-nál hidegebbet ezek sem bírják. Ilyenek például a V. amesiana, V. bensonii, V. coerulea, V. coerules-cens és a V. tricolor.

Különleges igények
Ahhoz, hogy a Pártáskosbor megfelelően fejlődjön, a hőmérséklet mellett másra is figyelnünk kell.

Öntözés
Az orchideák mindig lágy vizet igényelnek. A víz lágyítása vegyi anyagok nélkül is megoldható, ha például éjszakára tőzeggel töltött zacskót lógatunk az öntözővízbe (100 g tőzeg 6-8 liter vízhez elegendő). A tőzegzacskót akár három-négy alkalommal is felhasználhatjuk.

Tápanyagutánpótlás
Ezeket az orchideákat csak a növekedési időszakban kell trágyáznunk, és akkor is csak igen kis mennyiségben. Ha tápoldatot adunk a növénynek, négyszer-ötször olyan híg keveréket készítsünk, mint amilyet a tápoldat használati utasítása javasol.

Ültetőközeg
Ültessük a növényt speciális orchideaföldbe, vagy édes-gyökerű-páfrány gyökérzete, rostos tőzeg, fakéreg és faszéndarabkák keverékébe. A legtöbb esetben a pártáskosbor fakosárba kerül. Ha a növényt cserépben szeretnénk nevelni, alakítsunk ki a cserép alján megfelelő vízelvezető réteget. A növényt csak három- vagy négyévente kell átültetnünk. Legyünk ilyenkor nagyon óvatosak, ugyanis ha a gyökerek megsérülnek, a növény elpusztulhat.

NÖVÉNYDOKTOR
□ A pajzs- és gyapjastetvek gyakran megjelennek az orchideákon.
A pajzstetveket óvatosan, hegyes késsel távolítsuk el, a gyapjastetveket pedig csipesszel szedjük le a levelekről. Az érintett részeket kenjük be alkoholos, szappanos oldattal, majd mossuk le a növényt tiszta vízzel.
□ A takácsatkákat legtöbbször csak akkor vesszük észre, ha már nagyon sok van belőlük. Ilyenkor általában már csak a rovarölő szer segíthet.
□ A vírusos fertőzés
korcsosuláshoz vagy más károsodáshoz vezethet. Ilyen esetben inkább váljunk meg a beteg növénytől.

Lycaste

Lycaste (Lycaste)

A Lycaste egyszerűen gondozható epifita orchidea, ezért kezdő orchideagyűjtőknek is ajánlott. Léteznek alacsonyabb és magasabb fajtái is.

Gazdagon virágzó orchidea
A Lycaste névadója egy görög királylány volt. A növény azonban nem Görögországban honos, hanem Mexikó trópusi hegyvidékein, az Andokban és Nyugat-India hegyes tájain. Csaknem 30 vadon növő faja ismert, legtöbbjük epifitaként, az őserdők faóriásainak ágvilláira telepedve él.

Gazdagon virágzik
A Lycastét elsősorban csodálatos virágaiért nevelik. A legtöbb faj már fiatalon dúsan virágzik, feltéve, hogy hűvös helyen teleltettük őket. A virágbimbók kifejlődéséhez ugyanis a hideghatás nélkülözhetetlen. Néhány faj esetében egyetlen tő akár 20—30 virágot is hoz, amely valóban csodálatos látványt nyújt. Emellett a virágok rendkívül tartósak— nem ritka, hogy egy virággal két hónapig díszíthetjük lakásunkat.

Télen csupasz
Ahogy közeledik a nyugalmi időszak, a növény egymás után ledobja összes levelét. Az ezt követő hónapokban alig öntözzük, csak annyira, hogy az álgumók ne száradjanak meg. A nyugalmi időszak az rügyek megjelenésével ér véget. Ettől kezdve fokozatosan többet öntözzük.

Néhány különleges faj
A L. skinneri feltűnően Szép virágai november és március között jelennek meg. Színskálájuk a fehértől a világos pirosig terjed, akár két hónapig is élnek, ezért vágott virágnak is kiválóan alkalmasak. A növény érzékeny a túlzott öntözésre, túl magas légnedvesség mellett pedig fonnyadni kezd. A L. aromatica Mexikóból származik. Egyetlen tő akár 20 apró Sárga virágot is hozhat, mindegyiküket piros mézajak díszíti, és citromra hasonlító illatot áraszt. Március és május között virágzik. A nicaraguai és Costa Rica-i eredetű L. brevispatha decemberben hozza 5 cm átmérőjű, fehér színű, kis színes foltokkal tarkított virágait.

A Lycaste gondozása
A Lycaste aránylag könnyen alkalmazkodik a különféle életfeltételekhez. Van néhány faj, amely elsősorban üvegházban érzi jól magát, de legtöbbjük szobai körülmények között is jól fejlődik. Próbáljunk hűvös teleltetőhelyet keresni számára.

Egyenletesen nyirkos föld
A növekedési időszakban az ültetőközeget tartsuk egyenletesen nyirkosan, és öntözéshez csak lágy, mészmentes vizet használjunk. Soha ne öntözzük este, mert a levelek rothadni kezdhetnek. Alakítsunk ki a cserép aljában megfelelő vízelvezető réteget, mert a gyökerek különben elrothadnak.

Szórt fény
Áprilistól óvjuk a növényt a tűző napfénytől, de túl sötét helyen se tartsuk. Ideális hely Számára egy keleti vagy nyugati fekvésű ablak.

Ültetőközeg
Ne ültessük általános virág- földbe, inkább szerezzünk be orchideaföldet, amely édesgyökerű-páfrány gyökérzete. rostos tőzeg, gyepföld, lomb- föld és cseréptörmelék keveréke. Általában tavasszal, a nyugalmi időszak végén ültessük át. Ekkor a töveket szét is oszthatjuk.

NÖVÉNYDOKTOR

A Lycaste orchideát a kártevők és a betegségek csak ritkán támadják meg.
A gondozás egyedüli nehézségét az jelenti, hogy a növény körül megfelelő páratartalmat és bizonyos mennyiségű friss levegőt biztosítsunk. Ha az igények valamelyike nem teljesül, a növény elpusztulhat.

TANÁCSOK DIÓHÉJBAN

Méret és növekedés
A Lycaste orchideák epifita, álgumójuk tojás alakú, leveleik keskenyek.
Egyes fajok kistermetűek, mások akár 60cm magasra is megnőnek.

Virág és illat
Az év különböző időszakaiban virágoznak, egyes fajok akár évente kétszer is. Léteznek kellemes illatú virágokat hozó változatok is.

Fény és hőmérséklet
Ideális hely számára egy keleti vagy nyugati fekvésű, a tűző napfénytől védett ablak. Télen tartsuk hűvösebb helyen.

Öntözés és trágyázás
A növekedési időszakban hetente adjunk neki alacsony koncentrációjú tápoldatot, és öntözzük egyenletesen. A nyugalmi időszakban csak annyi vizet kapjon, hogy az álgumó ne kezdjen el fonnyadni.

Föld és átültetés
A nyugalmi időszak után ültessük át, lehetőleg orchidea-ültetőközegbe.

Nyesés, visszavágás
Nem szükséges.

Szaporítás
Legegyszerűbb módja átültetéskor a tövek szétosztása.

Környezet
Minden orchideagyűjteményben helye van, de egyedül is jól mutat a nappali ablakában.

Lilla

Lilla  (Laelia)
 
A Laelia nemzetségben magas és kisméretű orchideákkal egyaránt találkozhatunk. Mindegyikre jellemző a szép, felfelé álló virágzat. A Lilla közeli rokonságban van a bugakosborral, amely azonban több törődést igényel.

A legszebb cserepes orchideák egyike
A legszebb orchideákat a Lillák között találhatjuk meg. Összességében 30—75-re tehető a fajok száma. A szám azért ennyire változó, mert a Lilla nagyon hasonlít a vele rokonságban álló bugakosborra (Cattleya), és mert mindkét nemzetségben számos keresztezés található. Ezért olykor rosszul sorolják be a fajokat.
Vadon élő Lillák elsősorban Mexikóban és Brazíliában fordulnak elő. Számos faj megjelenésében és méretében különbözik egymástól.

Színgazdagság
Valamennyi fajra jellemzőek a színpompás virágok. A szivárvány szinte minden színe megtalálható a Lillák között, sőt még kétszínű virágok is előfordulnak. Legtöbbjük enyhe illatot áraszt. Aki ügyesen válogatta össze Lilla-gyűjteményét, egész esztendőben gyönyörködhet a virágpompában.

Különböző fajok
A 70—80 cm magasra növő hasadt Lilla (L. anceps) nagyon hasonlít a bugakosborra. Virága rendszerint lilás rózsaszín, bíborvörös vagy sárga mézajakkal. December-januárban virágzik. A L. pumila lakásban jól tartható miniatűr orchidea. Virágzási ideje szeptember-október, a virág lilás rózsaszín, a mézajak bíborvörös. Ezt a két fajt teleltessük 10-12 °C-on. Magasabb téli hőmérsékletet igényelnek viszont a különösen nagy virágú, több fajtát magukban foglaló Lilla-kosborok, melyek a Lealia és a Cattleya keresztezéséből jöttek létre. A május-júniusban virágzó L. purpurata kb. 15 °C-on telel át. Egy  20 cm hosszú száron 3-5 virág nyílik.
A hasadt Lilla (Laelia anceps var. ‘Alba’) a karácsonyi időszakban hozza pompás virágait.
A keresztezés során létrehozott Laelia harpophylla február-márciusban virágzik.


A helyes gondozás néhány szabálya
A Lillák azon orchideák közé tartoznak, melyek nagyobb fáradság nélkül tarthatók a lakásban. Természetesen ezeknek is van néhány különleges igényük, elsősorban ami a helykiválasztást illeti. E tekintetben hasonló követelményeket támasztanak, mint a velük rokonságban lévő bugakosborok. Aki tehát már termesztett eredményesen bugakosbort, annak a Lillákkal sem lesz különösebb gondja. Legfontosabb a megfelelő hőmérséklet. Az alábbi értékek irányadók:
tavasz: 14-16 °C
nyár: 20-22 °C
ősz: 14-16 °C
tél: 10-12 °C.
Vannak azonban kivételek. Elsősorban a keresztezésből származó fajok, de néhány másik sem igényel Szigorú téli nyugalmat, ezek jobban érzik magukat 15 °C-os hőmérsékleten. Az orchideákat egész évben tartsuk világos helyen, és a növekedési időszakban rendszeresen öntözzük őket.

Átültetés
Magunk is keverhetünk orchidea-ültetőföldet.
Egyenlő arányban keverjünk össze páfránygyökeret tőzegmohával, és adjunk hozzá fakéreg-darabkákat, meg kevés aprított faszenet. Orchidea-földet készen is vásárolhatunk. Az átültetést úgy végezzük, hogy az orchidea gyökerei az ültetőközeg felszínére kerüljenek.

Szaporítás
Az erőteljes növényeket a nyugalmi időszak után szétoszthatjuk.

NÖVÉNYDOKTOR
Megfelelő körülmények között a Lillákat ritkán támadják meg betegségek vagy kártevők.

A rossz időben, helytelenül végzett öntözés okozhatja, hogy a finom gyökerek elrothadnak, és a növény nem nő tovább.

A virágzás elmaradása csaknem mindig a rosszul megválasztott téli hőmérsékletre vezethető
vissza, de akkor is előfordulhat, ha a nyugalmi időszakban túlöntöztük a növényt.

Lepkekosbor

Lepkekosbor ( Oncidium)

A Föld különböző éghajlatú területein számtalan lepkekosbor faj él. Akadnak köztük olyanok, amelyek szobai körülmények között is jól tarthatók, míg mások több odafigyelést igényelnek.

Fajgazdag orchidea nemzetség
A 700-800 fajt magába foglaló Oncidium nemzetség az egyik legnépesebb az orchideák között. Floridában éppúgy megtalálhatók, mint Argentínában vagy Brazíliában. A meleg, nyirkos területeken ugyanúgy előfordulnak, mint a hűvös, hegyi régiókban.

Eplflták
A legtöbb faj a természetben epifitaként a fák ágvilláiban él, ahol gyökereivel megkapaszkodik, tápanyagigényét pedig az itt összegyűlő anyagokból, a korhadó lombból és a faágakon lefolyó esővízből fedezi.
Az epifitáknak megfelelő életkörülményeket a lakásban is megteremthetjük. Csavarjuk be a gyökereket tőzegmohába, és kötözzük fel tenyérnyi fakéregdarabra. A tőzegmohát gyakran permetezzük vízzel.

Oncidium pusillum
Kistermetű növény, levelei mindössze 3-6 cm hosszúak. Közöttük helyezkedik el a virágzati szár, amely apró, csodálatos színű virágokat hordoz. Csaknem egészévben virágzik. Leggyakoribb virágszíne a sárga, piros árnyalatokkal.

Oncidium ornithorhynchum
Ez az egyik legszebbnek tartott orchidea faj szinte minden gyűjteménybenelőfordul. Vadon Mexikó és Costa Rica hegyeiben él. Ősszel és télen, októbertől februárig virágzik. Levelei 30 cm hosszúak és 4 cm szélesek is lehetnek. A virágzati szár bókoló és elágazó. Csodaszép világos ibolyaszínű vagy akár rózsaszín vöröses árnyalatú, csaknem 2 cm nagyságú virágai négy héten át nyílnak. Illatuk vaníliára emlékeztet.

Oncidium gardneri
Ez az egzotikus vörös, barna és sárga színű virágokat hozó orchidea faj Brazíliából származik. Virágai nyáron jelennek meg. Levelei 20 cm hosszúak, virágzati szára elérheti akár a 75 cm-t is.

Oncidium concolor
Virágai citrom- vagy aranysárgák, tavasszal nyílnak. Levelei 15 cm hosszúak, virágzati szára 30 cm-re is megnőhet.

A helyes gondozás
A lepkekosbor elsősorban azért olyan kedvelt, mert legtöbb faját egyszerűen, akár szobában is tarthatjuk, egyéb igényeiket pedig könnyen kielégíthetjük.
Különleges ültetőközeg
Általában az orchideát is nevelhetjük agyagcserepekben, de semmi esetre sem általános virágföldben, hanem speciális ültetőközegben, amely megfelel a megszokott életfeltételeinek (fákon élő növény).
Ez a közeg legyen jó vízáteresztő képességű, levegős és laza szerkezetű. Nagyon fontos a hungarocellből vagy égetett agyaggolyókból készített drénréteg, amely megakadályozza a víz pangását, ami az orchideák számára nagy veszélyt jelent.

Rendszeresen öntözzük
Fontos, hogy a lepkekosbort a növekedési időszakban bőségesen, de ne túlzottan öntözzük.

NÖVÉNYDOKTOR
A lepkekosbort kártevők vagy komolyabb betegségek csak ritkán támadják meg. Ha nem fejlődik kielégítően, akkor ennek oka legtöbbször a helytelen ápolás.
□ A közvetlen napfény megperzselheti a növényt, levelein száraz, barna foltok jelenhetnek meg.
□ A túlöntözés gyökér-rothadáshoz vezethet.
□ A virágzás elmaradásának oka a helytelen öntözés. A nyugalmi időszakban csak keveset öntözzük.

Kosborfürt

Kosborfürt  (Odontoglossum)

Néhány kosborfürt Orchidea nevelhető lakásban is, mivel ezek elég erőteljes növények. Legtöbbjük nagy feltűnő virágzatot hoz, amelyben az ún. mézajak hegyes foghoz hasonlít.

Nagy és érdekes nemzetség
Az Odontoglossum nemzetséghez kereken 250 különböző, vadon növő faj tartozik. Legtöbbjük epifita növényként a trópusi Amerika magas hegységeiben él. A vadon élő fajokon kívül még számos hibrid is létezik, mivel ez a nemzetség kiváló "keresztező partnernek" bizonyult az újabb hibridek létrehozásánál. Az Odontoglossum név jelentése: "fogasnyelv". Ez az elnevezés azokra a foghoz Hasonló karéjokra vonatkozik, amelyek Egyes fajoknál a mézajak kialakulásakor képződnek.

Ami fontos: a faj
A kosborfürt Orchideák esetében két csoportot különböztetünk meg: egy kisebbet, amelynek fajait is tarthatjuk lakásban, illetve egy jóval nagyobb fajszámú csoportot, amelynek tagjai hűvös, 10 ° C körüli hőmérséklet teleltetőhelyet igényelnek. Az első csoportba tartozik a könnyen gondozható '0. bictoniense ", amely egy száron kisméretű, de nagyszámú vörösbarna és ibolyaszínű virágot hoz. Az '0. grande" nagyvirágú faj, sárga és barna színű. A közeljövőben ezt a Fajt Valószínűleg Rossioglossum néven új nemzetségbe sorolják. Végül megemlítjük az '0. pulchellumot ", amely fehér virágait fürtben hozza.

Illatok és színek
Egyes fajok virágai diszkrét, kellemes illatúak. A nem illatos Egyedek ezzel szemben gyönyörű színekben pompáznak, ilyenek főként a keresztezéssel előállított hibridek. A virágzási időszak fajtól függően nagyon eltérő lehet. Egyesek karácsonykor virágoznak, míg sok más faj tavasszal, március és május között bontja ki szirmait. Vannak azonban nyáron, illetve késő ősszel virágzók is, bár ez utóbbiak száma csekély. Csaknem minden fajta megtalálható a virágüzletekben vágott virágként. Csodálatos szépségűek és sokáig frissen tarthatók.

Gondozási tudnivalók
Legjobb, ha az Orchideák nevelését virágzó példány megvásárlásával kezdjük. Amennyiben nem rendelkezünk az Orchideák tartásával kapcsolatban tapasztalattal, vásároljunk inkább olyan fajt, amely jól viseli a szobai körülményeket.  Azonban a többi faj tartása sem túl nehéz, ha azok hőmérsékletigényét ki tudjuk elégíteni.

Az alábbi hőmérsékleti értékek betartásával általában jó eredményt érhetünk el:
tavasz: 8-12 ° C
nyár: 16-18 ° C
ősz: 12-16 ° C
tél: 8-12 ° C
Ha nem tartjuk ezeket az értékeket a, "hidegigényesebb" fajoknál, virágzást hiába várunk. Rendkívül fontos a helyes öntözés. Elvirágzás után Ezeket az orchideákat szárazon kell tartani, azonban a szárgumók nem fonnyadhatnak össze. A növekedési időszakban se öntözzük túl a növényeket, mert a gyökerek könnyen elrothadhatnak.
Végül megjegyezzük, hogy ezeknek az orchideáknak az általános virágföld nem felel meg,  fejlődésükhöz speciális, epifita-növényeknek összeállított föld szükséges.

NÖVÉNYDOKTOR
A kosborfürt Orchideák erőteljes növények, bár az időszakos alacsony hőmérséklet miatt szürkepenész támadhatja meg őket. Ezt a  gombabetegséget  megelőzhetjük, ha folyamatosan szellőztetünk. Súlyosabb esetben mártsuk az egész növényt gombaölőszer vizes oldatába.
A túlzott öntözés az orchideáknál gyökérrothadást idézhet elő. A növény általában kiheveri ezt, ha egy ideig teljesen szárazon tartjuk. Súlyos esetben a beteg részeket távolítsuk el.

Jácintorchidea

A jácintorchidea különösen érdekes növény. Kiválóan fejlődik, ha virágzáskor részben a szabadban, részben pedig a lakásban tartjuk. Egyelőre csak ritkán láthatjuk a virágüzletek kínálatában.

Vadon Kínában és Japánban él
A jácintorchidea latin nevét L. Bletről, a spanyol származású gyógyszerészről, botanikusról kapta.
A 30 cm-re megnövő hosszúkás leveleken hosszanti csíkok láthatók. A növényt gyakran mikádóvirágnak is nevezik, amely eredetére utal: a növény a Távol-Keletről származik; a japán császárt korábban mikádónak nevezték.

Kint és bent
A jácintorchidea vadon Kínában és Japánban él. Nálunk szobanövényként ismert, de bizonyos időszakban a szabadban is tarthatjuk. Virágzáskor általában beviszik a házba. A mi klímánkon nem télálló, ezért csak védett helyen, megfelelő takarás mellett maradhat télen a szabadban. Elvirágzás után a föld feletti részek elhalnak. Jelöljük meg a helyét a kertben kövekkel, hogy tudjuk, hol helyezkedik el, majd télen takarjuk le lombbal, fenyőgallyakkal. Kora tavasszal tegyünk egy üveglapot a téli takarásra, így a talaj gyorsabban átmelegszik és a növény jobban fejlődik. A legbiztosabb azonban, ha a rizómát fagymentes, száraz helyen a házban vagy a pincében teleltetjük.

Egy száron 12 virág
A jácintorchidea virágzáskor (június-júliusban) a legszebb. Egyetlen virágzati száron éppen egy tucat virág helyezkedik el. A kertben nevelt töveket óvatosan kiáshatjuk, és a virágzás idejére bevihetjük a házba, hogy gyönyörködhessünk szépségükben, hiszen elég gyorsan elvirágoznak.

A jácintorchidea egy éve


Nyáron a legszebb
A jácintorchidea június-júliusban virágzik. Vásárlásra is ez a legmegfelelőbb időszak. Ilyenkor bőségesen öntözzük, és hetente egyszer adjunk neki alacsony koncentrációjú tápoldatot is.

Augusztus-szeptemberben visszahúzódik
Ilyenkor a levelek leszáradnak. A növényt kiültethetjük a kertbe vagy levihetjük a pincébe. Alig öntözzük.

Nyugalmi időszak októbertől februárig
Ebben az időszakban tartsuk a gyöktörzset fagymentes helyen. Ha a kertben hagyjuk, gondoskodjunk megfelelő téli takarásról.

Március-áprilisban tegyük világos helyre
Tavasszal állítsuk világos helyre, és óvatosan kezdjük el öntözni. Elegendő számára a 10-15 °C közötti hőmérséklet, de később ezt emeljük 15-20 °C-ra. Amint megjelennek az első hajtások, öntözzük bőségesebben, és hetente egyszer adjunk neki tápoldatot.

Május végétől júliusig csodálatos virágpompa
Néha már május végén gyönyörködhetünk az első virágokban. Tegyük olyan helyre a növényt, ahol a virágokat mindig láthatjuk

NÖVÉNYDOKTOR

□ Csak levéltetvek támadják meg elvétve, ami szerencsére csak ritkán okozhat gondot. Általában egy hideg vizes zuhanyozás már segíthet. Erősebb fertőzés esetéin használjunk gyengébb rovarirtó szert.
□ A gyökérrothadás
oka a nem megfelelő feleltetés. A legkevesebb gondunk akkor lesz, ha száraz, egyenletesen meleg, 5-10 °C közötti hőmérsékletű helyet biztosítunk neki. Ebben az időszakban ne öntözzük. Ha betartjuk ezeket a szabályokat, nem kell gyökérgombásodással számolnunk.

Hogyan virágoztathatjuk az orchideákat?

Hogyan virágoztathatjuk az orchideákat?

Az orchideák szépsége a dús fürtökben álló, varázslatos virágokban rejlik. Ha ismerjük természetes életkörülményeiket, a lakásban is virágzásra késztethetjük őket.

Ha tudjuk, hogyan...
Aki orchideát szeretne virágoztatni, annak nem árt némi háttérismeretet szereznie az egyes fajok természetes életkörülményeiről. Ha ugyanis sikerül a növény igényeinek megfelelő körülményeket a lakásban is biztosítanunk, a virágok szinte biztosan megjelennek. Nem jelent az sem nehéz feladatot, ha a boltban vásárolt virágzó orchideát a következő évben is virágzásra szeretnénk bírni.

Zöld dísznövényként is jól mutat
Az orchideák nem nyílnak egész évben. Szerencsére azonban a vad és a hibrid fajok között egyaránt léteznek dekoratív levelűek, amelyek a virágzási időszakon kívül is mutatósak. A legjobb természetesen, ha az orchidea- 1 gyűjteményt úgy állítjuk össze, hogy valamelyik növény mindig virágozzon, tehát hogy egyik faj váltsa a másikat a virágzásban.

Orchideát magunk is nevelhetünk
Nagy türelemmel és a gondozási szabályok betartásával még a magunk nevelte orchideát is kivirágoztathatjuk. Ez azonban mindenképpen időigényes feladat. Legjobb esetben is négyöt év telik el a magvetéstől a virágzásig, de egyes fajoknál akár 15 évet is várnunk kell az első virágzásig.

A nyugalmi időszak a legfontosabb
A virágzás szempontjából a leglényegesebb periódus a nyugalmi időszak. Ilyenkor a növényt nagyon óvatosan öntözzük. Mivel ez a bimbóképződés elengedhetetlen feltétele, fontos tudnunk, melyik orchideának mikor van szüksége nyugalomra. A földi orchideáknak, mint például a vénuszpapucsnak vagy a csónakorchidea hibrideknek nincs kifejezett nyugalmi időszakuk. Ezeket egész évben egyenletesen nyirkosán kell tartanunk, a virágzási időszakban pedig többet öntöznünk. A három legsötétebb hónapban takarékoskodjunk az öntözővízzel, de a növényeket soha ne hagyjuk teljesen kiszáradni. Más orchideákat - például a Calanthe- vagy egyes Dendrobium-fajokat - ezzel szemben annyira szárazon kell tartanunk, hogy nedvességnek szinte nyoma se maradjon a cserépben, illetve a földben.

További tényező a fény
A bimbóképződést a világosság is nagymértékben befolyásolja. A trópusokon a nappal általában tizenkét órán át tart, ami kedvez a bimbók kifejlődésének. A mi szélességi körünkön a nyári hónapokban az orchideák számára túl sok a fény, és a tűző napon álló növények károsodhatnak.
Alapszabály, hogy a vastag, erőteljes levelű orchideák több napfényt viselnek el, mint a vékony, lágy levelűek.

Külön megvilágítás télen
A téli hónapokban csak hét-nyolc óra hosszáig tart a nappal, és a fény is gyengébb. Ilyenkor jó, ha külön megvilágításról gondoskodunk. A legegyszerűbb megoldás a neoncső, de léteznek kifejezetten növények megvilágítására való lámpák is. Rossz fényviszonyok esetén a világítást tizenkét órára kapcsoljuk be; kedvezőbb esetben csak annyi időre, amennyire szükséges. Az orchideák túl sok fényt sem kaphatnak, mert az megint csak ártana a virágzásnak.

Hőmérséklet és páratartalom
A trópusi orchideák magasabb páratartalmat igényelnek, mint azok, amelyek a Föld mérsékelt éghajlatú területeiről származnak. A legtöbb orchideát 20-25 °C közötti hőmérsékleten kell tartanunk, de a hőmérsékletnél fontosabb a páratartalom, amelynek 60-70% között kell lennie. Ezt a lakásban csak akkor tudjuk biztosítani, ha a növényeket rendszeresen permetezzük lágy vízzel, vagy párásító készüléket állítunk a "közelükbe.



Tápanyagok
A két-három évente átültetett orchideának általában nincs szüksége tápanyagpótlásra. Ha mégis trágyázunk, ezt a növekedési időszakban tegyük. Használjunk hígabb oldatot, mint a többi cserepes növény esetében.

A föld
Az eddig felsorolt tényezők mellett az orchideák bimbóképződéséhez a jó föld vagy még inkább a jó minőségű ültetőközeg is elengedhetetlen.

Az epifita orchideák ültetőközege
A természetben fán élő orchideák (epifiták) könnyű, nedvességmegkötő ültetőközeget igényelnek, hogy gyökereik megfelelő mennyiségű vizet és tápanyagot szívhassanak fel. Megfelelő keveréket állíthatunk össze a következő alkotóelemekből: egy rész rostos tőzeg, egy rész faszéndarabkák, három rész kéregtörmelék, de használhatunk szaküzletben kapható speciális orchideaföldet is.

A földi orchideák ültetőközege
A trópusokról származó földi orchideák ültetéséhez a fenti keveréket használhatjuk alapként.
Ezt gazdagítsuk homokkal vagy általános virágfölddel. Az ültetőközeg legyen laza és jó vízáteresztő.
Ha ezeket a tanácsokat megfogadjuk, nem okozhat komoly nehézséget az orchideák virágoztatása. Ennek ellenére érdemes figyelmesen átolvasni az orchideákkal foglalkozó növénykártyákat, hiszen ott részletesen olvashatunk az egyes fajok különleges igényeiről.

Epidendrum

Epidendrum  (Epidendrum)

Az Epidendrum nagy és változatos orchideanemzetség. Ezek az orchideák a természetben fákon élnek, de lakásban vagy télikertben kéregdarabok között vagy függő kosárban tarthatjuk őket.

Európa első orchideája
A szakemberek becslése szerint a nemzetség mintegy 750 fajt foglal magában. A természetben Amerika trópusi vidékein, például Mexikóban honos. A vaníliával együtt az Epidendrum volt az első orchidea, amely Európa kertészeteiben megtalálható volt, méghozzá már 1790-ben. A növény latin neve a görögből vezethető le, jelentése „fán lakó”. Ez azt jelenti, hogy szinte minden faj epifita.

Gyakori a keresztezés
Az Epidendrumot sokféle orchideával keresztezték már, mint például a Cattleyával és a Laeliával.
Az egyes fajok egymástól nagyon eltérőek lehetnek, vannak egészen alacsony orchideafajok, viszont mások akár az egy métert is elérhetik. Nemcsak a növények formája eltérő, hanem a virágok alakja és színei között sem fedezhető fel hasonlóság.

A virágok fürtökben is fejlődhetnek
A virágok nyele általában a szárgumó csúcsán helyezkedik el. A virágzat a nyél végén van, vagy fürtöt képez, azaz előfordul, hogy a virágok lelógnak. Az Epidendrumot ugyanúgy tarthatjuk, mint a Cattleyát vagy a Laeliát. Mindegyik növény nagyjából azonos hőmérsékletű környezetet kedvel, és szereti a magas páratartalmat.
A szakemberek között nincs egyetértés abban a kérdésben, mely orchideafajok vezethetők vissza az Epidendrumra. Néhány közülük önálló nemzetségbe, az Encycli nemzetségbe tartozik.

A fajok
Az E. vitellinum nagyon szép, dekoratív, cinóber- vörös virágú orchidea. Napjainkban ezt a növényt Encyclia vitellina névvel illetik. A virágzat akár az 50 cm-t is elérheti. A virágok nagyon tartósak, vágott virágkén is nagy népszerűségnek örvendnek. Nálunk az Epidendrum év végén virágzik.

Az Epidendrum gondozása
Az epifiták nemcsak fákon vagy fakérgen, hanem cserépben és kosarakban is kiválóan fejlődnek. Ha megfelelő a növény földje, elég 2-3 évente átültetnünk.

Növekedési időszak
A növekedési időszak a tavaszi hónapokra esik. Az átültetésre a kora tavaszi időszak a legmegfelelőbb. Ilyenkor a gyökereket alaposan tisztítsuk meg a régi, állott földtől. A gyökértisztítás az esetleges rothadás kialakulását is meggátolja. A növekedési időszakban a földet soha ne hagyjuk teljesen kiszáradni. A túlzott öntözés okozta károsodást úgy előzhetjük meg, ha az öntözés után fél órával a növény cserépalátétjéből kiöntjük a vizet.

Nyugalmi időszak
Az Epidendrum nyugalmi időszaka a virágzás befejeződésével, októberben, az év vége felé kezdődik. Ilyenkor drasztikusan csökkentsük az öntözővíz mennyiségét. Elég 2-3 hetente öntöznünk.
A növényt egyáltalán ne trágyázzuk, mert ezzel csak természetellenes növekedést idéznénk elő. Ha a nyugalmi időszak végén új gyökerek jelennek meg a növényen, válasszuk szét a tövet.

NÖVÉNYDOKTOR
Az Epidendrum tulajdonképpen nagyon ellenálló faj, betegségek és kártevők csak ritkán
támadják meg. Ha azonban a nyugalmi időszakban túl sok vizet kap, tönkremehet.

A rothadást azokon a helyeken ismerhetjük fel a legjobban, ahol a szárgumó a földbe bújik. Ügyeljünk arra, hogy a föld kizárólag a gyökereket fedje be. Ha a rothadást időben felfedezzük, a növényt megmenthetjük. Egy ideig egyáltalán ne öntözzük, és a legfelső földréteget cseréljük le.